Mindenben és minden időben

Mai napig rendíthetetlen hite és tudása több gyermek életét is megmentette, ugyanis Juhász Attiláné Irénke néni gyermekorvos volt az 1900-as évek közepétől.  Református családban született egy szem gyermekként, már egészen kicsi korában vitték templomba a szülei, akik Szabolcsveresmartról és Szatmárcsekéről származtak. Irénke néni gyermekéveit is Szabolcs megyében töltötte. Elemi iskolásként, a hittantanára kérésére vette kezébe a Bibliát, és ettől kezdve mindennap olvasta az igéket. Eleinte, tizenhét éves koráig csak az Újszövetséget olvasta, majd az Ószövetséget is, és a mai napig forgatja a Szentírást – ha a Jelenések könyvének végére ér, elkezdi elölről.

Tagság a láthatatlan egyházban

A konfirmációra készülve jutott hitre Juhász Attiláné.  – A Heidelbergi Káté tanulása közben vetődött fel bennem, hogy ha van látható és láthatatlan egyháza Istennek, akkor ugyan a református egyháznak tagja vagyok, de a láthatatlan egyháznak is? – idézi fel a kérdést, amelyre egy csendesnap alkalmával kapott választ, amikor Jézus kereszthaláláról és az üdvösségről beszélt a szolgálattevő. Akkor értette meg, mit jelent, hogy Krisztus érte is meghalt.

A hite miatt kizárhatták volna az egyetemről, mert abban az időben a vallásosságot rossz szemmel nézték, de az Úr mindig megmásította ezeket a terveket, így 1954-ben befejezhette az egyetemet, és gyermekorvos lett. A Bibliaszövetséghez indulásakor csatlakozott, a helyi szervezetnek pedig vezetője volt egészen addig, amíg egészsége megengedte. A szövetség tagjai azonban a mai napig meg-meglátogatják a lakásán, összegyűlnek nála.

Isten mellett minden időben

– Nem voltunk engedelmesek az államhatalomnak – idézi fel Irénke néni, majd hozzáteszi: – Isten hívő népe akkor is megtalálja egymást, ha nem teszi ki magára a cédulát, hogy hívő vagyok. A hitüket gyakorlók így abban az időben is találkoztak, olvasták a Bibliát, imádkoztak, amikor ez bűnnek számított. Mindebben a férje is támogatta, akivel a diploma megszerzésének évében házasodott össze, és később az összejöveteleket már együtt szervezték.

A Megyei Tanácskórház gyermekosztályán kapott munkát, ahol nem vetették a szemére, hogy hívő, de később előfordult, hogy egy állást azért nem kapott meg, mert azt mondták, túl sok emberrel találkozik, és a hit így terjed. Munkahelyén azonban az osztályvezető megbetegedése miatt őt bízták meg az osztály igazgatásával, így egyszerre felelt nyolcvan gyermekért és szinte ugyanennyi dolgozóért. Ezt az ellentmondásosságot Juhász Attiláné Isten akaratának tartja. Később a gyermekvédelemhez került, egy intézetbe, ahol deviáns gyermekeket gondoztak. Innen ment nyugdíjba 1985-ben.

Kezdetben a Mester utcai gyülekezetbe járt, majd a férjével esküvőjük után a kistemplomi gyülekezetet választották, itt később a Nőszövetség alelnöke lett, valamint hittant is oktatott a Tégláskertben. Az ötvenes-hatvanas években házi istentiszteleteket tartottak, emiatt házkutatás is volt náluk, és a férjét másfél évre rendőri felügyelet alá helyezték. – Az indok az volt, hogy gyülekezünk és alkalmakat tartunk, államellenes iratokat kerestek – mondja Irénke néni, majd hozzáteszi: – Abban az időben iratterjesztéssel is foglalkoztunk, egyházi könyveket, iratokat fénymásoltunk és adtunk át a hívőknek, ugyanis egy ideig még bibliakiadás sem volt, más iratokhoz pedig hozzá sem juthattak azok, akik nyíltan vagy titokban gyakorolták a vallásukat.

Isten az orvoslásban

Nagyon sok emberrel találkozott, és többre hatást is gyakorolt, de sosem számolta össze, hány embert indított el Isten felé. Vallja, hogy mindig érezte: Isten a munkában is vezeti a kezét. – Volt egy négyéves kislány, akinek a hasában ökölnyi tumor volt. A sebész nem műtötte meg, lemondott róla, én pedig beállítottam egy terápiát, és a gyermek meggyógyult – emlékezik vissza Irénke néni, aki szerint az Úr ma is tesz csodákat, csak kevesen veszik észre. – Az életnek az értelme, hogy az Isten nevét dicsőítsük. Az én életemet is hatalmába vette és vezette, és ennek köszönhetem mindezt, amit elértem – fogalmazza meg hitvallását. Juhász Attiláné ezt az utat tanácsolja a mai fiataloknak is, és azt, hogy közeledjenek az Úrhoz, mert akkor ő is közeledik feléjük.

Buzás Borbála

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.