Dunántúl

A Dunántúli Egyházkerületben egykor olyan neves prédikátorok szolgáltak, mint Sztáray Mihály, Szegedi Kis István, Dévai Bíró Mátyás vagy Huszár Gál valamint Bornemissza Péter. A területen már a reformáció századában iskolák jöttek létre, melyek közül a legismertebb a Pápai Református Kollégium, amely eredetét 1531-től számítja. Jelenleg hat általános és négy középiskolája van a Dunántúlnak.

Története

A Dunántúli Református Egyházkerület mai területén eredetileg két egyházkerület alakult ki: a dunántúli vagy veszprémi egyházkerület a reformáció előtti győri, veszprémi és pécsi püspökségek területén, míg a felső-dunamelléki egyházkerület (néha mátyusföldinek, samarjainak vagy csallóközinek is hívták) a nyitrai püspökség és az esztergomi érsekség területén. A dunántúli egyházkerület déli részének nevezetes prédikátorai Sztáray Mihály és Szegedi Kis István, míg az északi részen Bálint pap, Dévai Bíró Mátyás és Huszár Gál. A felsődunamelléki egyházkerületben az ismert prédikátorok közül Nagy-Bánkai Mátyás, Huszár Gál és Bornemisza Péter tevékenykedett.

 
A dunántúli egyházkerület a Csepregi Zsinat (1591) döntése nyomán 1612-ben lakult meg, míg a felső-dunamelléki reformátusok önállósodása három évvel később, az 1615-ben tartott Komjáti Zsinaton történt meg. A két egyházkerület 1734-ben egyesült, és nyolc egyházmegye alkotta azt. A mai egyházkerület hat egyházmegyéből áll: a mezőföldi, az őrségi, a pápai, a somogyi, a tatai és a veszprémi egyházmegyékből.

Az egyházkerület területén már a reformáció századában iskolák jöttek létre, melyek közül a legismertebb a Pápai Református Kollégium, amely eredetét 1531-től számítja. Dunántúl jelentősebb iskolái közé tartoztak még a losonci, a révkomáromi, a szőnyi, ácsi, tatai, kocsi, szentkirály-szabadjai középiskolák, aztán a Türelmi Rendelet után a csurgói gimnázium. A rendszerváltást követően a régi iskolák közül sok újraindult, köztük aPápai Református Kollégium is, míg mások ekkor kezdték el működésüket. Jelenleg hat általános és négy középiskola működik a Dunántúlon.

Érdemes föltenni a kérdést: a magyar reformátusság életében mi az, ami jellegzetesen dunántúli? A válasz valószínűleg abban fogalmazható meg, hogy a 16. századot kivéve, a dunántúli reformátusok mindig is felekezeti kisebbségben éltek, többnyire falvakban. Dunántúlon nem jöttek létre nagy mezővárosi református többségű közösségek, mint például Tiszántúlon. A dunántúli reformátusok helyzetének egyik tipikus és országszerte jól ismert példája Pápa, amelynek lakosait túlnyomó többségben katolikus testvéreink alkotják, s amely város mégis a dunántúli reformátusság szellemi-lelki központjává tudott válni, s ekként is vált ismertté. A ma ismert nagyobb dunántúli városok többsége igazából az elmúlt száz év fejleményeinek eredménye. A „dunántúliság” abban ragadható meg, hogy az itt élő reformátusok talán még erőteljesebben voltak kénytelenek érzékelni a rájuk nehezedő külső körülményeket, s nem egyszer töténetük folyamán a túlélésért folyatott küzdelemben talált rájuk Isten megtartó hatalmának bizonyságaira.

Ennek megtapasztalása fejeződik ki az egyházkerület címerében, amely egy gályát ábrázol az Igével: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel...” (Zak. 4:6.)

Forrás: refdunantul.hu

Elnökség

Elérhetőségek