Adventi csendességbe
Fekete Károly tiszántúli püspök adventi meditációja.
Ézsaiás próféta úgy mutatja be Isten eljövendő szenvedő szolgáját, mint aki „a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, és igazán hirdeti a törvényt” (Ézs 42,3). A próféciát beteljesítő Jézus Krisztus úgy áll elénk, mint aki jön és megmutatja, hogy a megrepedt náddal mást is lehet kezdeni, mint teljesen kettétörni. Például magamhoz kötni, és így tartani, átölelni és összefogni. A füstölgő mécsessel is lehet még mást kezdeni, mint a lángját eloltani, hiszen ha a saját olajadból töltesz belé, ha energiát fordítasz rá, ha felgerjeszted benne a lángot, akkor tovább világíthat.
Jézus velünk szeretné mindkettőt megtenni az adventi időben, hiszen mi is az eltörés és a kialvás határán lévő emberek vagyunk. Nem csak szánalomra méltónak, hanem fölemelésre érdemesnek értékel bennünket, ezért kérhetjük: Krisztusunk! Kérünk, őrizd a mi nádszálnyi és mécsesnyi életünket, és tégy késszé, hogy mi se törjünk meg másokat és el ne fojtsuk az apró tüzeket. Oltalmazz bennünket és az egész teremtettséget! Ámen.
Adventi gondolatok Fekete Károlytól, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökétől az Európa Rádióban. A riporter Oláh Ilona.