Lelkésztovábbképzés – Berekfürdő 2018. november 12-14.
Istentisztelet – ahol a földiek és a Mennybenlakó találkoznak…
Rendszeres teológiai és pasztorlápszichológiai szempontok az istentisztelet alakításához
Az istentisztelet a lelkészi szolgálatunkban kiemelkedő szerepet tölt be. Képet ad a pásztor és a nyáj állapotáról, igényességéről és igényeiről. A vasárnapi istentiszteleteink a gyülekezeti életünk összepréselt lenyomatát adják. Mindannyian érezzük a súlyát, a felelősségét és lehetőségét ezeknek az alkalmainknak.
Talán ezért is élvezett nagy érdeklődést a fenti időpontban megrendezett lelkésztovábbképzés, amely az istentiszteletet vette górcső alá. A résztvevők életkora, szolgálati helye és természetesen kegyessége is széles skálán mozgott. Ennek ellenére sikerült egységesíteni erőinket, és megtaláltuk a közös hangot az egymás meghallgatásában és a beszélgetésekben.
Dr. Kovács Krisztián adta meg a képzés kereteit előadásaival. Többféle aspektusból megvizsgálva a protestáns istentisztelet elemeit, elsősorban az igehirdetést, imádságot, éneklést és az áldást. Behozott olyan részleteket, amelyek hiányoznak az istentiszteleteinkből, vagy hiányosan jelentkeznek. Ennek jegyében esett szó a bűnbánat és feloldozás témájáról, az interaktív lehetőségekről, a zene magasabb szinten való jelenlétéről vasárnapi alkalmainkon. Precízen előkészített, látványos vetítéseivel, protestáns és katolikus teológusok gondolatainak megosztásával több továbbgondolásra érdemes üzenettel kínált meg bennünket.
A másik előadó dr. Hézser Gábor volt. Ő az igehirdető személyére összpontosítva láttatott meg velünk összefüggéseket. Megtanulhattuk, hogy mennyiben befolyásolja az istentiszteleteink megszervezését, egészét az, hogy szüleink hányadik gyermekei vagyunk, milyen személyiségjegyeket hordozunk. Ösztönző volt, ahogyan felelősséget ébresztett bennünk azzal, hogy az egyházunk jövője szempontjából elsősorban az a meghatározó, hogy milyen képet vetítünk gyülekezeti tagjaink elé, milyen potenciát látunk közösségeinkben, tudunk-e hittel és pásztori szeretettel növekedésre sarkallni, egészségesebb, nagykorú felnőttek „képzés”-ében a Szentlélek kezére dolgozni.
Igen építőek voltak a képzésbe beillesztett homília nélküli áhítatok. Az igék, az énekek és imádságok önmaguktól ható csodáját élhettük át, amelyeket nem zárt keretekbe az igehirdető személye.
Érdemes kitenni a lábunkat a ránk bízott parókia jogi területén túlra továbbképzések céljából is, hogy újabb lendületet tudjon venni a lelkészi szolgálatunk, s egymás örömeinek, nehézségeinek a megismerése által megbizonyosodjunk arról, hogy vannak körülöttünk hasonló cipőben, hasonló terheket, reményeket hordozó testvérek. Nem vagyunk egyedül sem vertikálisan, sem horizontálisan!
Sipos Brigitta lelkész, Kállósemjén
