Szeretetszolgálati közösség – Diakóniai Konferencia a Viharsarokban

A Reformáció hónapjában járva az a gondolat jutott eszembe, hogy tulajdonképpen miről másról szólt ott, annak idején – s majd fél évszázadon át – a lutheri gondolat, mintsem a szeretetről, s annak – ha szabad így fogalmaznom – élő és ható bizonyítékáról, Isten Fiáról? Hiszen Jézus maga a nagybetűs Szeretet, aki azért halt meg miattunk, helyettünk s érettünk azon a kereszten, hogy megszerezze nekünk az örök életet. Szeretet nélkül semmik vagyunk, olyanná leszünk, mint a zengő érc, a pengő cimbalom; jól ismerjük a gondolatot a korinthusi levélből. Szeretni és szeretve lenni úgy gondolom, a legnagyobb ajándék a földön, nekünk, gyarló s esendő embereknek. Ennek az örömhírnek, az Evangéliumnak, Krisztus cselekedeteinek a továbbadása, annak hirdetése nemcsak a lelkipásztor feladata lehet: az ember cselekedetei kicsiny csodákként szintén hitvalló módon hirdethetik az Isten dicsőségét, s benne Jézus Krisztus tetteit, értünk hozott áldozatát.

A diakónia, a szeretetszolgálat éppen ilyen kicsiny csoda zűrzavaros világunkban. A diakónia szavak nélküli igehirdetés. Szeretetből fakadó cselekedet. Egymás terheinek hordozása. Az elesett, a rászoruló embertárs segítése, lélekben való erősítése. Örömteli szívvel végzett, a krisztusi magatartásból fakadó, embertársaink felé végzett, önzetlen SZOLGÁLAT. Ennek a szolgálatnak jegyében gyűltek össze a Csongrádi, a Nagykunsági, illetve a Békési Református Egyházmegyék elöljárói, presbiterei és gyülekezeti tagjai Vésztőn, a Dél-Tiszántúli Református Diakóniai Konferencián, a Presbiteri Szövetség szervezésében 2018. október 13-án.

Az alkalom közel száz résztvevőt számlált, a vendéglátó vésztői gyülekezettel karöltve. Rozsnyai István, a TTRE Missziói és Diakóniai Bizottságának elnöke végezte a nyitóáhítat szolgálatát, majd dr. Tóth János, a Magyar Református Presbiteri Szövetség Missziói és Diakóniai bizottságának elnöke, és a Békés megyei területi szervezet elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A további köszöntések tolmácsolásában, a három egyházmegye elöljárói közül részt vállalt Katona Gyula, a Békési Református Egyházmegye esperese, Koncz Tibor, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese, majd dr. Szilágyi Sándor, a Magyar Református Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke is megosztotta velünk köszöntő gondolatait. Jelen volt közöttünk továbbá a Nagykunsági Református Egyházmegye képviseletében Szentesi Lajos gondnok, szövetségi elnök, Szabó József főjegyző, illetve Dani László, a Magyar Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának munkatársa is.

Az eseményen szám szerint négy értékes előadásra került sor, a szeretetszolgálat elméleti és gyakorlati síkját tekintve egyaránt. A teljesség igénye nélkül, néhány mondattal, kiemelt gondolattal szeretném összegezni az elhangzott előadások mondanivalóját.

A Vésztőn végzett, immáron több mint harminc éves diakóniai szolgálatról Juhász Sándor, a Vésztői Református Egyházközség lelkipásztora A szeretetszolgálat évtizedei Vésztőn címmel számolt be az itt végzett munkáról, gyülekezeti és intézményi szinten. A videóanyaggal is alátámasztott előadásból kiderül, mennyire sokrétű lehet egy gyülekezet életében a diakóniai szolgálat: Isten segítségével, és az imádság erejével olyan misszió működhet Vésztőn, amely az évtizedek alatt magában foglalta, s foglalja ma is a lelkigondozást, a Családsegítő Szolgálatot, a pályázatok útján elért és megvalósított intézményi hálózatok kialakítását, azok folyamatos fejlesztését (iskola, Szeretetotthon, Idősek Klubja, Pap tanya), szociális étkeztetést, házi segítségnyújtást, a Támogató Szolgálatot, s mindemellett azt az áldozatos munkát, mellyel – a Szeretetotthonnal és iskolánkkal együttműködve – gyülekezetünk, s Vésztő Város felé próbálunk lámpásként világítani évről-évre. Fő üzenetünk s hitvallásunk, hogy ahogyan Jézus Krisztus szolgált nekünk, úgy az Ő erejével próbáljunk szolgálni mások felé mi is. Reménységünk pedig nem más, mint ahogyan a korinthusi levél 15. fejezetének 58. versében olvashatjuk: munkánk „nem hiábavaló az Úrban”.

Czibere Károly, a Károli Gáspár Református Egyetem főtanácsadója a szeretetszolgálatról mint képzésről, annak helyzetéről és jövőbeli kilátásairól beszélt. Ahogyan Dr. Tóth János is fogalmazott: lényegében egy diakóniai alapkurzuson vehettünk részt; lényeges, érdekes és figyelemfelkeltő megállapítások révén láthattunk bele a diakóniai szolgálatba, annak működésébe a diakónia elméleti oldalát tekintve.

A szeretetszolgálat gyakorlati oldaláról Gál Judit kórházlelkész, a RKLSZ vezetője osztotta meg velünk tapasztalatit, s beszélt arról, hogyan és milyen lehetséges utakon lehet megközelítenünk azokat a betegeket, esetenként megkeseredett időseket, akikre a társadalomnak már nincs szüksége, akik egy kedves szóért, egy mosolyért, egy őszinte kézfogásért könnyekre is fakadhatnak. Hétköznapi példákon keresztül mutatta be egy lelkigondozó szolgálatát, azt az áldozatos munkát, amely szintén apró csodaként, s apró örömként aranyozhatja be nemcsak az idősek, hanem a látogatást végző lelkipásztor/diakónus szívét-lelkét is.

Dr. Tóth János, illetve dr. Judák Endre, a Presbiterképzési Bizottság elnöke Diakóniára nevelés a gyülekezetben – a presbiterek lehetőségei és feladatai a látogató szolgálatban című előadásukban a presbiterek lehetséges részvételéről beszéltek a diakónián belül, s arról, hogy egy gyülekezet presbiterei hogyan, milyen módon vehetnek részt ebben a szolgálatban, továbbá ismertették azt a Presbiteri Szövetség által kiadott, Krisztusért és egyházáért című gyülekezetlátogatási segédletet, amely a látogatásokhoz, a lelkigondozáshoz nyújt segítséget lelkipásztorok, presbiterek, diakónusok számára egyaránt.

 A konferenciára érkezett vendégeket az egyházközség Szeretetotthona, majd a Kis Bálint Református Általános Iskola ebédlője terített asztallal várta. Jó volt látni az ismerős arcokat, rég nem látott barátokat, ismerősöket, újra találkozni és közösségben lenni, s új embereket megismerni; mindannyian mosollyal az arcunkon, a jó Istennek hálát adva, új ismeretekkel, lelki békével térhettünk haza otthonainkba. Imádságos szívvel adunk hálát a napért, a közösségért, egymásért. Ezúton köszönjük mind a Presbiteri Szövetség, mind a vendéglátó Vésztői Református Egyházközség szervező munkáját, az előadók áldozatkész, tartalmas szolgálatát, s a vendégek megtisztelő jelenlétét! Isten áldását kérjük s kívánjuk mindannyiunk további munkálkodására, szeretetből fakadó szolgálatára!

Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené legyen a dicsőség!

Kocsisné Tóth Donatella