Megemlékezés az I.világháború végének 100. évfordulója alkalmából

Kollégiumi Kántus

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem 2014-ben, az I. világháború kitörésének centenáriumán szakmai rendezvénysorozattal emlékezett meg a nagy háború Magyarországi Református Egyházat és a Debreceni Református Kollégium tagintézményeit közvetlenül érintő eseményeiről. Az idei évben a háború lezáródásának évfordulója és 1918 utolsó hónapjaiban ehhez kapcsolódóan bekövetkező, egymással összekapcsolódó sorsfordító események adnak okot az emlékezésre.

A megemlékezés négy részből állt. Elsőként a Kollégiumi Diákszövetség által állított I. világháborús emléktáblát (Medgyessy Ferenc alkotását) koszorúzták meg a jelenlévők.

Győri L. János

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem nevében Eged Alice és Baráth Béla oktatási és tudományos rektorhelyettesek, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár nevében Ölveti László alezredes, a Debreceni Egyetem nevében Bartha Elek oktatási rektorhelyettes, a Debreceni Református Kollégium nevében Győri L. János, tanár, a Kollégium Baráti Körének elnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében Veres Bertalan tanügyi főtanácsos, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziuma nevében pedig Földiné Kövendi Magdolna helyezett el koszorút.

A koszorúzás után megnyílt az I. világháború református egyházi vonatkozásait bemutató centenáriumi kiállítás, ahol Baráth Béla Levente, a DRHE tudományos rektorhelyettese és Oláh Róbert, a kollégiumi nagykönyvtár tudományos igazgatóhelyettese köszöntötte a jelenlévőket.

Ezt követően Gáborjáni Szabó Botond gyűjteményi igazgató külön előadásban emlékezett meg gróf Tisza István (1861–1918) halálának előzményeiről és következményeiről. Ennek oka, hogy Tisza István – a Debreceni Református Kollégium egykori diákja, a református egyház főgondnoka, a Debreceni Egyetem egyik létrehozója, a DRHE jogelődjének a DE Református Hittudományi Karának díszdoktora – 1918. október 31-én lett politikai merénylet áldozata. A rendezvény zárásaként az Alföld folyóirat „Összeomlás” című tematikus számát mutatta be Szirák Péter főszerkesztő és Hodossy-Takács Előd intézetvezető.

A rendezvényen közreműködött a Kollégium Kántus. 

Az „1914 – 1918 Az I. világháború református tábori lelkészeire, tanáraira és diákjaira emlékezve” című kiállítás, a szervező intézmények kapcsolópontjait is informálisan bemutató tájékoztató szövege:

A világháború kitörésekor a református egyház hadköteles férfi tagjait is tömegesen hívták be katonai szolgálatra. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében békeidőben foglalkoztatott hat fős református tábori lelkészi kar létszámát jelentősen bővíteni kellett, összesen 174 magyar református lelkipásztort hívtak be tábori szolgálatra. A hátország gyülekezetei és iskolái számára súlyos terhelést jelentett, hogy sok száz tanára és tanítója is behívót kapott.

A katonák lelkigondozása a behívottak sokasága és a háború földrajzi kiterjedése miatt jelentős akadályok elé állította a lelkészeket. Vigasztalniuk kellett a harcba induló katonákat, a sebesülteket, a haldoklókat, a sírokat körülálló bajtársakat. Feladatuk volt az egyháztagok felkutatása, hogy levelezés útján segítsenek kapcsolatot tartani a gyakran írásképtelen katonák és a családtagjaik között, illetve az egyházi iratmisszió segítése.

A hátországban sajátos belmissziói munkaterületek jöttek létre. A gyülekezetek és iskolák a háborús menekültek elhelyezésével, a hadirokkantak, a hadiárvák, vagy a hősi halottak hozzátartozóinak segélyezésével tűntek ki. Külön területe volt a belmissziónak a hadifoglyok lelkigondozása. Hazánkba az ellenséges országok különböző nemzetiségű és felekezetű katonái kerültek, a magyar hadifoglyok szétszóródtak a világ távoli pontjaira. Nagy jelentőségűnek bizonyult a Keresztyén Ifjúsági Egyesület Világszövetség (YMCA) irányú tevékenysége.

A nemzetközi szervezet Oroszországban tíz központot hozott létre. Mintegy tizenötezer magyar hadifogoly kapcsolattartását biztosították, intézték az eltűntek felkutatását, a hadifoglyok ellátását, hazatérését. Magyarországi adományokból összegyűlt hetven könyvtárnyi hitéleti és a túlélést segítő irodalmat osztottak szét a táborokban. Volt olyan hadifogolytábor is, ahol magyar protestáns gyülekezetet alapítottak.

Az emlékezet gyógyításában betöltött szerepvállalás is kiemelkedő fontossággal bírt. 1924 és 1933 között négy emléktáblán örökítették meg a „nagy háború” eseményeit. Három tábla a katonai szolgálatot teljesítő vagy hősi halált halt diákok neveit őrzi. A Kollégium tagintézményeiben és az akkor ugyanott működő Debreceni Egyetemen tanítók és hallgatók közül is kerültek katonai szolgálatra. Számos egyetemista, köztük negyven teológus-hallgató a hadmentességről lemondva vonult be. Számos egykori öregdiák már végzett tanítóként, tanárként, mérnökként, orvosként lett katona, vagy tábori lelkész.

A kollégiumi I. világháborús emléktáblák közül a legmívesebb a Kollégiumi Diákszövetség Medgyessy Ferenc-féle bronz relief. Ehhez már nem kapcsolódik névtábla, művészi eszközökkel igyekszik emléket állítani a hősöknek, értelmezni a háború során tett közös erőfeszítést és ábrázolni az áldozatvállalásban rejlő reménységet.

Baráth Béla Levente
szervező, a kiállítás kurátora

Fotók: Szirák Sára
A teljes galéria ITT tekinthető meg.