„Az igazság van, a hazugságot kitalálják.”
„Az igazság van, a hazugságot kitalálják.” – erre az egyszerű tényre emlékeztetve kezdte a magyarok eredetéről és a barguzini Petőfi-kutatásról mondott előadását dr. Kiszely István nemzetközileg is elismert szaktekintélyű antropológus a Mezőberényi Református Gyülekezeti Házban 2012. május 16-án. Az igazi történelemkutatás feladata, hogy az igazságot keresse ahelyett, hogy elveket és ideológiákat szolgál ki. Az igazságot az objektív tényekből lehet leszűrni.
A magyarság őstörténetének meghatározását az nehezíti, hogy minél távolabb megyünk vissza az időben, annál kevesebb az írott anyag, s ezért kerül előtérbe a régészet, a néprajz, az embertan, illetve a nyelvtudomány. Az antropológiai vizsgálatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a magyarság Belső-Ázsiából, a türk népcsoportból származik. Ez azt jelenti, hogy egyedülálló identitással rendelkezünk Európában, s figyelemre méltó, hogy idegen népként meg tudtunk maradni a Kárpát-medencében, magunkkal hozva egyedi kultúránkat. A türk-magyar közös gyökeret erősíti a magyar népdal pentaton, ötfokú dallamvilága, mely sajátosan a keleti ember lelkületét tükrözi. Továbbá az éneklési stílus, mely a dalokat egyszólamban énekli, s ez igen eltérő a nyugati vagy szláv népek többszólamú éneklési stílusától. A magyar nyelvi rokonság meghatározásában tudományos alapon nem hanyagolhatjuk el annak jelentőségét, hogy a magyar nyelven 1750 körüli török eredetű szó van. A török nyelvek szerkezete is közel áll a miénkhez. Náluk sincsenek nemi meghatározások, kerüljük a magánhangzó és mássalhangzó torlódásokat, illetve a toldalékok hangrendileg is alkalmazkodnak a szavakhoz. Török eredetűek többek között a hittel kapcsolatos szavaink az Isten, az ég, a tündér, a bűn. A magyar nyelv török eredetűségét először a XVII. században kezdték kétségbe vonni. A finnugor nyelvi rokonság a XIX. században vált hangsúlyossá és hivatalossá kiszolgálva a Monarchia érdekeit.Trefort Ágost Vallás- és Közoktatásügyi miniszter a kancellária által ráerőltetett finnugor őstörténet elleni tiltakozó magyaroknak a kor szellemének megfelelően így válaszolt: „Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban –, mint miniszternek – az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk.”
Az igazság van, a hazugságot kitalálják. A hazugságot az elvek és az egyéni érdekek kiszolgálása szüli. Ennek fényében érhető a Barguzinban folytatott Petőfi-kutatás „eredménytelensége.” A hivatalos történelmi álláspont szerint Petőfi Sándor eltűnt a segesvári csatamezőn. Valószínűsítik, hogy ott Petőfi életét vesztette. Ezzel szemben tények a következőkről beszélnek. A csata reggelén Bem József, aki a költőt saját gyermekeként szerette, elküldte, mondván, hogy nem neki való események fognak bekövetkezni. A további szemtanúk egyhangúan arról számolnak be, hogy Petőfi nem is vett részt a csatában. Mindezeket figyelembe véve, érthető, hogy a csatát követően a holttestek számbavételénél nem azonosították, s nem is azonosíthatták Petőfi holttestét. Petőfi orosz hadifogságba való hurcolását a későbbiekben a Barguzinban élők közül többen megerősítették, elmondva, hogy ismerték a magyar költőt személyesen. A fent említettekkel összhangban vannak azok a tudományos tények, amelyek 1989. július 17-én láttak először napvilágot, amikor is megtalálásra került egy olyan személy csontváza, akinek az antropológiai jegyei egyeznek Petőfi Sándoréval. A 165 cm magas csontváz egyértelműen egy férfié, amelyen látható a baloldali agyarszerű szemfog, a magas homlok, a hiányzó bal térdkalács, tbc-nyomok a csontokon, a bal lábszárán alul gyerekkori csonthártya-gyulladás nyomai és torziós csontelfordulás. A balkezesség is elismerést nyer a csontokon lévő izomletapadás nyomaiból.
A csontváz hiteles és tudományos vizsgálatokon alá esett az Amerikai Egyesült Államokban, melyek megerősítik dr. Kiszely István állítását, hogy az Petőfi Sándoré. Ennek hazai elismerése azonban még várat magára, mert hiányzik a barguzini csontvázból és Hrúz Mária csontjából vett minta DNS összehasonlítása. Dr. Kiszely István antropológus szerint alaptalan az a félelem, hogy kutatásainak eredményei kisebbítenék Petőfi Sándor nagyságát. Itt arról van szó, hogy a történelmi múlt egyik kérdése tisztázódik a tények alapján, az igazság keresése, s nem az ideológiák kiszolgálása által. Az pedig vitathatatlan örömet jelenthet minden magyarnak, hogy a sokat szenvedett költőnket megtaláltuk.
Dr. Kiszely István előadása által nemcsak elméleti ismeretekkel gyarapodtunk, hanem azzal a lélekbe ható üzenettel is, hogy nekünk is az igazság megismerésére kell törekednünk.
Románné Tóth Julianna, református lelkipásztor