Református téglák, mint beszélő kövek Tiszaszentimréről
Gyülekezetünk régi vágya teljesülhet Tiszaszentimrén azzal, hogy hamarosan elkészülünk a templomunk külső felújításával. Községünk tagjai, kicsinyek és nagyok egyre fokozódó örömmel konstatálják a szép eredményeket: a járdák, lépcsők, a templomkert és a templomkülső folyamatos megújulását.
A felújítás izgalmait különös „kincsek” megtalálása fokozta gyülekezetünkben. A templomkert támfalának javítása alatt a munkások régi jeles, pecsétes téglákat találtak. A jeles téglák tüzetesebb megvizsgálása és szakszerű megtisztítása után 16 különböző feliratú téglát találtunk. A legkülönlegesebb és legkedvesebb téglák számunkra azok, melyekre a korabeli gyülekezet bepecsételtette: TSzI.EK(lézsia) és REFORMÁ.EK(lézsia). Összeolvasva a téglákat: Tiszaszentimrei Református Gyülekezet! A pecsétes téglák gyártásának az idejét biztonsággal tehetjük az 1775 utáni évekre, mivel a támfalban több 1777-es pecséttel ellátott téglát találtunk. A templom hajójának az építését a református közösség 1783-ra, a torony építését pedig 1800-ra fejezték be. Érdekességként szolgálhat az is, hogy református őseink templomunkat egy egykori kunhalomra építették.
A monogramos téglák sok fajtája arra utal, hogy a templomépítés alatt minden helyi református család jelentős részt vállalt az építkezés anyagi terhéből. A szükséges téglamennyiséget szétosztották a családok között, akik legyártatták és szekérrel le is szállították a saját családi monogramjukkal (T.A., S.G., B.J., A.S., M.B., stb.) ellátott téglamennyiséget. Több tégla monogramjának megfejtése és koruk meghatározása még várat magára. A 17-18. században gyakorinak mondható, hogy református gyülekezeteink nagy része templom, iskola és parókiaépítéshez saját jelzésű téglát vettetett.
A támfal helyreállítása közben isteni szikraként jött az ötlet, hogy ezeket a jeles református téglákat a templom bejáratához közel a pecsétekkel kifelé nézve szép rendben visszaépítsük a támfalba. Ezzel gyülekezetünk és községünk egy olyan értékhordozó hellyel gazdagodik, ahol a figyelmes hallgatók meghallhatják, hogy mit üzennek az utókornak a közel 300 éves téglák. Ilyen régi és különleges pecsétes téglák, mint ipartörténetünk jeles emlékei manapság már igazi kincsnek számítanak. Lehet, hogy a megmaradt téglák egy jövendő gyülekezettörténeti kiállítás első becses darabjai lesznek.
Elgondolkodtató, hogy református őseink, mint közösség, ily módon is maradandót alkottak. Ha a kövek megszólalnának, olyan sok mindent elmondanának az építők Istenbe és a gyülekezet szebb jövőjébe vetett hitéről, akiktől gyönyörű örökségként kaptuk a templomunkat. Tőlük kaptuk a gyülekezet megtartásának felelősségét is, amely a lelkészeké és minden gyülekezeti tagé is egyben. Ahogyan az építők büszkén és a jövőbe nézve építettek templomot és közösséget, nekünk is ugyanezzel a hittel kell megőriznünk és gazdagítanunk a kapott örökséget, hogy az utánunk következő nemzedékeknek emelt fővel tudjuk azt tovább is adni!
Fodor-Csipes Anikó lp., Fodor Gusztáv lp.