A Református Egység Napjának megünneplése Fehérgyarmaton

Az ünnep teljességét emelte, hogy az istentiszteletet a református rádió is közvetítette, amelyen a székelyföldi Csomakőrös református lelkipásztora szolgált. Az ünnepséget Szalai László, a fehérgyarmati gyülekezet lelkipásztorának köszöntő szavai nyitotta meg, amelyben kiemelte az Egység Napjának mindenki számára felemelő érzést jelentő fontosságát. A 103. zsoltár felolvasása és az imádság után a gyülekezet énekkara szolgált Molnár Mariann karnagy vezetésével. Majd ifj. Bende Tamás csomakőrösi református lelkipásztor hirdette Isten igéjét az ünneplő gyülekezet számára a Gal 6,2 alapján. Bizonyságtételében kiemelte, hogy egymás terheinek hordozása mai világunkban nem előírt kötelesség, de a keresztyén ember számára Krisztus törvénye. Ennek oka Jézus váltsághalála miatti hálaáldozat, amelyben ha részesül az ember hit által, akkor nem teheti meg, hogy azt másoknak való szolgálata által ne viszonozná az ő Urának. Ez a cselekedet teszi egyúttal hitelessé a keresztyén életet, amelynek nem csak szavakból, hanem elsősorban tettekből kell állnia. Igehirdetésében elmondta, hogy nagyon nagy szükség van a mai világban a szeretetből fakadó áldozathozatalra. Olyan ez, mint a levegővétel: élettel megajándékozó cselekedet ez mind a szolgálónak, mind az áldozat jóságában részesülőnek.

A bizonyságtételt követően Csáthy Miklósné gyülekezeti tag szavalta el Wass Albert Előhang című alkotását, majd a záróéneket követően az ünneplő gyülekezet kivonult a templom előtt található Magyar reformátusság a Kárpát-medencében nevezetű emlékműhöz, ahol folytatódott az ünnepség. A 90. zsoltár első versének eléneklése után Némedi Gusztáv, a fehérgyarmati gyülekezet beosztott lelkipásztora mondott ünnepi beszédet: a 90. zsoltár utolsó mondta így hangzik: Kezeink munkáját tedd maradandóvá! Ez a mondat annak a vágynak a kifejezése, hogy amit ez a nemzedék tesz, az olyan legyen, amely a múltból gyökerezve a jövőt építse, az értékes jövőt, amely a következő nemzedékék számára felvállalható és továbbviendő lehet. Vannak értékes üzenetek, amelyeket bronzba öntve, kőbe vésve azért kell megörökíteni, hogy majd az az alkotás mindenki számára átadja azt az értéket, amelyről az a mű bizonyságot tesz. Ez az emlékmű sem azért készült el, hogy az azt felállító nemzedék hírét megörökítse, maradandóvá tegye, hanem hogy emlékeztessen évtizedek múlva is az igazán jóra és fontosra, a gyökerekre és a hit erejére. Hiszen az emlékmű egyszerre üzen arról, hogy emberekben kell gondolkodni, akik egy közös test tagjai, és egymás nélkül törött, hibás, beteg az a test, amely így soha nem lehet olyan erős, amilyen Isten kegyelméből lehetne. De a megtartás, az élet, a jövő csakis Krisztusban van, akinek jelképe, a zászlós bárány ott áll a Kárpát-medencét jelképező emléktábla fölött. Csak Krisztus uralma alatt lehet minden teljes és reménységgel eltöltő. Ezt az üzenetet tegye maradandóvá az Úr mindenki számára, ki feltekint erre az emlékműre. Majd a beosztott lelkipásztor beszédében utalt Kőrösi Csoma Sándor példájára, ha már az Egység Napját a nagy magyar szülőfalujának lelkipásztorával együtt ünnepelheti a gyülekezet, aki magyarság iránti szeretetében, áldozathozatalban és hitben mindenki számára követendő példa lehet. Ezt követően egy szavalat hangzott el, azután a vendég lelkész mondott köszöntő szavakat. Majd Szalai László és Némedi Gusztáv helyi lelkészek ifj. Bende Tamás csomakőrösi lelkipásztorral és Birta Zsigmond gyülekezeti gondnokkal közösen magkoszorúzták az emlékművet. A hálaadó imádságot és az áldást követően az ünnepség a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével ért végett, amely mindenki számára felemelő érzést jelentett.

Némedi Gusztáv beosztott lelkész - Fehérgyarmat