Birtokba vehetjük az elfeledett múltat

„A protestáns örökség és egyházi művészet hangsúlyos szegmense a magyar kulturális életnek, azt szeretnénk, hogy több figyelmet és megbecsülést kapjon” – fogalmazott Tardy-Molnár Anna, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) ügyvezető igazgatója. Ezért a MANK – az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából – pályázatot hirdet a magyar kultúrtörténet és egyháztörténet korai protestáns egyház-, irodalom-, liturgia- és társadalomtörténeti, valamint egyházművészeti kutatásának ösztönzése.

„A reformáció tavalyi emlékévének gazdag programkínálata is igyekezett felmutatni a történelmi egyházak magyar kultúrtörténetet formáló hatását, ez az ösztöndíj szerves folytatása ennek a célkitűzésnek” – emlékeztetett Tardy-Molnár Anna. Az általa vezetett MANK már eddig is 13 művészeti pályázattal, alkotóházakkal és megjelenési lehetőségekkel igyekezett – az összes művészeti ágat lefedve – támogatni a fiatal alkotók pályakezdését. Az ösztöndíjak némelyike az alkotóművészet elméleti és történeti hátterének kutatását is ösztönözte, nem előzmények nélküli a most meghirdetett, kifejezetten egyházművészeti és egyháztörténeti pályázat.

Felszínre hozott kincsek

„A Reformáció Emlékbizottság úgy látta, fontos, hogy az ötszázadik év ünnepi eseményei után is megmaradjon a lendület – ennek kiváló eszköze ez az ösztöndíj” – hangsúlyozta Hoppál Péter országgyűlési képviselő az ösztöndíj-programról szóló sajtótájékoztatón. Mint mondta, a bizottság javaslatát a MANK azonnal elfogadta és kidolgozta a program feltételeit. A rendszerváltás előtti évtizedekben nem támogatták a korai egyháztörténti emlékek feltárását, lelassult a kutatás és bár mára már sok történész fordul a 16. század felé, szükség van a folyamatos ösztönzésre – ezt bizonyítja az elmúlt 25 év is. „Egyértelmű volt, hogy Szegedi Kis István, a méltatlanul feledésbe merült szellemtörténész, filozófus és teológus nevét kell viselje ez az ösztöndíj, melynek segítségével a korai protestáns egyház-, irodalom- és liturgiatörténet kincseit tárhatják fel a kutatók” – tette hozzá  a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa.

Szegedi Kis István (1505-1572) „neve márkajel, hiszen a XVI. századi magyar reformáció emblematikus tudósa, aki itthon és külföldön is letette névjegyét” – fogalmazott Fekete Károly az ösztöndíj névadójáról. Az egykori dunamelléki szuperintendens (püspök) Krakkóban ismerkedett meg a reformáció tanaival, majd 1543 tavaszától Luther és Melanchthon tanítványa volt Wittenbergben, később a reformáció helvét iránya mellett köteleződött el. Doktori címet is szerzett, Európa szerte ismert volt tankönyveiről: a Loci communes (1585) és a Tabulae Analyticae (1592) című műve is Baselban jelent meg. „Hazai szolgálata több országrészben eredményesen zajlott és áldozatos élete szenvedésektől sem volt mentes. Tudós, tiszteletes egyházi vezéregyéniség volt” – értékelte munkásságát a pályázatokat elbíráló kuratórium tagja.

„Tavaly nemcsak a reformáció kezdetének 500. évfordulóját, hanem a magyar református egyház megalakulásának 450. évfordulóját is megünnepeltük, a gazdag programkínálat bemutatta a magyar protestantizmus kultúrtörténeti hatásait és sok, korábban ismeretlen kincset is a felszínre hozott” – emlékeztetett Gér András. A zsinati tanácsos szerint pont ezek a kincsek mutatják, mennyire sok feltáratlan eredmény vár még a kutatókra a tudománytörténetben és a teológiában, melyeket érdemes a mai kor emberének is elhozni. „A teológiai liberalizmus és racionalizmus sok mindent elfeledtetett a református egyház gyakorlataiból és művészetéből, melyeket a 20. század is ebben a feledésben hagyott – hangsúlyozta Gér András. – De most lehetőséget kapunk, hogy ezeket feltárjuk és birtokba vegyük múltunkat, ami mind a nemzet, mind az egyház szempontjából fontos – saját identitásunkat tudjuk erősíteni azzal, hogy megismerhetjük elődeink bölcsességét.”

Az ösztöndíjról

Az egy éves, havi bruttó 200 ezer forintos ösztöndíjra az 1978. január 1. után születettek pályázhatnak – határon túlról és a diaszpórából is –, akik nem részesülnek más állami költségvetésből finanszírozott ösztöndíjban, alkotói támogatásban. A kutatási terveket és egyéb – a kiírásban felsorolt dokumentumokat – 2018. október 1-jén, hétfőn 16 óráig kell postai és elektronikus úton eljuttatni a MANK-hoz. A pályázatokat 40 napon belül egy szakértőkből álló kuratórium bírálja el. Az ösztöndíjban egyszerre legfeljebb 10 pályázó részesülhet, de az idén kutatott téma folytatásával jövőre is lehet pályázni.

A kuratórium tagjai: Fekete Károly (a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke), Hafenscher Károly (a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke), Hoppál Péter (egyházzenész, karnagy, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának adjunktusa, országgyűlési képviselő), Kránitz Mihály (katolikus teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja) és Lévai Attila (felvidéki református lelkész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja).

A Szegedi Kis István kutatói ösztöndíj azért is különleges, mivel „kifejezetten egy szűk tudományterületre fókuszál, s azt kívánja kiemelten támogatni, szemben például a Domus vagy a Bolyai ösztöndíjjal, amelyekre más tudományterületek képviselői is jelentkezhetnek, és általában a nyertesek is más tudományterületekről kerülnek ki” – fogalmazott Lévai Attila. A révkomáromi dékán azt reméli, hogy ez az ösztöndíj hozzájárul majd a protestáns tudományos élet fellendüléséhez.

Saját örökségünk felfedezése a cél

„Hála Istennek sok olyan fiatal kutató van a Kárpát-medencében, akik különböző egyházi és világi tudományos műhelyekben már bizonyítottak és pályázhatnak majd kiírásainkra” – Fekete Károly püspök szintén reményét fejezte ki, hogy lesznek fiatal kutatók, akiknek felkelti az érdeklődését az ösztöndíj lehetősége. Mint mondta, „a magyar protestáns múlt története és értékei olyan széles palettát ölelnek fel és olyan gazdagok, hogy azok mélyebb megismerése, széleskörű bemutatása és megismertetése a saját identitásunk megerősödését segíti”.

Az egyháztörténetnek bőven van még adóssága a korai magyar protestantizmus alakjainak és történéseinek jobb megismerésében és megismertetésében, Fekete Károly példaként éppen a névadó Szegedi Kis István munkásságát említette. „Egyházismeretünkre sajnos jellemző, hogy hajlamosak vagyunk azt nevezni reformátusnak, amit a déd- vagy nagyszüleinktől örököltünk. Korábbra nehezebb visszamenni, pedig éppen a mögöttünk lévő 200-250 éve hozott olyan szellemi-teológiai irányzatokat, amelyek a racionalizmus és a liberalizmus látásmódja miatt őseredeti reformátori gondolatokat, liturgiai és teológiai örökségelemeket törölt ki a köztudatból – hangsúlyozta a püspök. – Ezeket újra megismerni, megismertetni és birtokba venni sok-sok területen lehet hasznunkra."