150 éves a debreceni agrár felsőoktatás

"Igen Tisztelet Emlékülés!

Ahogy a debreceni jogászképzés első  lépései a Kollégiumban történtek, hasonló a helyzet az agráriumhoz kapcsolódó tudományokban is, csak kicsit korábbra nyúlnak a gyökerek.

A botanika kezdetei Debrecenben: Melius Juhász Péterig, ill. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Füvészkönyvéig visznek vissza.

A Kollégium tanárai cívis polgárok voltak,  akik ház után járó földjeiken gazdálkodtak,a közlegelőkön állatokat tartottak, szőlőik voltak,  hazai és külföldi kapcsolataik révén hozzájárultak vetőmagok és palánták debreceni elterjedéséhez. Tanulmányútjaik során megismerkedtek az öntözéses gazdálkodással, láttak üvegházakat. Régi feljegyzések szerint a  18. században már voltak üvegházak Debrecenben, pl.  diákunknak, Kazay Sámuelnek is.

Hatvani István professzor (az orvostudomány és a teológia doktora) felvidéki levelező társának, Dobai Székely Sámuelnek javasolta plánták cseréjét is. Amikor professzorként székfoglaló beszédét a matematika egyéb tudományokban játszott szerepéről és hasznáról tartotta, munkájában külön szólt a matematika mezőgazdasági és technikai alkalmazásairól. Műveiben tárgyalta a Debrecen környéki szikes talajok sóvirágzásait is. Technológiai előadásaiban foglalkozott hidraulikával, vízvezetékekkel, malmok tervezésével, és más hasonló bonyolult, mezőgazdaságban is alkalmazott szerkezetekkel.

Ezeket a tudományokat olyan szinten oktatták a Kollégiumban, hogy a költő Csokonai a keszthelyi gazdasági akadémia, a Georgicon fizikatanári állására jelentkezett.

A Kollégium diákja, Cseh Szombati József orvosdoktor 1815-ben alapította a rendkívül gyakorlatias Természetrajzi Tanszéket, amely az alapító szándéka szerint hivatalból oktatott mezőgazdaságban hasznosítható ismereteket.

Kerekes Ferenc professzor, aki a legtöbbet tette a Debreceni Füvészkert létrehozásáért, számos gazdasági kérdést tanított, mint a cukorrépa termesztése, a répacukor előállítása, pálinkafőzés, szappanfőzés, borkészítés. Kerekes  Ferenc még a testnevelést is a kertészkedés gyakorlásával képzelte el.

Nem csoda hát, hogy három kiváló tudós férfiú – Imre Sándor igazgató, Kovács János a Kollégium természetrajz tanára, és Tormay Béla az Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézet igazgatója beadványt készített Révész Bálint püspöknek 1871. augusztus 7-én, hogy a mezőgazdász képzést milyen módon tudja segíteni a Református Kollégium. Néhány konkrétum a megállapodás tartalmából:

1. Megállapodtak a taneszközök és gyűjtemények közös használatáról.

a. Füvészkert: egyik tanintézet sem nélkülözhette, de fölösleges kettő belőlük; a főiskola kertésze a gazdasági és réti hasznos növényeket a gazdászati tanintézet szaktanárának utasítása szerint művelné és a költségeket is vállalná a gazdászati tanintézet. Ha fordítva lenne, s a füvészkertet megkapnák, akkor ők biztosítanák a növénytan és élettan előadásához megkívánt növényeket, illetve a rendszerek ismertetéséhez szükséges növények gyűjteményét tenyésztetni fogja.

b. A fűvészkert fele legyen Faiskola, s legalább 1000 vadonca a tanítóképző tanítványai által legyen évenként nemesíthető;

c. A gyűjtemények használata: előre bejelentett időpontban bármelyik tanár tarthat órát a diákjainak a gyűjteményekben. Javaslatot tettek a duplumok cseréjéről, illetve a gyűjtő körükbe nem tartozók továbbadásáról egymásnak, a kölcsönös és általános gyűjtemény-gazdagítás a cél. (A Kollégium gyűjteményei ekkor: fizikai, ásványtani, növénytani, állattani gyűjtemények.)

Könyvtárak: kölcsönösen tanári kezességet vállaltak a könyveket használó diákokért.

A vegytan sikeres tanítása létszükséglet, amihez a tanulóknak a vegybontás gyakorlását biztosítani kell. Ehhez a kollégiumi diákoknak (főiskolásoknak) a gazdasági tanintézet vegyműhelye nyitva áll.

2. Lehetővé tették a tantárgyak áthallgatását.

3. Eltervezték a két intézmény fizikai közelségbe hozását: „Itt bent a gazdasági tanintézet támogatást találván a jeles főiskolában, a kor igényeinek jobban megfelelő egyéneket képezhet, ennek folytán látogatottabbá lesz, és a hallgatók nagyobb száma a városnak közvetlen anyagi  hasznot hajt…”

1873 márciusára tervezték a beköltözést, de ez csak később valósult meg, viszont az együttműködési és szolidaritási szándék nem változott.

A kölcsönösség és szolidaritás kötelez.

Így volt ez a Debreceni Universitas korszakában, a Debreceni Egyetemi Szövetség esztendejében, az integrált Debreceni Egyetemmel – s ez a múlt ma is és a jövőben is kötelez. Két szó volt fontos: kölcsönösség és szolidaritás. Maradjon így közöttünk!

Isten éltesse a Füvészkert utcai egyházi épületben egykor hont foglaló Felsőbb Gazdasági Tanintézet jogutódját, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karát!"

Dr. Fekete Károly