„Csak teszem a dolgom”

– Nehéz gyerekkorunk volt – kezdi Piroska néni, aki kiemeli, hogy a beszolgáltatás idején gyermekként nem volt könnyű felfogni azt, hogy miért nem ehetnek a tojásból. Gimnazista koráig a három nővérétől örökölt ruhákban járt, új holmit csak tizennégy éves korában kapott. Az egyetlen tehenüket is el akarták venni, de édesanyja nem engedte. Már kisgyermekként megtapasztalta, hogy szülei fentről kapják a támogatást. Az Isten segítségével tudták átvészelni a nehéz időket.

Istennel nevelkedve

Havonta egyszer jártak istentiszteletre még abban a korban is, amikor nem nézték jó szemmel, ha valaki gyakorolta a vallását. Lovas kocsival, vagy télen szánkóval vitték a gyermekeket konfirmációs előkészítőre. – Édesanyánk minden istentisztelet előtt kimosta, kivasalta szenes vasalóval a ruhánkat, lehet, hogy foltos volt, de mindig tiszta ruhában mentünk az Úr színe elé – emlékszik vissza Pethő Károlyné, aki szerint a ma fiataljainak azt kellene megszívlelniük, hogy a gyermekeknek nem a nyakába zúdítva, hanem példát mutatva kell megtanítani, hogy van minden helyzetben segítség, ha az Istenhez fordulunk, mert ő a bajban is megsegít. Úgy érzi, ma már ezt a példát nem sok gyermek kapja meg, pedig az Úr mindig figyel, és támogatja az övéit. – Nem nyitottak az emberek, pedig ha leülnének a gyerekekkel őszintén beszélgetni a hitről, az életünkről, akkor talán mernének kérdezni, és megtapasztalnák azt, amit már kiskoromban én is tudtam, hogy a szüleim kibe kapaszkodnak. Már akkor úgy gondoltam, miért ne lehetne az Úr az én kapaszkodóm is? – mondja Piroska néni.

Krisztusi szeretettel nevelni

Állatorvos akart lenni, de végül a szülei hatására a pedagógusi pályát választotta. Úgy gondolja, az Isten vezette erre az útra. Az önkormányzati iskolában is a krisztusi szeretetet igyekezett átadni a gyermekeknek. Később az újonnan induló debreceni református általános iskola igazgatóhelyettese lett. Itt már könnyebb volt a jézusi gondviselést továbbítani a gyermekeknek. – Az Úr mindig kárpótolt azért, mert nekem nem adott saját gyermeket, pedig fiatalkoromban nagyon szerettem volna édesanya lenni. Később megértettem, hogy velem más célja volt az Istennek: az, hogy több száz gyermeknek legyek nevelője, gondozója – hangsúlyozza Pethő Károlyné, aki ma, hetvenkét évesen is aktív szerepet vállal a nagycsere-halápi gyülekezet gyermektáborainak lebonyolításában. Ebben az évben három táborban segédkezett és formálta szeretettel a gyermekek látásmódját, azonban nem csak a legkisebbeket támogatja. Szüleiről is gondoskodott időskorukban, a keresztlánya életében pedig szülői szerepet töltött be, miután az édesapja visszaadta életét az Úrnak. Az ő gyermekei Piroska nénit hívják mamának.

Segíteni, ahol csak lehet

Már gyermekkorukban azt tapasztalták Piroska néni és az ő nővérei, hogy ha valakinek segítségre volt szüksége a tanyavilágban, akkor a családfő ment segíteni, akár ötödmagával. Pethő Károlyné ugyanígy mind a mai napig a rászorulók mellé áll. Ha valakinek kevés a nyugdíja, akkor abban segít, hogy az illető rendkívüli nyugdíjemelést kaphasson, akinek tüzelőre van szüksége, annak abban, hogy ehhez segélyt kapjon. A tanyavilágban egy fogyatékkal élő gyermektől elvették az ápolási segélyt, Piroska néni egészen a minisztériumig levelezett, végül a gyermek visszakapta a támogatást. Kézműves foglalkozásokat tart gyermekeknek, részt vesz a már említett táborokban, a lelkipásztora kérésére is segít, ahol tud, és minderre ő csak azt mondja: – Én csak teszem a dolgom. Sokan csodálkoznak, hogy honnan van ennyi lendületem. Az Úrtól kapok annyi energiát, hogy nem győzöm megköszönni – mondja a nagycsere-halápi gyülekezet tagja, aki hiszi, hogy tudnunk kell hálásnak lenni, és mindennap meg kell térni. – Szükségem van arra, hogy mindennap kapcsolatban legyek az Úrral – mondja Piroska néni –, mert az ő szava, Igéje könnyebbé teszi egy-egy napomat!

Buzás Borbála
Fotó: Barcza János