Rendszerüzenet
2012. április 20.

Egyházi vezetők a gyűlöletkeltés ellen

A katolikus, református és evangélikus egyház vezetői csütörtökön közös állásfoglalásban utasították el, hogy nemrégiben a Parlament falai között egy képviselői felszólalásban felidéződött a szégyenletes tiszaeszlári vérvád, „amelynek felemlegetése egyedül az indulatkeltés eszköze lehet”.

A tiszaeszlári vérvád vagy egyszerűen tiszaeszlári per az 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott per és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti viták összefoglaló neve. A vérvád, amelyben a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával gyanúsították meg, rövidesen a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte nagy figyelmet kapott, és nagy hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására.

A dokumentumot Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök–püspöke írta alá.

Mint fogalmaztak, egyházi vezetői szolgálatuk kötelezi őket arra, hogy szót emeljenek a gyűlöletkeltés ellen. Emlékeztettek Krisztus tanítására: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”, hozzátéve: „hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel”.

Az egyházi vezetők különösen aggasztónak találják, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. Hangsúlyozták: a magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban.

Úgy fogalmaztak: a tiszaeszlári vérvádat és az általa keltett gyűlöletet elutasítva együtt hívunk mindenkit a szeretet és az elfogadás krisztusi parancsának követésére és hirdetésére, az igazi emberi értékek alapján álló alkotó együttműködésre.

Baráth Zsolt jobbikos parlamenti képviselő április 3-án, napirend utáni felszólalásában Solymosi Eszterről emlékezett meg; úgy fogalmazott, a tiszaeszlári lányt zsidó emberek ölhették meg 1882-ben, ám ezt szavai szerint az igazságszolgáltatás igyekezett elkendőzni, így az eljáró bíró külső nyomásra kénytelen volt felmentő ítéletet hozni.

A nyilatkozatot teljes terjedelmében itt olvashatja.