A küzdés ereje
Figyelemre méltóak azok a pillanatok, amikor egy figyelemre méltó ember életének belső pillanataiba nyerünk betekintést, és megerősítést kapunk arra nézve, hogy érdemes küzdeni a mások boldogságát, testi és lelki egészségét is szem előtt tartó célért fáradni. Figyelemre méltó pillanatok foglalatával ajándékozta meg mezőberényi reformátusokat a Kálvin téri esték keretében, 2012. április 18-án a Béres Gyógyszergyár Zrt. képviseletében Pálfiné Vas Katalin, aki ismertette id. dr. Béres József életútjának és munkásságának epizódjait, közel hozva a Béres világszemléletet, amiben a küzdés ereje rajzolódik ki.
Id. dr. Béres Józsefnek már gyermekkorában meg kellett tanulnia mit jelent küzdeni. Küzdeni a tanulás lehetőségéért, küzdeni a szerény körülmények ellenére a holnapért, ahol a családjának létfenntartása volt a tét. Ő valóban megküzdött az övéiért, családjáért, 8 testvéréért. Tizenkét esztendősen szülőhelyének, Záhonynak a fűrésztelepén dolgozott – hűen ahhoz, amire édesanyja tanította: „Fiam, ha segítséget kérnek tőled, és ha tudsz segíteni, akkor meg kell tenned.” Az édesanyai szív áldott tanácsa összhangban volt lelkének belső késztetésével. S életének későbbi szakaszaiban is igyekezett ennek megfelelően élni.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán agrármérnöki diplomát szerezve belekezdett a laboratóriumi kutatásokba, először burgonya, majd a talaj nyomelem-összetételét vizsgálta, és rájött arra, hogyha a talaj nyomelem összetétele nem megfelelő nem lesz egészséges a növény sem. Ezt a megfigyelését egerekkel folytatott laboratóriumi kísérletei is igazolták. Az állatvilágban a nyomelem-hiány csökkenti az ellenálló képességet, és segíti a kóros tünetek kialakulását. Így jutott el az emberi immunrendszer vizsgálatáig, és sikerült meghatároznia, hogy mely nyomelemeknek van szerepük az egészséges védekező-rendszer megmaradásában.
Felfedezései vezettek el a Béres Csepp megalkotásához (1972, 1), melynek elismertetése maga volt a küzdelem. Ellehetetlenítése érdekében többször bélyegezték meg kuruzslóként, még bűnvádi eljárás alá is vonták, de a tudományos tények magukért beszéltek.
„Első betege”, húga Irén volt, akinél az orvosok agydaganatot diagnosztizáltak, és fél évet jósoltak neki. A Béres Csepp ekkor még megalkotásának pillanatában volt, s nem volt ismert esetleges mellékhatása. Ezért id. dr. Béres József először önmagán próbálta ki a megfelelő adag ötvenszeresét adva magának. S nem tapasztalt kedvezőtlen hatást. Ezután a testvérét elkezdte gyógytani vele, aki nem fél évet, hanem még évtizedeket élt.
Könnyebbnek látszott a betegséggel felvenni a küzdelmet, mint az ellenséges emberek környezetével, akik nem akarták érvényre jutni a Béres Csepp gyógyító erejét, sem megalkotójának tudományos szaktekintélyét. Id. dr. Béres József munkásságáról például Kósa Ferenc dokumentumfilmet is készített, amit betiltottak, s csak tíz év elteltével mutattak be először nyilvánosan.
A küzdés ereje nagy. Az igazság végül diadalt arat. Ez id. dr. Béres József munkásságában is bebizonyosodott. Mert a felsőbb körökből fakadó ellenállás és mellőzni akarás ereje egyszerre csak szertefoszlott, és a küzdelem győzelmet hozott. Miért? Mert id. dr. Béres József becsületes emberként tudományos munkájának eredményét adta, nem akarva mást, csak gyógyítani, leküzdve az akadályokat – mit a kór és a kor emelt.
Románné Tóth Julianna, református lelkipásztor