”Tudásvásár” a Szentesi Refiben

A 21. századi eredményes tanulás-tanítás más, mint ami korábban volt. A tanulás tartalmában, de még inkább a módja változik. Mozgatói viszont most is a tanárok, az innovatív tanár közösségek. A mai református iskolákban is találkozunk lelkes és nyitott tanárközösségekkel. Ennek jeles példáját mutatja be cikkünk, mely Bacsa Éva igazgatóhelyettes asszonnyal készült Szentesen, a Kiss Bálint Református Általános Iskolában. Az innovatív pedagógia hívta életre az idén is a tavaszi projekthetet és annak záró rendezvényét, a ”Tudásvásárt”. Volt itt élmény és gyermeki kreativitás bőven! Az önműködő palacsintasütő alig győzte készíteni az utánpótlást. Egy másik standon a keringés és érrendszer működését és veszélyeit ismerhettük meg, szakavatott vérnyomásméréssel egybekötve. Megtudhattuk milyen egy méhkaptár élete, és bepillantást nyerhettünk a piramisok belsejébe. Láttuk, hogyan világít a burgonyából készített energiaforráshoz kötött led izzó, és a gyógynövényekből készített szépségápolási termékeket is kipróbálhattuk. Sok más érdekesség is várta a résztvevőket április elején a Szentesi Refiben.

Milyen a Ti iskolátok? Mit tartotok fontos és jellemző vonásnak a Kiss Bálint Református Általános Iskolában?

Iskolánkra a református iskolává válás óta leginkább az építkezés és az útkeresés a jellemző. Huszonöt évvel ezelőtt ugyanis egy válságban lévő, súlyos létszámgonddal küzdő intézményként indultunk, amelyet fel és újjá kellett építenünk. Felépítenünk, mint egyházi intézményt és újjáépítenünk szakmailag, hogy visszaszerezzük a diákok és a szülők bizalmát. Ehhez kellett egy szakmailag elkötelezett, innovatív tantestület, akik lelkesek és nyitottak, folyton képzik magukat, keresik az újat és a korszerűt.

Miért van nagy jelentősége iskolátokban a tanuláson kívüli tevékenységnek?

A 21. század iskolájának tudomásul kell vennie, hogy a tanulásnak csak egy töredéke történik az iskola falain belül, a tanítási órákon. A digitális világ kitágította a határokat, s az iskolának egyre inkább az a dolga, hogy a szükséges és releváns készségeket (pl. önálló tanulás, problémamegoldás, információszerzés) kialakítsa, valamint olyan tanulási környezetet teremtsen, ahol a diákok ezeket gyakorolhatják.

Hogyan kapcsoljátok a tanulást és az élményeket a pedagógiátokban?

Tartalmilag igyekszünk minél gyakrabban ötvözni e kettőt, de olykor szervezett formát is biztosítunk erre. Ilyenek a rendhagyó ünnepségek (pl. Március 15-ei témanap, (80 perc alatt Föld körül) vagy a Modul hét, amikor is „felrúgjuk” a tantárgyi és órarendi struktúrát, s helyette 40-80 perces modulokat tartunk. Ezek a foglalkozások természetesen kapcsolódnak a tantárgyakhoz, de a megközelítés teljesen más.

Mi a célja a Tudásvásár projektnek?

E rendhagyó tanulási formával (az amerikai és az egyes délkelet-ázsiai iskolákban nagy hagyománya van) a tanulóinkat arra biztatjuk, hogy a kötelező tananyagon túl kísérleteket, önálló kutató- és alkotómunkát végezzenek. További célunk az, hogy már iskolás korban megalapozzuk a kutató-felfedező-alkotómunkát, s a tanulók megtapasztalják annak örömét és sikerét, olykor kínját és nehézségeit. Mindezek pedig kiváló terepet, csiszolódó készségeket biztosítanak a későbbi kihívásokhoz.

Hogyan illeszkedik a tanév programjai közé?

A Tudásvásár immár harmadik éve a Kiss Bálint Hét egyik kiemelkedő s egyben lezáró programja. Ezen a héten emlékezünk és tisztelgünk névadónk előtt, s programjainkat ennek jegyében szervezzük. A Tudásvásárt hosszabb felkészülés előzi meg. Októberben hirdetjük meg, plakátokon, az iskola honlapján stb. tájékoztatjuk a diákokat az időpontról, a felkészülés menetéről, időt adva az ötletelésre, az alkotó párok vagy csoportok kialakítására, a mentortanárok kiválasztására. Februártól már kész tervvel lehet regisztrálni az iskola honlapján, ami arra is alkalmas, hogy követhessük, ha szükséges, biztassuk, segítsük az alkotó folyamatot. Az ifjú kutatók kutatási naplót is vezetnek, ahol dokumentálják a munka folyamatát. Legtöbben izgalmas blogokat írtnak, számtalan fényképpel illusztrálva a készülő műveket. A „vásár” napján a tornateremben rendezzük be a pavilonokat, ahol a diákok elhelyezik tablóikat, az elkészült alkotásokat. A bemutatás folyamata igazi vásári hangulatot hoz, hiszen a tanulók az érdeklődőknek kétoldalú beszélgetés formájában mutatják be alkotásaikat, ami magabiztosabbá teszi őket, magasba szökik az elköteleződés és a lelkesedés.

Hogyan oszlanak meg a vele járó feladatok?

A mentortanárok folyamatosan követik, segítik a tanulóik munkáját, de segítséget bárkitől kérhetnek a diákok. Több esetben a szülők is bekapcsolódnak, s így a tanulássegítés, az egymástól tanulás, a csoportban munkálkodás rendhagyó és izgalmas formája áll össze.

Miért szeretik ezt a tanulók?

Azok a tanulók, akik részt vesznek a vásárban, megtapasztalják a kutatás, egy témában való elmélyedés örömét, főleg akkor, amikor látják a külvilág érdeklődését és elismerését. Büszkén mutatják be munkáikat, s ez remélhetőleg jótékonyan hat a tanulási motivációra is.

Miért szeretik ezt a napot a tanárok?

A tanároknak szintén kihívás ez a feladat, hiszen mi is „vásárra visszük a bőrünket” azzal, hogy valami újjal, a megszokottól eltérővel próbálkozunk. Természetesen egy-egy jól sikerült alkotás, nekünk is öröm és büszkeség.

Milyen hatással van a közösségre ez a projekt?

Elmondhatjuk, hogy mindhárom évben változatos témák, megoldási formák és lenyűgöző bemutatók és előadások születtek. Tapasztalataink szerint a tanulók egyre inkább ráéreznek a feladatra, egyre igényesebb, kreatívabb ötletekkel, megoldásokkal találkozhatunk.

Kelemen Gabriella

További képek az iskola honlapján.