Könyvbemutató a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen

Ha a kötet címéből indulunk ki, akkor nem egyszerűen egy a kötetben szereplő prédikáció megfogalmazott üzenetére kell gondolnunk, - bár ezt is megtehetjük, mert a 85. laptól valóban olvasunk erre vonatkozóan egy igehirdetést a János 12:23-24. alapján - hanem sokkal inkább arra a személyre, személyiségre, amely Bütösi Jánosé volt. Döntései meghozatalai mögött sok-sok tusakodás húzódott meg, de amikor elérkezett a nyilvánosság pillanata, akkor egy lendületes, ragyogó arcú emberrel, vagy egy lendületesen és meggyőző érvekkel előálló vezetővel álltunk szemben. Az, hogy milyen az odaszánt élet a gyakorlatban, azt nála nyomon követhettük. Nem adta olcsón a megfontoltan beosztott idejét, de boldogan tette vissza Isten kezébe szolgálatra odaszánva. A kötet cím jó, alkalmas az érdeklődés felkeltésére, az olvasása során pedig annak fenntartására.

A kötet borítóján a Bütösi Alapítvány által támogatott sorozat színét megtartva egy érett kalászcsomó, egészen aratás-közeli állapotban látható. Azon a vidéken, a nyírségben ahonnan ő az első hatásokat kapta életre, szolgálatra nézve, ott gyakran használt közmondás: Üres kalász fenn hordja a fejét! Bütösi János igehirdetéseiben is tele kalászokat nyújt át, alázatos, de egyben  határozott hangnemében és tartalmában is. Kevés bizonytalanságra utaló talán, esetleg kifejezést mondott el.

Meggyőző ereje mellett valóban érett kalász igehirdetései voltak, s mára már – a születésének 100. évfordulója előtti évben nyugodton mondhatjuk: érett kalász élete volt. Az igehirdetés megszentelt pillanataiban, de a személyes találkozásaiban is, amikor magánéleti vagy komoly egyházkormányzati kérdésekben hosszú-hosszú felvezetések nélkül is fején találta a szöget és kimondta azt, amire éppen ott, abban a helyzetben szükség volt.

A kötetben 26 igehirdetés került kinyomtatásra. Többnyire a 90-es években, itt Magyarországon elmondott prédikációk. De ismerve őt, bizton mondhatjuk, hogy ezek az üzenetek egyedi módon ugyan, de nemcsak egyszer hangzottak el, hanem apró betűs, legfeljebb csak általa olvasható jegyzetlapjain átutazták a nagyvilágot. Tőle tanultuk meg: azt az igehirdetést, amit nem lehet kétszer elmondani, azt egyszer sem szabad!

Tartalmi vonatkozásban el kell mondani, hogy nem történt különösebb nagy rendszerező válogatás, hiszen keresztfia, dr. Debreceni Lajos juttatta el a birtokában levő magnókazettákat, s Bíró Éva digitalizálta, majd pedig leírta azokat. De gyönyörű sokszínű ez a válogatás nélküli összeállítás. Inkább egy természetes kiválogatódás: mintaszerű ünnepi igehirdetés, adventi várakozás, a nagy, általa szeretett témák. Az Isten Országa téma többszörösen is előkerül ebben a kötetben. A szolgálatra való beállítás, elindítás ügye, a sokak által vitatott evangélizáció ügye, és ezzel együtt az, hogy hogyan lehetetett azt akkor korszerűen végezni. Ugyanígy izzó elevenséggel fogalmazódik meg a Krisztus keresztjének titka vagy a közösséggyakorlás elhagyhatatlan szükségessége.

Valóban úgy van, ahogyan az előszóban találjuk. Ezek az igehirdetések textusszerűek, és minden esetben konkrét üzenetet hordoznak. Egyszerre van benne az elhangzás pillanatának aktualitása, a kontextus és az ezen túlmutató nem általános, hanem konkrét üzenete. Erőltetés nélkül megfér benne a nyírségi falu, Nyírgyulaj gazdálkodó közegének hangulata, és az Egyesült Államok éppen aktuális elnökének példája. A Magyar Református Világtalálkozó ügye és az Amerikába kitelepült egyszerű vidéki asszony sorsa. Dogmatikai tisztázódás a keresztség témájában és életvezetési eligazítás házasulandó fiataloknak. A kezdet nélküli kezdet teológiai mélységének jól érthető, pontokba szedett magyarázata, és a misszió gyakorlására buzdítás jól érthető szempontjai. S mindezt azzal a személyességgel teszi, hogy karnyújtásnyira érezzük magunktól nem csak az igehirdetőt, hanem az üzenetet kibocsátó Urat.

Nem szegi meg a homiletika szabályait azzal sem, hogy a személyességet nem csak a hangnemében juttatja kifejezésre, hanem tartalmi kérdésekben is él ezzel. Bátran beszél a saját nyugdíjba vonulásáról, vagy egy másik esetben részletesen mutatja be betegségét szigorúan és következetesen alárendelve még ezt is az átadandó üzenetnek. S közben egyértelmű az igehirdetéseket megelőző teológiai munka, az eredeti szöveg nyelvtani, kortörténeti ismereteinek a többletével.

Azzal a gazdag élménnyel mondom ezt, hogy láttam szó szerint leírt, másoknak talán olvashatatlanul apró betűs igehirdetéseit és hallhattam az ő hangján azokat magával vivően. Legyen áldásul olvasott formájában is.

Gaál Sándor

Fotók: Barcza János

A teljes galéria itt érhető el.

Tiszántúli Református Egyházkerület

Az eseményről Tóth Emese készített összeállítást az Európa Rádióban: