Házasság hete Nyírteleken

A délutánról

Szekeres József polgármester nyitotta meg a délutánt. Debreceni előadóink, Kovács Károly pszichológus és Kovácsné Ember Katalin mentálhigiénés szakember különleges előadással készültek. Néhány bevezető gondolat után egy filmrészletet néztünk meg, melyet aztán közösen elemeztünk jelenetről jelentre. Így valójában nem is előadásban volt részünk, hanem egy olyan játékban, amiben együtt gondolkozhattunk a képkockákon látott családi kapcsolatokról. Mély családi konfliktusokat láthattunk, és beszélhettünk arról, hogy vajon milyen lépések segíthettek azok feloldásában. Nagyon sok építő gondolat hangzott el, amik közül most csak azokat említem meg, amiket én is elhoztam, hogy a házasságomban tudatosan odafigyeljek rá.

„Amikor sebezhetőek vagyunk, akkor nem állunk készen a változásra.”

A filmben egy idősödő apa és felnőtt lánya közti konfliktust láthattunk, aminek egyik jelenetében a lány a békülés, bocsánatkérés, megbocsátás szándékával közeledik apja felé, de ő elutasítja. Vajon miért lehet az, hogy a jó szándékú közeledés semmit sem ér? Amikor ez az apa és lánya találkozott, akkor azok a találkozások általában veszekedésbe torkolltak. Megszokták és tudták, hogy ha újra találkoznak, akkor az feszültséget jelent. Ezért amikor az apa meglátta lányát, akkor arra készült, hogy itt egy újabb csörte fog következni kettejük között.

Amikor veszélyt érzünk, akkor sokszor úgy viselkedünk, mint a sündisznók, összehúzódunk és tüskéinkkel próbáljuk magunkat védeni. Ez azzal is jár, hogy azt is megszúrjuk, aki már nem bántani, hanem simogatni akar. Hiszen megszoktuk, hogy a felénk nyúló kéz bántó. Azok az emberek, akik szavaikkal sokat bántanak, vagyis kisebb nagyobb lelki sebeket okoznak, maguk is rengeteg sebet kaptak. A sebző ember, maga is sebzett. Ahhoz, hogy valami változás történjen kapcsolataimban, házasságomban, ahhoz olyan helyzetet kell teremtenem, ami más, mint amit eddig megszoktam.

„Páncélt levetni csak a bunkerben lehet.”

A katonák fegyverzetüket, páncéljukat csak védett környezetben veszik le. Amíg kint vannak a csatatéren, addig csak a harcra tudnak gondolni. Ahhoz, hogy valami változás álljon be kapcsolataimban, védett környezetet kell biztosítanom. Ahol én is és a másik is biztonságban érezheti magát. 

A filmben ez úgy jelent meg, hogy a lány nem adta fel az apa elutasítása után sem. A változást az hozta el, amikor az apai háznál egy beszélgetés közben a lány kifejezte, hogy nem csak az apának vannak veszteségei, hanem neki is. Ő is ugyanolyan vesztese egy helyzetnek, mint az apa. Szavaival a lány az apa oldalára állt és megmutatta, hogy neki is vannak fájdalmai.

„Nem kell félni a konfliktustól.”

Ahol két ember él együtt, ott mindig lesznek konfliktusok. Ezektől nem kell félni, hanem meg kell tanulni őket kezelni. Korábban úgy gondolkoztam, hogy jobb, ha a gyermekeink nem látják azt, ha mi vitatkozunk, esetleg veszekszünk. A délután viszont meggyőzött arról, hogy nem baj, ha látják a konfliktusunkat, hogy ha látják annak a megoldását is. Sokan azt mondják, hogy nincs konfliktusuk, ami nem igaz. Lehet, hogy évtizedeken keresztül hallgatnak róla, elfojtják, de mindenütt vannak konfliktusok. Ha a gyermek nem látja, hogyan működik egy konfliktus és hogyan lehet feloldani, akkor az életét csonkítjuk meg. A minták nagyon mélyen bevésődnek és később egy nehéz helyzetben csak ezekből tud élni. Nem mindegy, hogy otthon mi vésődik a gyermek lelkébe.

Zárszó

Előadóink zárszóként megerősítették, hogy a házasságnak is lehet támasza, jó alapja. Isten azért adta a házasságot, hogy azon keresztül megajándékozzon bennünket. Mivel ő találta ki ezt a különleges életközösséget, ezért érdemes hozzá fordulni, mert ötletgazdaként ő ért hozzá a legjobban.

Szabó Pál