Párbeszédre vágynak a fiatalok

A tanácskozó fiatalokat az internetes kampány által gyűjtött véleményeken túl Deák Péter szociológus, teológiai hallgató Csillagpontos felmérésének eredményei is segítették a gondolkodásban. A kérdőív a református fiatalok vallásosságát és a szexualitáshoz való viszonyát vizsgálta. A vizsgálatból kiderült, hogy a fiatalok elsősorban erkölcsi útmutatást várnak az egyháztól, de párkapcsolati kérdésekben a lelkészt kérdeznék utoljára. Ezen kívül egyre kevesebb fiatal kapcsolódik vallási közösségekhez, ami újabb vészjel az egyházak számára.

A vélemények és a Csillagpontos kutatás alapján felvetődött fő kérdéskörökről öt csoportban gondolkoztak a delegált 16-23 éves fiatalok. A csoportok szombaton három órán keresztül vitatkoztak az egyház hitelességének, tabuinak, előítéleteinek, régimódiságának és szabadságkorlátozásának kérdéseiről.

Ezúttal "színesek" voltak a zsinati ülésterem padsorai

Mályvacukor és lavina

Az egyház megújulásának egyik kulcsa mindenképpen a hídépítés az egyház és a fiatalok között – ez már a péntek esti csapatépítésen kiderült, ahol mind az öt csoportnak hidat kellett építenie mályvacukorból és spagettiből. Ezeket a hidakat később egyesítették is. Hidat építeni akkor lehet, ha van biztos pont – világított rá Szontágh Szabolcs esti áhítata. A lelkipásztor elmondta: ha a hótömeg megreccsen, elindul a lavina. A lavina sodrásában nincs biztos pont. Az embernek pedig az állandóan lavinaszerűen sodró érzései, gondolatai között szüksége van biztos pontra. Ez pedig az Isten Igéje, ami változatlan marad az örökké változó világban. „Nem az, ahogy mi gondolkodunk, hanem Isten az, aki a hamis biztonságunkkal szemben rendíthetetlen biztonságot ad nekünk” – mondta Szabi, aki tapasztalt hegymászóként tudja, milyen érzés ott állni a lavinában.

Fiatalok véleménye

A műhelybeszélgetések parázs vitahangulatában kemény kritikák is megfogalmazódtak. A gazdálkodást és menedzsmentet tanuló Kristóf szerint az ő gyülekezete mintegy száz éve halott. A fiatalember mégis presbiteri tisztet vállalt lelkipásztora kérésére. Mint mondja, több gyülekezetet is megjárt már, és úgy véli, egyedül az számít, hogy a közösségben az élő Igével találkoznak-e az oda betérők. „Nem generációs kérdés, hogy egy gyülekezet élő közösség lesz-e. Isten Szentlelke ugyanaz, és eggyé teszi az őt befogadókat" – teszi hozzá a fiatalember.

A kritikák a közös munkát záró beszámolókban is záporoztak. A fiatalok megoldási javaslatokat is megfogalmaztak. Mindegyik csoport kiemelte az egészséges kommunikáció fontosságát: a tabutémák, az előítéletek, a fiatalokkal szembeni bizalmatlanság, az igények meg nem hallgatása mind konfliktusforrássá válhatnak, és az egyház hitelességét veszélyeztetik. Fontosnak tartják továbbá, hogy nyíltan kérdezhessenek és beszélgethessenek olyan kérdésekről is, mint a szexualitás vagy az öngyilkosság.

Parázs vitahangulat jellemezte a műhelybeszélgetéseket

A csoportok régi és új egymásnak feszüléséről is beszélgettek. Nem szeretnék fenekestül felforgatni a református egyház liturgiáját, de kiemelték: fontosnak tartják a gyülekezeti tagok bevonását a szolgálatba, a templomba járás vonzóbbá tételét, a színesebb gyülekezeti programokat, illetve azt, hogy a teológusok is vegyenek részt az ifjúsági munkában, más típusú ismeretekre is szert téve így tanulmányaik alatt. A fiatalok hozzátették: a lelkipásztor a közösség életéért felel, az ifjúság pedig kötelességének tekinti, hogy a missziói parancs értelmében minél több társukat, barátjukat vonják be a különböző gyülekezeti programokba.

Ne fátyolos szemmel

„Nagyon jól érzem magam, nem számítottam arra, hogy ennyire közvetlenek, nyíltak és intelligensek lesznek az emberek. Fátyolos tekintetű reformátusokra számítottam” – mondja a tizedikes Rebeka. A diáklány nagyon vonzó missziós lehetőségnek látja az ifjúsági fórumhoz hasonló megmozdulásokat. Mint mondja, bár ő maga gyermekkora óta jár kisebb-nagyobb rendszerességgel gyülekezetbe, csak az utóbbi időben kezdte el érdekelni a vallás. „Elértem abba a korba, hogy érdekeljen a vallás. Van ismerősöm, aki hedonistának, van, aki sátánistának vallja magát. Ezek kapcsán kezdtem el gondolkodni arról, hogy miért vagyok református” – teszi hozzá a fiatal lány, aki nagy problémának tartja, ha az emberek ítélkeznek, általánosítanak és közömbösek egymással szemben. „Az egyik önkéntes segítő, Árpád azt mondta, hogy mindenben lássuk meg a jót. Ha az ember behunyja a szemét, akkor maga is tudja, mi a jó, mi a helyes. Például, hogy nem jó dolog dohányozni, mégis rágyújtunk. Lehet, hogy néha a lelkészeknek is be kéne csukniuk a szemüket, meg nekünk is” – véli Rebeka.

A társalgás a szünetekben is folytatódott

Halott fa, égő mécses

„Azért vagyunk itt, hogy új hajtásokat találjunk, hogy még inkább élettel teljen meg, ami összeköt minket" – mondta szombat reggeli áhítatában Márkus Mihály dunántúli ifjúsági referens a választott ige alapján: „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai." (Jób 14,7) „Ha az egyház halott lenne, nem lennétek itt, nem lennének ötleteink, nem akarnánk újat kezdeni. Még a fának is van reménysége – mennyivel inkább a Krisztus-testnek!" – szólt az áhítat bátorítása. Az, hogy a fiatalok tanácskozása nyomán kihajt-e új ág a református egyházból, senki sem tudja. A fórum eredményei minden esetre bizakodásra adnak okot. Egy napig együtt szólt a popzene, a dicsőítő ének és Isten szava a zsinati székházban, farmernadrágos fiatalok között. Fiatalok tehát vannak. Véleményük is van, és a kapott bátorításra meg is fogalmazták azt. „Olyanok vagytok, mint megannyi mécses" – mondta Fodorné Ablonczy Margit a fórum végén a fiataloknak. Színesek, illatosak, lángra lobbanthatók. Égethetnek is, de lángra is lobbanthatnak pislákoló életeket. A kérdés csak az, hogyan nyúlnak majd hozzájuk és véleményeikhez az egyház felnőtt tagjai.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Sereg Krisztián