Mi vagyunk a feltámadás kedvezményezettjei

Vagyis Isten nem dacból keltette életre Fiát, hogy visszavágjon, hanem az élet előnyének megnövelése miatt. Akkor támad fel a feltámadáshit bennünk igazán, amikor felfedezzük a saját magunkra nézve, hogy mi mindent meg nem tett Isten a mi életünk előnyszerzése, helyzetbe hozása, előnyössé tétele érdekében. Vagyis mi ebben a folyamatban nem statiszták és nem szemlélők, hanem célszemélyek vagyunk: Jézus Krisztus minden gyarlóságunk ellenére – értünk vállalta a szenvedést, a megfeszíttetést és a halált, és az Atya miattunk támasztotta fel Megváltó Fiát. Ebből az az örömhír számunkra, hogy nekünk úgy lehet közünk ehhez a megváltástörténethez, hogy minket embereket Isten a feltámasztás-esemény kedvezményezettjeivé tesz.

A húsvét lényegéhez vezető bibliai eseménysor meghökkentő isteni stációi ott kezdenek emberivé válni, amikor feltűnnek a húsvéti történetek emberi szereplői. Emberarcok tűnnek fel, akikben a Krisztus-jelenés feltámasztotta a feltámadáshitet. A Krisztussal való találkozás győzi meg a félelemmel és örömmel futó asszonyokat, az este zárt ajtók mögött összegyűlő tanítványokat, majd az emmausi vándorokat. A Krisztus-jelenés alakítja át a kétkedő Tamást és mondatja ki vele: „Én Uram és én Istenem!” A halászathoz visszatért Pétert pedig vallomásra készteti: „Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.”

Azóta sincs másként: új korszak köszönt be mindenkinek az életében, amikor a dicsőséges, feltámadt Krisztus megjelenik neki. Ott és akkor átrendeződik az élet. A feltámadáshit életet gyógyító erővé lesz. A feltámadáshit elindítja az élet rehabilitálását, hogy az emberi élet végessége kitáguljon és örök életté váljon.

„Minden valóságos keresztyénség az Úr Krisztussal való személyes találkozáson alapszik, és minden keresztyén hitélet mélységét, hatékonyságát és színezetét is az szabja meg, hogy milyen volt ez a találkozás.” (Benkő István)

Ahol Jézus, mint Élő Úr mutatkozik meg, ott átértékelődik az ember élete. Az egykori szemtanúk életében megváltoztató változássorrá vált a húsvéti evangélium. Átértékelődött minden, azaz az értékek hierarchiájában hangsúlyváltás következett be.

Jézus Krisztus halála és feltámadása kapcsán még Isten is átértékelte a maga emberhez fűződő viszonyát és új szövetséget kötött velünk Fiában. Az együttszenvedésből győzelmet hozott ki, a mélyre kerülés állapotában reménységet formált. Folyamatos emlékeztetést végez és mellénk rendelte a Paraklétoszt, a Szószólót, aki eszünkbe juttatja a húsvéti evangéliumot.

A hagyomány nem ósdi kolonc lesz, hanem dinamizáló, újraéledő és konvertálható hozomány. Az evangélium a régi eseményből engem érintő és rajtam beteljesedő történés lesz. Az igehirdetés feledhető információból megelevenítő szót terem. A Krisztus-esemény nem tragikus Jézus-történet, hanem emberiségtörténeti és üdvtörténeti csúcspont lesz. A találkozás nem misztikus fantáziálás, hanem bizalmas kapcsolat lesz az életem Gazdájával.

E miatt az átértékelődés miatt érdemes nem csak emlékezni és emlékeztetni húsvét üzenetére, hanem meg is élni annak átalakító hatását!

Dr. Fekete Károly