Rendszerüzenet
2012. április 04.

Színházi előadás Árva Bethlen Katáról Fehérgyarmaton

Felejthetetlen élményben volt része a fehérgyarmati református gyülekezet tagjainak, akik a Protestáns esték előadás – sorozat keretében nézhették meg Kocsis István író Árva Bethlen Katáról szóló monodrámáját Kökényessy Ágnes színművésznő csodálatos alakításában.

Az Új Színházban hat éve játszott színmű először mutatkozott be kifejezetten egyházi közönség előtt, annak ellenére, hogy református múltunk egyik példaértékű jeles személyiségének történetét dolgozza fel. A darab bemutatója után a rendező és az előadó is arra számítottak, hogy sorra kapják majd a felkéréseket a református egyház részéről, de erre csak most került sor először, remélhetőleg ezt azonban sok ilyen követi majd. A színmű egy tragikus életet bejárt asszony története, aki a veszteségei ellenére is töretlen hittel és erkölccsel marad meg Isten mellett. Az Istenbe vetett hit volt Bethlen Kata csapásokkal teli életének egyedüli támasza, amely elé maga illesztette az árva jelzőt, kifejezve ezáltal azt, milyen utat kellett bejárnia. Még életében megjelent imádságos könyve Védelmező erős pais címmel.   „Árva Bethlen Kata élete a példa arra, hogy az emberi értékek vállalása nem csak hogy lehetséges egy életen át, hanem olyan megtisztulást is ad, amely értelmet adhat mindenféle emberi tevékenységnek.” – írja a darabról szóló színházi kritika. A mély hitű református nagyasszony egyházunknak és iskoláinknak is bő kezű adományozója volt, egyben tevékenyen segített a nehéz sorsú, megbetegedett embereken is. Mindenképpen méltó arra, hogy példája egy színmű témájaként is bemutatásra kerüljön. Szinte alig volt olyan ember Fehérgyarmaton az Imaházban, aki ne könnyezte volna meg az előadást. Kökényessy Ágnes színművésznő alakítása felejthetetlen volt mindenki számára. Színésznői tehetségét nemcsak a filmvásznon és a színpadon ismerhettük meg eddig, hanem azon az estén gyülekezetünk Imaházában is. A művésznő közvetlensége, egyénisége pedig rendkívül megnyerte mindenki tetszését, aki csak szót válthatott vele. A darab végén vastag taps köszönte meg elismerően a színészi előadást, majd a gyülekezet a 134. zsoltár 3. versének eléneklésével kérte Isten áldását a színésznő további életére és szolgálatára, aki az áldáskívánást meghatóan, könnyezve fogadta. Nagyon örültünk annak az estének, hogy Isten ilyen lelki megtisztulást hozó élménnyel ajándékozott meg minket. Reméljük, hogy egyházi közegben is többször előadásra kerül majd a színdarab. Mindenképpen ajánlani tudjuk ennek a lehetőségét, mert fontos az, hogy vállaljuk ilyen példákat megismerve azokat az értékeket, melyek egy mély hitű református ember életét megtartották akkor is, és megtartják ma is. 

Némedi Gusztáv