Nőszövetségi konferencia - teológák beszámolója
Ha a Nőszövetséget említi valaki, akkor általában a csigatészta készítés jut eszünkbe először. A mi gondolatainkban sem volt ez másként, a berekfürdői hétvégéig. Mivel egyikünknek sem volt tapasztalata a Nőszövetség munkájával kapcsolatban, mindenkiben voltak előítéletek, amit a közösség befogadó szeretete megváltoztatott. De milyen is idegenként érkezni valahova, bizonytalanság, kétkedés, gyanakvás is meglepi az ember lányát.
Amikor megérkeztünk, nem volt nehéz beilleszkedni, mert egy jó hangulatú, nyitott, összeszokott közösségbe csöppentünk. Az érdeklődés nem csak a személyes beszélgetésekben nyilvánult meg, hanem már az elején kíváncsiak voltak, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. A bemutatkozásunkban főként az elhivatottságunk, tanulmányaink és terveink kerültek az érdeklődés fókuszába. Ezt követően mi is betekinthettünk az ott lévőkkel a Nőszövetség aktuális helyzetébe, a különböző előadások mellett.
A beszámolót írva mindannyian ugyan arra a következtetésre jutottunk, hogy a legtöbbet a személyes beszélgetésekből merítettünk. Erre volt példa akár a délutáni kézműves foglalkozás, vagy az étkezések alkalmával folytatott beszélgetések. Nagyon sokat jelentett számunkra, hogy a nagy korkülönbség ellenére nem az unokák szerepébe kerültünk, hanem partnerként tekintettek ránk. Fontosnak tartották a véleményünket és még a kritikáinkat is szívesen meghallgatták.
Egy másik, számunkra kimondottan építő alkalom volt a résztvevő lelkésznőkkel való esti beszélgetés, amelyben ők számoltak be hivatásuk nehézségeiről és szépségeiről. Ez azért jelentett sokat nekünk, mert nem egy idilli, púderezett képet mutattak be. Személyes történeteik mind a valóságot tükrözték, ezzel motiválva bennünket az egyetem utáni szolgálatra.
A konferencián tapasztaltakból egy kérdés alakult ki bennünk: hogyan lehetne a fiatalabb generációhoz közelebb hozni a Nőszövetséget? Erre példaként szolgáltak számunkra, Szécsi Andrásné, Emma néni gondolatai, régi tapasztalatai, amelyek számunkra, fiatal lányoknak is aktuálisak voltak. Idős kora ellenére olyan lendület volt benne, amelyet gyakran még magunkból is hiányolunk. Rájöttünk, hogy a generációs szakadékot nem feltétlenül a kor határozza meg.
Összességében elmondhatjuk, hogy akkor érdemes véleményt alkotni, amikor már tapasztalatot is tudunk társítani az adott dologhoz. Ahhoz, hogy tapasztalatot tudjunk szerezni, ahhoz szükség van olyan alkalmakra, ahol, mindannyian otthonosan tudjuk érezni magunkat, és bátran megfogalmazhatjuk gondolatainkat.
Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk ezen a konferencián. Életükre és munkájukra Isten gazdag áldását kérjük.
Köszönettel, a négy teológus: Krisztina, Veronika, Angéla és Petra.
Fotó: Máté Gyuláné Judit