Rendszerüzenet
2017. november 20.

A reformáció 500. évfordulójának ünneplése néprajzos szemmel

Az évvégéhez közeledve nyugtázhatjuk, hogy a 2017-es esztendő a reformáció 500. évfordulójának ünneplése jegyében zajlott országszerte, sőt a Kárpát-medencében. A Kulturális Minisztérium több szakági döntéshozóin — Reformáció Emlékbizottság, Nemzeti Emlékbizottság — keresztül számos program megvalósítását támogatta. Az évforduló apropóján felélénkültek az egyháztörténeti kutatások, publikálási igények, könyvkiadási és rendezvénytervek. Egész évben voltak emlékülések, konferenciák, jelentek meg könyvek, avattak emlékműveket, újítottak fel templomokat, születtek művészeti alkotások, kiállítások. Én ezúttal elsősorban a konferenciákra fókuszálok. Azokról szólok, amelyeken részt tudtam venni vagy információkhoz jutottam.  

A 2017. emlékév konferenciasorozata márciusban A Károli Gáspár Egyetem BTK Dísztermében megtartott  A magyarországi reformáció és Európa fél évezrede (Hit — kultúra —, hatalom és szolgálat) című konferenciával kezdődött. Az elnök, védnök szerepet egyházi vezetők, a tudományos élet legkiválóbbjai vállalták: Bogárdi Szabó István püspök, Tőkéczki László történész, egyházkerületi gondnok, Kósa László akadémikus, Huszár Pál világi gondnok. Az előadók a vallási néprajzot évtizedek óta művelő legismertebb kutatói voltak. Az európai fejlődési folyamat bemutatására Dienes Dénes, P. Szalay Emőke, Csoma Zsigmond, Csepregi Zoltán és Kurucz  György vállalkozott. A protestánsok rendszerváltó, forradalmi szerepére Tőkéczki László és Gergely András mutatott rá. A protestáns népélet, népszokások és az egyházi tradíciók kapcsolatairól Lackovits Emőke, Szacsvay Éva és Pocsainé Eperjesi Eszter szólott. Ugyancsak figyelemre méltó volt Hudi Józsefnek a protestáns polgárok földesúri és mezővárosi közösségben címmel tartott előadása.

alt
dr. Szathmári Judit előadást tart           

A Magyar Református Egyház Doktorok Kollégiuma júliusban Debrecenben tartotta  jubileumi ülését. A négynapos rendezvény első két napján jeles egyháztörténészek (Hollandiától Dél-Afrikáig, Németországtól Amerikáig, Skóciától Magyarországig) tekintették át a protestantizmus történetét, jelentőségét, mai helyzetét a világban. Magyar részről Bölcskei Gusztáv a Reformáció örökségének magyar perspektíváiról szólt.

Július 11-12-én 13 szekcióban magyar kutatók előadásai hangzottak el. 14 szekcióban 129 előadó kapott lehetőséget kutatási eredményeinek, mondandójának bemutatására. A szekciók közül csak néhányat említek meg: egyháztörténet, egyházi törvénykezés, irodalom, zene, pedagógia. pszichológia, misszió, pasztorizáció. A Néprajzi szekciót dr. Lévai Attila komáromi egyetemi tanár vezette. P. Szászfalvi Márta A reformáció százados jubileumait mutatta be. Örsi Julianna az Amerikába kivándorlók 19-20. századfordulón lefolyt egyházalapítási törekvéseiről szólt. Szigeti Jenő és Gyöngyösssy Orsolya a protestáns lelkészekről alkotott közösségi képet elemezte. Barna Gábor az evangélikus, Pap Gy. László az unitárius egyháztörténethez szolgáltatott újabb adalékokat. Szőke Anna a vajdasági magyar reformátusságot mutatta be a lokális kultúra tükrében. Több előadó (P. Szalay Emőke, Ormosi Viktória, Sápy Szilvia és Szalay László Pál) az egyházművészeti értékekre (úrasztali edények, textíliák, templomok, temetők) irányította a figyelmet.

 alt
Néprajzi szekció közönsége

Terjedelmi okokból nincs módom minden előadásról részletesebben szólni, csak azt emelem ki, hogy más szekciókban több előadó szólt az egyház mai szerepéről, aktuális kérdésekről. (Például: Szükség van-e a szertartások: temetés rituáléjának megújítására? A házasság, gyermekáldás, a női identitás szorgalmazása, a migráció és a keresztények üldözése stb.) Jó lenne, ha minél hamarabb lehetőséget kapnánk valamennyi előadás olvasására. Ennek a szükségességét az is indokolja, mert a szekció előadások paralel megrendezése miatt a jelenlévők se tudták valamennyi előadót meghallgatni, és a témák fontossága is nagy nyilvánosságot követel. Több tanulmány megjelenik a Kollegium Doctorum folyóirat ez évi és jövő évi számaiban, de jó lenne, a szervezők kötet/ek/be rendezve kiadnák az emlékülés valamennyi előadását. Az 500. évforduló maradandó dokumentuma lenne.

A Reformáció 500. évfordulójára rendezett kiállítások (Debreceni Kollégium, Magyar Nemzeti Múzeum, PIM, Szentendrei Skanzen, Szolnoki Damjanich János Múzeum stb.) ugyancsak méltó tisztelgések a protestáns egyházalapítók és terjesztők előtt. A református és az evangélikus egyházak, múzeumok egyaránt bemutatták az évforduló emlékére a legértékesebb tárgyaikat, dokumentumaikat. A tárlatoknak mindenütt igen sok látogatója volt.

A Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum az idén is megtartotta Népi vallásosság a Kárpát-medencében című 11. konferenciáját, ezúttal a Pápai Kollégiumi Gyűjteményekkel közösen Pápán. A Hitélet és vallásos kultúra a Kárpát-medencében című konferencia interdiszciplináris jellegű volt. Egyaránt tartottak előadásokat néprajzosok, történészek, régészek, művészettörténészek. A nyitó előadás után 49 előadás hat tematikus egységbe sorolva hangzott el.

 alt
A pápai konferencia közönsége

A vallásetnológia, valláspszichológia, vallástörténet, egyháztörténet, történeti források szekció munkáját Németh Tamás irányította. Itt különösen figyelemreméltó volt Szacsvay Éva és Séra László vallásetnológiai és pszichológiai megközelítésű közös előadása. Ez az előadás egyúttal arra is jó példa, hogy haszonnal járhat a különböző tudományága kutatóinak együttmunkálkodása.

 alt
Pilipkó Erzsébet és dr. Lackovics Emőke a vallási néprajzi konferenciák szervezői

A régészet, történeti források, vallástörténet, egyháztörténet szekciót Nagy László, a Széchenyi Kastélymúzeum igazgatója vezette. A második szekcióban több előadás szólt a zsidózsinagógák régészeti és történeti emlékeiről. Reich Szabina régész a kora-újkori kegyérmékre hívta fel a figyelmet. Újszerű volt Nagy Balázs szakrális térhasználatról szóló előadása a több nemzetiségű és felekezetű Gyuláról. Több előadásban az Egri Római Katolikus Egyházmegye 20. századi működéséről hallhattunk. Horváth József, a végrendeletek fáradhatatlan kutatója ezúttal a győri protestáns egyháznak, intézményeknek szóló kegyes adományait mutatta be.

A vallásos népszokások, népi erkölcs, népi vallásgyakorlás szekciót Lackovits Emőke – a konferencia-sorozat alapítója — vezette. Öt előadó a római katolikus egyház népi intézményeit, a vallásosság megnyilvánulásait taglalta. Balázs Kovács Sándor a sárközi reformátusok, Veres Emese Gyöngyvér a barcasági magyar evangélikusok erkölcsi életébe engedett bepillantást. Lukács László összefoglalta a karácsonyfa elterjedéséről szóló kutatását.

A negyedik szekciót Lukács László vezette, amelyben az egyházművészetről, vallásos ábrázolásokról, liturgikus tárgyakról szóló előadások kaptak helyet. Itt elsősorban a gyülekezetekben, múzeumokban őrzött szakrális tárgyakkal, azok szimbolikájával, állapotával és restaurálásával ismerkedhetett meg a közönség. Ebben a szekcióban különös jelentősége volt a vetített képeknek. Az előadások ráirányították a figyelmet  nemzeti kultúránk értékes tárgyaira, az egyházművészeti emlékekre, melyek megőrzésére különös gondot kell fordítani. Ez a munka minden egyházi közösség és közgyűjtemény számára fontos szegmens.

Az ötödik szekció — melyet Szacsvay Éva vezetett — előadásai a szakrális folklórba tartoztak . Kivételt jelentett Sarnyai Csaba Máté Makkai Sándor vallásfelfogásának taglalása. A népi vallásosság megnyilvánulásának példáit a népénekek repertoárja, imádságos könyvek és kódexek alapján elemezték az előadók. Itt a református mellett evangélikus, unitárius, római katolikus liturgiával és gyakorlattal ismerkedhettek meg a hallgatók.

Végezetül a 6. szekciót P. Szalay Emőke irányította. Ez a szekció a vallási jelenségek, kultuszok, egyéni és kollektív emlékezet napjaink vallásossága tematikájú előadásokat fogta össze. Az előadók egyaránt foglalkoztak a 18-19. századi háborúk és járványok szereplőivel csakúgy, mint a 20. századi felekezeti hősökkel. Telenkó Bazil és Pilipkó Erzsébet a görög katolikus egyház mártírjait mutatta be, míg Örsi Julianna a református lelkészdinasztiákat. Varró Ágnes egy Tiszazugból származó székesfehérvári polgárasszony életét vázolta fel a naplója tükrében. Végezetül információt kaptunk arról is, hogy mennyire használják ki az egyházak a világháló adta lehetőségeket.

A konferencia csatolt programjai tovább színesítették a rendezvényt. Winter Erzsi református templomfotói művészei élményt jelentettek, míg a gróf Eszterházy Károly Kastélyban eddig ismeretlen főúri rejtett kincseket tártak elénk. Különös információt hordoznak a Ősgalériában látható képek. Ezek elemzése több tudományág részére jelent forrást és egyben feladatot a jövő kutató-generációjának. A Pápai Kollégiumban őrzött iskolatörténeti, egyháztörténeti dokumentumok, könyvek, tárgyak ugyancsak gazdag forrás a kutatók számára. A pápai Kékfestő múzeum tárlata és programajánlata ugyancsak hívja a viselet, a népművészet, az ipartörténet iránt érdeklődő látogatókat.  

Kiss Lajos Néprajzi Társaság „Sem a magasság, sem a mélység nem rettent” jelmondottal rendezett emlékkonferenciát a Vajdaságban. A változó helyszínű rendezvény egyúttal a bácskai, bánáti és a szerémségi magyarok ünnepe is volt. A konferencia főszervezője Szőke Anna volt.

 alt
Dr. Bárth János és Veres Gyöngyvér etnográfus előadók

Bajsán a helyi evangélikus közösséget Dolinszky Gábor püspökhelyettes és Dolinszkyné Bárthory Márta mutatta be.  A bemutató előadásokon kívül hasznos volt az ez alkalomra rendezett kiállítás a kegytárgyakból és a templom megtekintése. Barna Gábor alföldi protestáns ökomenikus törekvésekről szólt. Beszédes Valéria Iványi István és Nagy István Ordass Lajos munkásságát mutatta be. Britich Erzsébet az aradi evangélikusokról szólt, míg Veres Emese Gyöngyvér a Magyarországi Evangélikus Egyház Vallási Néprajzi Munkacsoport tevékenységét ismertette.

 altEvangélikus emlékek kiállítása Bajsán az évforduló tiszteletére

alt
 A konferencia résztvevői Kiss Ernő aradi vértanú emlékművénél Elemérben

A Torontálvásárhelyre menet megállt az emlékező csoport Elemérben Kiss Ernő 48-as vértanú szülő- és végső nyugvóhelyén, majd Nagybecskereken. Itt Kiss Nándor lelkésznek az egyházmegye történetét bemutató előadását köszönettel fogadták az utazó konferencia résztvevői. Számomra nagy meglepetés volt Szalay József egykori lelkész, Sommerville skót misszionárius alföldi körútjának egyik tolmácsolója eddig ismeretlen arcképének felfedezése a parókián csakúgy, mint irodalmi munkásságának megismerése. A rekkenő hőségben megtett hosszú buszozás után elérkeztünk Torontálvásárhelyre, ahol a lakosok Hódmezővásárhelyről érkezett elődei építették a ma is álló masszív templomot.  Az épületben a falakon márványtábla őrzi a nevüket. A reformáció ünnepére befejeződik az épület felújítása az helyi református egyházközség nagy örömére — tájékoztatta a közönséget Beszédes Mária lelkész. A parókia falán álló tablók pedig megelevenítője a helyi történelemnek. A templomban elhangzó ülések előadói elsősorban a vajdasági kutatók voltak. Besnyi Károly a vajdasági kutatók egész sorát vonultatta fel. Kónya Sándor protestáns népénekekről, Glemba Klára a nagybecskerekiek egyháztörténéről értekezett. Szőke Anna a regionalizmus és az egyházi hovatartozás kérdését boncolgatta. Fehér Viktor egyetemi hallgató Rákóczi újratemetésének eseményéről szolgáltatott új adatokat. Örsi Julianna a 19-20. században lezajló reformátusok megújulási mozgalmát mutatta be. Nem maradt ki a Raj Rozália és Nagy István vajdasági temetőket bemutató filmje sem.

A konferencia harmadik napján Bácsfeketehegy adott otthont a konferenciának. A nagykunsági származású település lakóit megtisztelte előadásával Jung Károly, Barna Gábor, Silling István egyetemi tanárok. Újabb vajdasági adatokkal gazdagodtunk Németh Ferenc, Pasnyik László irodalomtörténészek, Shilling István folklorista előadása hallattán. Bárth János a pirosi házasságkötési anyakönyvekben búvárkodott. Ugyancsak hasznos ismeretek birtokába jutottunk Vass Erika és Veres Emese Gyöngyvér előadásából. Silling Léda a bácskossuthfalvi református sírkertet, Csorba Béla a járeki evangélikus templomot mutatta be. Utunk során feltűnt, hogy Vajdaság-szerte számos elhagyott, romos evangélikus templom van. Ez emlékezteti az utókort, hogy a 19. század közepén lezajlott lakosságcserével innen eltűnt a német nemzetiség. Szép példája a határokon átívelő kapcsolatoknak a bácsfeketehegyi evangélikus templom megújult épülete, mely ismét várja a híveket és az ide látogató turistákat.

 alt
A maradéki gyülekezet

A konferencia utolsó napján az ünneplők ellátogattak a szeremségi Maradékra is. A kis közösség példamutatón igyekszik megőrizni magyarságát.

A 32 szereplőt felvonultató emlékülés méltó prezentációja volt a hazai és a vajdasági tudományos életnek. A szervezők, vendégfogadók ezúttal közösen emlékeztek a reformáció nagyjaira.

 alt
A túrkevei református kórus szereplése

Írásom újabb helyszíne a nagykunsági Túrkeve. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület, a Túrkevei református Egyházközség és a Túrkevei Kulturális Egyesület szervezésében rendezett emlékülést április végén tartottuk Nagykunsági visszatekintés címmel. Egy hétre rá a Jászkunság kutatás konferencia egyik szekciójának a témája Az egyház és a lokális társadalom volt. A két rendezvényen összesen 14 előadó (néprajzosok, történészek, irodalomtörténész, lelkészek) tartottak előadást. Itt hangsúlyos szerepet kaptak az olyan előadások, amelyek a helyi református egyházak és a települések közötti viszonyrendszert mutatták be (Bagi Gábor, Bánkiné Molnár Erzsébet, Szakál Aurél, Örsi Julianna). A két intézmény együttélését némileg módosította Mária Terézia rendelkezése a római katolikusok betelepítésére. A törzsökösök sajátos történelmükből fakadó magatartása nehezítette a „jött-mentek” befogadását. A gazdasági, jogi kérdéseket felvető helyzet a helyi politikára is rányomta a bélyegét. A Jász-Kun Kerületek megszűnésével a 20. században új körülmények között kellett egyensúlyozniuk mind az egyház, mind a közigazgatás vezetőinek. (Hegedűs Krisztián, Barna Gábor előadása). A második világháború után bekövetkezett politikai változások, az ateista nézetek terjedése különösen nehéz helyzetbe hozta a református egyházközségeket, amelyből csak az újabb rendszerváltozás jelentett kiutat. Ezen az emlékülésen a reformáció kezdeteiről, a bibliáról, a helyi úrasztali edényekről egyaránt szó került (Kereszti Roland, Butyka Béláné, Ötvös László, P. Szalay Emőke, 1), mely előadásokat jól kiegészítették a Templomgalériában rendezett kiállítások. A kiemelkedő lelkészegyéniségek életútjának bemutatása (Rideg István, Örsi Julianna előadása) és a közelmúltban megjelentetett Palástban című könyv beajánlása egyaránt ízelítőt adott a református egyház fejlődéstörténetéből és a létrehozott református értékekből.

 alt
A Jászkun konferencia közönsége

Végezetül arra a pozitívumra hívom fel a figyelmet, hogy az egyetemek történeti és néprajzi intézetében folyó képzésben is helyet kapott a valláskutatás. Ezt jól mutatta több, az ELTE, a Károlyi Gáspár Egyetem és mások által szervezett konferencia is, ahol már egy új fiatal kutatógárda lépett színre. Az ELTE Néprajzi Intézetében A felekezti együttélés történeti-néprajzi kérdései a Kárpát-medencében címmel tartottak tudományos ülést, ahol Kósa László professzor, Bárth Dániel tanszékvezető és Tabajdi Zsuzsanna predoktor mellett Szabó Irén, Jancu Laura és Leichter Lilla tartott előadást.

A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának és Református Közéleti és Kulturális Központi Alapítvány ifjú kutatói Földváryné Kiss Réka vezetésével eredményes kutatásokról számoltak be szeptemberben a Keskeny úton? A protestáns közelmúlt feltárásának dilemmái címmel megtartott konferencián. 16 fiatal kutató ismertette kutatási eredményeit. Külön hangsúlyt kapott az államszocialista korban szolgáló lelkészek tevékenysége.

 A konferenciákat mindenütt megtisztelték jelenlétükkel, támogatásukkal az egyházak, egyetemek vezetői. Ez utóbbi helyszínen Hafenscher Károly a Reformáció Emlékbizottság munkáját segítő miniszteri biztos is ott volt. Az országszerte megtartott emlékülések, produktumok nem jöhettek volna létre az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Reformáció Emlékbizottság és a Nemzeti Emlékbizottság, országos és helyi egyházak egyéb szervek támogatása nélkül. Köszönet érte.

Összegezve a Reformáció 500. évfordulójának megünneplése sikeres volt. A jól előkészített figyelemfelhívások, a támogatási rendszer mozgósította tudományos intézetek kutatóit, a közgyűjtemények munkatársait, az egyházközségeket, civil szervezeteket, helytörténetkutatókat és tartalmas programokat sikerült megvalósítani országszerte valamint határainkon túl is. Az intenzív kutatásokat, tartalmas előadások, színvonalas emlékülések, konferenciák, szakszerű kiállítások, értékes könyvek megjelenése követte. Valamennyi megvalósított esemény mozgósította a helyi és térségi közösségeket. A tudományközi együttműködés is kiválóan sikerült. A rendezvények élénkítették a vallásnéprajzi és a református egyháztörténeti kutatásokat. E rendezvények emlékeit fotókban, filmeken és az emlékezetben is megőrzi a református magyarság. Amint az írásom elején megjegyeztem az összegző emlékkötetek, konferencia-kötetek megjelenését még várjuk.

Szöveg és fotó: Dr. habil Örsi Julianna
társadalomkutató