Most kellene segítség!

Határ menti kórházlelkészek találkoztak a debreceni Kenézy Kórházban abból az alkalomból, hogy húsz éve működik az intézményben a kórházlelkészség. Az évfordulóra szervezett programsorozat részeként csütörtökön mondták el tapasztalataikat kórházakban szolgáló református lelkészek.

A budapesti református Bethesda Gyermekkórház lelkipásztora szerint a kórházlelkész „rendelkezésre álló ember, aki meghallgat és társ arra az időszakra, amíg a beteg kórházban van”. Rideg Gyula úgy véli, hogy a kommunikációban gyakran adódnak nehézségek a kórházi dolgozók és a betegek között a speciális szaknyelv miatt. „Jó, ha van, aki fordít, és ezáltal a beteg életében a betegséget keretbe helyezzük.”

Gecse Attila Miskolcon lát el kórházlelkészi szolgálatot. A lelkipásztor szerint munkájuk kulcsa, hogy kellő nyitottsággal forduljanak a betegekhez és a kórházi dolgozókhoz. Mindenki vágyik arra, hogy valakivel beszélgessen. „Nálunk már évek óta kérik, hogy ünnepekkor szervezzek közösségi alkalmakat. Ahogy telik az idő, egyre gyakrabban azok a szakemberek kérnek erre, akik előtte még a köszönésemet sem fogadták, most pedig szólnak: Attila, most kellene a segítség.”

A királyhágómelléki kórházlelkésznek más jellegű problémákkal is meg kell küzdenie a Szilágyságban, mint anyaországi kollégáinak. „Mivel magyarként lépek be a kórházba, ezért még inkább idegenként fogadnak” – mondta Antal Attila. A zilahi kórházban dolgozó lelkipásztor azt vallja, nem téríteni szeretne és hitbeli tételekkel dobálózni, hogy ezzel újabb krízist idézzen elő. „Nekünk a meghallgatás és a segítés a feladatunk. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az evangéliumról közvetett vagy közvetlen módon beszéljünk.”

Gál Judit, a Református Missziói Központ Kórházmissziójának vezetője elmondta, évek óta szerveznek találkozókat, hogy segíteni tudjanak egymásnak és megtalálják azokat az utakat, amelyek megkönnyíthetik mindennapi munkájukat. A legtöbb helyen a rendszerváltás óta végeznek kórházlelkészi szolgálatot, ami eleinte elsősorban alkalomszerű igei szolgálatokra korlátozódott, később már egyre inkább jelentkezett a betegek folyamatos lelkigondozásának igénye. Gál Judit szerint az egészségügyi intézmények ma már egyre inkább felismerik a kórházlelkészi munka szükségességét. Azok a fiatal orvosok és lelkészek, akik most kapcsolódnak be a rendszerbe, már kitaposott ösvényen haladhatnak – mondta a debreceni lelkipásztor. Gál Judit hozzátette: az egészségügyben változnak a feltételek, a törvényi háttér, azonban a kórházlelkészség húsz éve stabil pontja az ágazatnak.

A pénteki zárórendezvényen ökumenikus hálaadó istentisztelet tartottak, ahol Kocsis Fülöp görög katolikus püspök, Bosák Nándor római katolikus püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök szolgált. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében hangsúlyozta: „Jézus még a szenvedéstörténetében is gyógyítóként jelenik meg, ebből lehet egyházi dolgozóknak és betegeknek erőt meríteni.”

Lampé Zsolt, a kórház ügyvezető igazgatója szerint a kórházlelkészi szolgálat a gyógyítók munkájával összeépült az intézményben.

Nemcsak a kórházlelkészi szolgálat ünnepel jubileumot a kórházban, hiszen tizenöt évvel ezelőtt kötött együttműködést az egyetem és a Kenézy Kórház – emlékeztetett a debreceni hittudományi egyetem rektora. Fekete Károly elmondta: azóta nincs olyan végzős teológus, aki úgy kerülne ki az egyetemről, hogy ne szerzett volna gyakorlatot lelkigondozásból a kórházban.

Magyarországon harmincegy református kórházlelkész teljesít szolgálatot, az anyaországon túli magyar területeket is beszámítva összesen mintegy ötven lelkipásztor segít a betegeknek és az egészségügyieknek a kórházakban. A kórházlelkészi szolgálat első húsz éve történelminek mondható, hiszen ehhez hasonló tevékenységet nem folytattak korábban szervezett keretek között.

Tiszántúli Református Egyházkerület

Fotó: Barcza János