A Szentírás vándorútja Szegeden - 2017. október - a reformáció hete

Az istentiszteleten, ahol a Szegedi Protestáns napok 2017. évi programjához (Reformátorok, hitújítók, és a Reformáció vezérigéi) Cserháti Sándor evangélikus lelkipásztor hirdette az igét a reformátusokon kívül evangélikusok, baptisták, metodisták is együtt ünnepeltek.

Október 29-én reggel, a 9 órakor kezdődő istentiszteletre vitte át a Honvéd téri küldöttség a legkisebb szegedi református közösségbe, a Petőfi telepi gyülekezetbe a Bibliát. A gyülekezet tagjai úrvacsorai közösségben álltak az úr színe előtt, és a Biblia átadás ünnepségét bizonyságtétel is gazdagította. A Petőfi telepi testvérek Czirokné Botár Éva lelkésznő vezetésével a Kálvin térre vitték a Bibliát, ahova a 10 órakor kezdődő istenisztelet végére ért a küldöttség. A Bibliát Juhász András lelkipásztor-esperes vette át, majd a gyülekezet presbiterei olvasták fel Isten igéjét. Az istentisztelet után nagy örömmel, hálás szívvel vették kézbe a Szentírást a gyülekezet tagjai, és meghatottan írtak a vendégkönyvbe is.

Délután, a Kálvin tér lelkészei az Újszegedi Református templomba vitték a Szentírást, ahol Sípos Ete Zoltán nagytiszteletű úr és Pauk János gondnok úr vette át a gyülekezet küldöttségétől a Szentírást. Az alkalmon trombita kísérettel a gyülekezet „Csengettyű zenekara” szolgált, a 390. dicséretet előadva. Az alkalmat gazdagította a „Kilenc kő” című Ernst Lange által jegyzett mártíriumjáték előadása, a gyülekezet tagjaiból verbuválódott csapat tagjai által. A darab, amely ma is hihetetlen aktualitással bír, megtörtént eseményt dolgoz fel, egy holland református leány, a 18 esztendős Weynken van Renesse életének utolsó napjait dolgozza fel. Renesse Brugge-ben élt, amikor Alba herceg hadai elfoglalták a várost, és kiadták a borzalmas rendeletet: „Akinek Bibliája van, halállal lakoljon!” Renesse nem csak birtokolta a Bibliát, hanem olvasta is, aminek híre az inkvizíció fülébe is eljutott. A herceg kegyetlen halálra ítélte: Brugge várfalába falazták elevenen. A kilenc kő, mint kísértő szólítja meg a leányt, és próbálja lebeszélni arról, hogy vállalja Isten igéjéért a mártíromságot. Renesse azonban kitart, és egyike lesz azon református mártíroknak, akik Isten igéje miatti kiállásukért áldozták életüket! A színdarab záróéneke, az oly sokszor énekelt 390. ének utolsó verse új értelmet nyert számomra a darab megtekintésekor: „…Kincset, életet, hitvest, gyermeket, mind elvehetik, mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre!”

További fotók a Kálvin téri alkalomról IDE kattintva tekinthetők meg.

További fotók a Honvéd téri alkalomról IDE kattintva tekinthetők meg.

Juhász András
lelkipásztor-esperes