Istenes ének – ökumenikus istentisztelet a reformáció jubileumi évének debreceni ünnepségén

Az istentiszteletre összegyűlt ökumenikus közösséget Abaffy Zoltán evangélikus világi zsinati elnök, és dr. Adorján Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka köszöntötte.

Az istentisztelet kezdete, a bűnvallás Isten színe elé állította népét, istenkeresésre, megtérésre hívott Ézsaiás prófétai szava – keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van. Bűnvalló imádságunk közösségi vétkeink megvallásának a helye. Az egyház mulasztásait a 106. zsoltár szavaival fogalmazta meg a liturgia: „Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el. Bocsáss meg nekünk! Segíts meg minket Urunk, Istenünk és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek és dicsőítve magasztalhassunk téged.”

Az ige meghallására és az igehirdetésre Püskiné Szécsi Judit imádságának vezetésével készült a gyülekezet.

Dr. Fekete Károly püspök a 46. zsoltár szövegét magyarázva mondta el ünnepi prédikációját, aktualizálva és újraírva a Luther által is sarokpontnak tartott ószövetségi igeszakaszt.

A zsoltár szövege mögött élő istenélménynek kellett lennie, hangzott a prédikáció nyitógondolata. „Isten jelenléte megsegít virradatkor.” Isten jelenlétének gazdag áldásait sorakoztatta fel az igemagyarázat. Isten jelenléte ajándékozza az életet.

 Az emberi szem által biztosnak látott hegyek dőltek össze az Isten szavára – hangzottak a zsoltárparafrázisba átírt hitvalló mondatok. A Seregek Ura tetteiben mutatta meg erejét. Isten oltalom és erősség. Isten a fellegvár, a végső menedék, jöhetnek az őskáosz erői, de Isten a rend, a fedezék, a menhely. A zsoltáros szenvedélyes hitvallásának mai megszólaltatásai ezek az Istent dicsérő szavak.

Isten nemcsak az egykoriakat, hanem mai népét is védi – hangzott felénk a biztató szó.

Isten alázatra tanít. Isten szavának hatására az emberi lélek elcsendesedik. Ő nem csupán a fegyverek ura, hanem lefegyverzi az emberi lelkek háborgását is. Ez a csend, nem meditációs csend, hanem a találkozás csendje. Az Istenre találás csendje – a reformálódás tere. „Csendesedjetek el.” – szólal meg a zsoltár csúcspontján a szentíró. Az élet reformációja csenddel kezdődik, a bűnbánat csendjével. Az istenkép reformációjával kezdődik a távoli Istenhez való közeledés. Ez a csend az Istennel maradás csendje, a pillanat, amikor egyedül maradunk Istennel. Ebben a csendben válunk képessé arra, hogy megértsük: az ősellenség nem csupán kívülről támad, hanem belülről is, hiszen bennünk van. Meg kell nevezni az ellenséget magunkban is, erre ad lehetőséget az elcsendesedés.

Luther igemagyarázata az ószövetségi igeszakaszt újszövetségi tartalommal tölti meg.

Megnevezni az ellenséget, és megnevezni a Megváltót is. Ellenségnek nem egy ellenséges birodalom uralkodóját, hanem az ősellenséget mondja. Megnevezi a Szabadítót is, mert a Megváltónak is neve lett, megszólíthatóvá vált a megváltásunk pillanatában: így szólíthatjuk, Krisztus. Akkor igazak a zsoltáros szavai ránk, hogy erős várunk az Isten, ha Krisztus a Megváltónk – hangzik az újszövetségi üzenet a 46. zsoltárból. Kősziklán épült vár lehet az életed, ha Krisztusra építesz.

Az igehirdetés után Bereczky Lajos baptista lelkipásztor azt kérte a közös imádságban, hogy ne a tegnap hitéből éljünk, ne a múlt heti szeretetből, ne a múlt havi hűségből, hanem naponként térjünk meg, és újuljunk meg Isten szeretetében.

Az úrvacsorai közösség alatt az egyesített ökumenikus kórus szolgált, valamint a gyülekezet éneklésével telt meg a Nagytemplom.

Az úrvacsora áldásait megköszönve elcsendesedett a gyülekezet, a prédikáció tanítása értelmében lehetőség nyílt a dallamokban elképzelt istentisztelet megélésére.

Az ünnepi istentiszteletet követően sor került ugyanis Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző Istenes ének című művének bemutatójára. A darabról és a szerzőről bővebben itt olvashatnak.

Tóth-Mihala Veronika

Fotók: Barcza János