Jó gyakorlat a Jó Pásztorban

„Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti” (Ézs 40,11) – ez az ige fogad az aula falán, belépve a Kálvin téren álló óvoda ajtaján. A hely melegséget, nyogodt hangulatot áraszt magából, jó ide megérkezni – később kiderül, ez nem a véletlen műve.

Először az emeletre vezet az utam, az igazgatói irodába. Az Oktatási Hivatal országos felhívására adott be pályázatot a Jó Pásztor Református Óvoda, idén év elején. Ennek előzményeként említette Gyüre Anikó, az intézmény vezetője, hogy három évvel ezelőtt létrehozták a Megyei Hitéleti Munkaközösséget, az itt működő keresztyén óvodák között. A program lényege a hitéleti nevelés újragondolása, előadások, szakmai fórumok segítségével.

Tulajdonképpen ezt a munkát folytatja és bővíti ki az óvoda a bázisintézmény cím elnyerésével is. Az elkövetkező három évben ugyanis többek között az itt működő jó gyakorlat átadása a cél, más intézményeknek. Az óvoda vezetője elmondta, amikor pályáztak, elsősorban a keresztyén nevelést emelték ki, mint az intézmény erősségét. Az intézményben már évekkel ezelőtt felismerték, hogy változásra van szükség.

Folyamatosan azon dolgoznak, hogy egy olyan új nevelési szemléletet alakítsanak ki, ami gyerekszerűen, hithűen és Bibliahűen adja át a keresztyén értékeket a gyerkeknek – fogalmaz Gyüre Anikó. Az intézményvezető kiemeli, hogy az óvoda erőssége az óvónők katechetikai képzettsége, hiszen az intézményben három pedagógusnak van hitoktatói végzettsége. Ez pedig elengedhetetlen a magas szintű szakmai munkához – mondja az igazgató.

Takács Péterné, a Jó Pásztor Református Óvoda hitéleti munkaközösségének vezetője elmondta, hogy az intézményben a családias hangulat kialakítására törekednek, ahol elfogadó, szeretetteljes környeteben nevelkedhetnek a gyermekek. Kiemeli, az óvoda dolgozói hitben élő, gyülekezetbe járó emberek, akik mind otthon, mind a munkahelyükön a keresztyén értékek szerint élik mindennapjaikat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy hiteles példát tudjanak mutatni a rájuk bízott gyermekeknek. Az óvodában napi rendszerességgel tartanak áhítatokat, ahol a gyerekek nyelvén, elsősorban az érzelmeiken keresztül adják át Isten üzenetetét a kicsiknek, hiszen a keresztyén nevelés ebben a korban elsősorban egy hatásrendszerben érvényesül. Az elsődleges cél, hogy egy imádkozó életet alakítsunk ki a gyermekeknél – mondja Takács Péterné.

Az egyik csoportszobába belépve, az asztal körül ülnek a gyerekek, épp ebédhez készülődnek. Egy ének és az asztali áldás után ragadnak csak evőeszközt a délelőtti játékban megéhezett és elfáradt gyermekek. Így van ez minden étkezés előtt – meséli Szabadi Antalné óvodapedagógus. Mint mondja, a hitéleti nevelés tulajdonképpen az egész napot áthatja, a mindennapok szerves része. Áhítatok, énekek, kötött imák, bibliai történetek – melyeket a gyerkek nyitott szívvel és természetes érdeklődéssel fogadnak, életkori sajátosságaikból fakadóan, mondja az óvónő. A folyosón természetesen a gyermekekkel is szóba elegyedtem, s kiderült, nem csak az étkezések előtt imádkoznak. Az egyik kedvenc imádságuk a lefekvés előtti ima, amit kérés nélkül, nagy örömmel el is mondtak nekem. Hallva mindezeket, megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy szabad imádságokat szoktak-e mondani az ovisok? Szabadi Antalné meséli, hogy igen, sokszor ők maguk, az óvónők is meglepődnek, amikor felnőtteket megszégyenítő kifejezésmódban, nyíltsággal és tisztasággal hangzanak el szabad imák a gyermekektől. Mint mondja, példát mutatnak a felnőtteknek abból az alázatból, ahogyan nekünk is kellene minden nap imádságban elcsendesedni Isten előtt.

A gyermekek közben lassan már a lefekvéshez készülődnek. Nyár lévén csak kevesen vannak az óvodában, így most mind együtt, a tornaszobában alszanak. A legtöbben már elhelyezkedtek. Gyorsan készítek még néhány fényképet, és szép álmokat kívánva behúzom magam mögött az ajtót, hagyom őket aludni. A jó talajban is kell a pihenés az elvetett magoknak.

Komorné Csernáth Erzsébet