Kálmáncsehi Sánta Mártonra emlékeztek
Tudományos emlékkonferenciával adóztak Kálmáncsehi Sánta Márton reformátor emlékének június 10-én a debreceni Kistemplomban. Az előadások a történelmi háttér bemutatásától indultak, ismertették az egykori püspök működését, és a mának szóló üzeneteket is megfogalmaztak.
A Debreceni Egyházzenészek Kórusa Karasszon Dezső vezetésével korhű formában szólaltatott meg néhányat a prédikátor Reggeli éneklések című gyűjteményéből: „Immár az nap feljővén, könyörögjünk az Istennek, hogy mind ez egész napon, bűntől minket megőrizzen…” Csíkos Sándor színművész Kiss Tamás Ének Kálmáncsehi Sánta Mártonhoz című versét szavalta el.
Köszöntőt mondott Szakács György lelkipásztor és Kálmánchey Albert pszichiáter főorvos, a konferencia szervezői. Felolvasták a kilencvenhat éves Kálmánchey Tiborné tanárnő levelét, aki a Kálmáncsehi Alapítvány létrehozójaként üdvözölte a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy ma is, mint a reformátori időkben, legfontosabb az értékőrzés.
Csohány János egyháztörténész a reformáció kezdetéről beszélve hangsúlyozta a reneszánsz és a humanizmus pezsdítő hatását. Kálmáncsehi Sánta Márton és a reformáció fontos pártfogója volt Petrovics Péter erdélyi főúr, aki a három részre szakadt Magyarországon Szapolyai János, majd fia, János Zsigmond mellett állt. Debrecenben már 1526 után megjelentek a reformált tanok, első hirdetőjük Bálint pap volt.
Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárának igazgatója, a Kálmáncsehi-monográfia szerzője a református egyházszervezet kialakulásáról beszélt. Elmondta, hogy 1557-ben Kálmáncsehi Sánta Márton szervezte meg a Tiszántúli Egyházkerületet, ennek lett első püspöke a reformátor.
Baráth Béla teológiai tanár Kálmáncsehi Sánta Mártont jellemezte: a reformátor tájékozott, rátermett, koncepciózus, hiteles, az anyagiasságtól mentes, a konfliktusokat is vállalni tudó és az Isten iránt elhivatott személyiség volt, aki támogatta a fiatalok oktatását és kiállt a magyar nyelvű igehirdetés mellett. Az előadó a lelkipásztor életútját elemezve megemlítette, hogy egy somogyi mezővárosban, Kálmáncsán született 1500 körül, Krakkóban tanult és szerzett magisteri fokozatot, itt ismerkedett meg a reformált szellemiséggel. Az 1530-as évektől Gyulafehérváron tevékenykedett, itt lett kanonok és a káptalani iskola igazgatója. Ezután magas állásáról lemondva vándorprédikátor lett, hogy terjeszthesse a tiszta evangéliumot. Élete többször veszélybe került: egy lövéstől például meg is sántult, innen származik ragadványneve. 1551-től 1557-ben bekövetkezett haláláig megszakításokkal Debrecenben tevékenykedett.
Karasszon Dezső orgonaművész a ma embere számára érvényes üzenetet kereste előadásában. Idézte a Kálmáncsehi Sánta Mártontól fennmaradt gondolatot: „Embereknek szerzésétől nem kell függenünk, hanem a Krisztustól.” Isten igazságai nem olyanok, mint a kétszerkettő, hanem sokkal inkább az egyrészt és másrészt mentén értelmezhetők. Önismeret útján válhatunk önállóvá és bátorrá, hogy ne legyünk hűtlenek az örök és valós értékekhez, ne hódoljunk be kritikátlanul a divatoknak – hangsúlyozta az egyházzenész, aki végül Pál apostolt idézte: „Ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)
Kálmánchey Márta
A tudósítás megjelent a Reformátusok Lapja 2017. július 9-i számában.