A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség XXIV. Egyházkerületi konferenciája

A Kistemplom megtelt református nőtestvérekkel, betöltötte a női énekhang a templomot, az éneklésben érezhetővé vált az ünnepi alkalom erejéből adódó meghatódottság.

Az ünnepélyes alkalom Marton Ilona, magyarittabéi (Szerbiai Egyház) lelkipásztornő igei szolgálatával kezdődött. Az igehirdetés az Efézusi levél 2. fejezetének versei alapján szólalt meg, melyben a reformáció egyik alapüzenete közvetítődött: egyedül hit által, egyedül kegyelemből van üdvösségünk.

Czeglédy Mária, a TRENSZ elnöke köszöntő szavaiban megköszönte a Kárpát-medence minden szegletéből érkező delegációknak, hogy eljöttek erre a fontos találkozóra. „A nőszövetség azért szolgálhat, mert a gyülekezetek élnek, és azért szolgál, hogy a gyülekezetek éljnek” – így határozta meg a nőszövetség meg-megújuló szolgálatát az elnök asszony.

Szakács György kistemplomi lelkipásztor a debreceni identitás részeként értelmezte a Kistemplom történetét, melyet számunkra élményszerűen adott át, és tanított történelemről, egyháztörténetről, építészetről, lelki élet alakulásáról a templomtörténete alapján. A történelmi események sorába emelte Szakács György e mai találkozót, mely a hármas jubileum kapcsán éppen itt, a Kistemplomban kapott helyet.

A kistemplomi kórus szolgálata után Kurgyis András lelkipásztor-énektanár tanított éneket a jelenlévőknek, a nőszövetségi alkalmak megszokott rendje szerint. A Tégy, Uram engem áldássá, valamint a Tartsd hazánkat, Isten! kezdetű énekeket tanultuk, énekeltük. Hol zengett, hol elhalkult, hol emelkedett, hol lecsendesedett az ének – játszottunk az énekléssel, öröm csengett a hangokban.

Orosz Adrienn szegedi középiskolai tanár adott elő a „Reformátori alapok és az ébredés hatása” címmel. „Ugyanaz a Lélek munkálkodott Lutherben, Kálvinban, aki bennünk is.” Az ébredési mozgalom bemutatását egy 1946-os újságcikkből vett idézettel kezdte, mely az ébredés és a reformáció korának párhuzamait emelte ki. Ravasz László híres prédikációját idézte: „Mi a testnek vetettünk, halált arattunk, vessünk a léleknek, hogy életet arathassunk.”

Karácsony Sándor 1943-as szárszói kérdését is idézte: Lesz-e magyar ébredés? Az út akkor is, és ma is ki volt jelölve előttünk.

1945-46-os esztendőben az egyház vezetőinek, tagjainak bűnbánattartása ébredést szült a krízis után. A háború után nyitott volt az emberi lélek az evangélium megújító szavára. Megalakultak az egyesületek, szövetségek, melyeknek egy része már a ’20-as években megalakult, de most megerősödtek, kiteljesedtek. Figyelmünkbe ajánlotta az előadó az Ébredés című folyóiratot, melynek lapszámai ma is érdekesek, értékesek lehetnek számunkra.

A misszió útjait a két háború közötti időszakból Ravasz László tanulmánya alapján ismertette: a missziót egyháziasítani, és az egyházat missziósítani kell. Az egyházon belül kidolgozták a missziói munka kereteit.

1946-ban a nehéz körülmények ellenére – éhínség, infláció – nagyon mozgékonnyá vált az egyház, de lehet, hogy éppen a nehéz helyzet volt az egyház éberségének oka. Evangelizációs hullám söpört végig az országon, estéről estére ezrek hallgatták az evangéliumot.

P. Tóthné Szakács Zita M.R. Nőszövetségi elnök Krisztus jó illata vagyunk című előadásában arról szólt, hogy a jó illatunk az a kisugárzás, mely Krisztus jó illatából árad. Isten döntött így, hogy ezt a jó illatot terjeszthetjük. Egy közösségbe ezért az illatért jó járni, ugyanis ha egy közösségben a Szentlélek munkálkodik, ott kellemes a levegő, ott jelen van a református lelkiség, az Istennel betöltekező élet. Az elnökasszony bejelentette, hogy a Kárpátaljai Reformáció gyermekei programhoz csatlakozott a nőszövetség – keresztmamákká lehetnek nőszövetségek, akár nőszövetségi tagok, havi 3.500 forinttal támogatva a rászoruló, mégis gyermekeket vállaló családokat.

Gilicze Andrásné nőszövetségi titkár bejelentette, hogy hatszáznyolcvanhárman jöttek el a találkozóra, majd köszöntötte az évfordulót tartó nőszövetségeket. A zászló alatt felvonuló nőszövetség a Krisztus zászlaja alatt vonult fel, mivel Igéjét hirdeti. Ezen az alkalmon a fehérgyarmati nőszövetség zászlaja alá felsorakozott tagokat áldották meg, és Igével köszöntötték őket.

A rendezvény a kerületi nőszövetségek képviselői köszöntőjével folyatódott.

A záró imádságot dr. Feketéné Kavisánszki Györgyi vezette, aki a megújító Szentlelket hívta életünk megsegítőjéül. Az áldásvétel után nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése következett, s a rendezvény a Székely himnusz eléneklésével zárult.

Tóth-Mihala Veronika

Fotók: Máténé Judit

Az alkalomról Papp Beatrix készített összeállítást az Európa Rádióban:

Forrás: Európa Rádió