Megerősített hitvallási közösségben

„A lelki szabadságot köszönjük meg a Szentháromság Istennek, kívánom, hogy e szabadságot éljük át a korokon, földrajzi határokon és kultúrákon átívelő egyház közösségében, mely összekapcsol bennünket ötszáz és négyszázötven évvel ezelőtt élt hitvalló őseinkkel és egymással” – mutatott rá Fekete Károly.

Velünk élő értékek

Áder János köztársasági elnök köszöntőjében a Vizsolyi Biblia fordításának jelentőségét hangsúlyozta, mely komoly fordulópont volt a magyar nyelv használatában és a nemzettudat erősítésében. „Ötszáz éve a reformáció azt üzente a világnak, hogy az embert nem csak a fejlődés és a javak birtoklása teszi boldoggá” – fogalmazott. A köztársasági elnök példaként említette Ady Endrét, Kölcsey Ferencet, Ravasz Lászlót, Szenci Molnár Albertet, Karácsony Sándort, Bibó Istvánt, Bethlen Gábort és Makkai Sándort, mint a reformáció szellemiségének példamutató alakjait. „Nem a hitük tette őket naggyá, de hitük nélkül a tőlük kapott örökségünk másmilyen lenne” – mutatott rá.

Áder János szerint, ha feltesszük a kérdést, mi a legnagyobb kincs, amit a reformáció adott a magyar nemzetnek, a választ is könnyen megtalálhatjuk: „Anyanyelv, zsoltárok, magyarságtudat – mindez a kultúránkba ivódott, a közös életünkbe épült, hozzánk tartozó érték értékei, de a legnagyobb jó nem más, mint a református magyar ember” – hangsúlyozta a köztársasági elnök.

Egység és közösség

A zsinaton köszöntő beszédet mondott Martin Engels, a Németországi Református Szövetség moderátora és Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere. „Pál apostol óta tudjuk, hogy a köszöntő szavak nem csak udvariaskodás, hanem kifejezi, hogy egységben és közösségben vagyunk egymással” – fogalmazott Martin Engels, aki azt is kiemelete, hogy a zsinat is kifejezi azt a teológiai, hitbeli valóságot, hogy Jézus Krisztus egyháza az egyéni sajátosságokon túl kölcsönös kapcsolatban áll egymással. „Az egyház sose volt mindenhol azonos, de fejében, alapjában egy volt” – tette hozzá.

Mint mondta, a megemlékezés azért is izgalmas, mert a Második Helvét Hitvallás születési körülményei és hatástörténete ökumenikus gyökerekkel bír. Martin Engels szerint a kezdetektől látható, hogy a református egyház mindig hitvalló egyház volt, hitvalló irataiban Isten akaratával és ígéreteivel foglalkozik.

Papp László beszédében rámutatott, hogy a keresztyén hit nem vélekedés, hanem a legszilárdabb bizalom és a Lélek nyilvánvaló helyeslése. Mint mondta, a Második Helvét Hitvallás tartalmat adott a keresztyén ember hitének, útjára indítva az egykori András-templom oldalkápolnájából egy Istent és embert egymáshoz közel hozó egyházat.

„Büszkén valljuk, hogy Debrecen a reformáció kezdetétől máig meghatározó lelki és szellemi központja a magyar protestantizmusnak” – fogalmazott. Papp László kiemelte, hogy a református közösség meghatározó szerepet vállalt hazánk történelmében, valamint rámutatott, hogy ennek szimbóluma a debreceni Nagytemplom, mely a magyarság egységét szimbolizálja és kiemelkedő történelmi eseményeknek adott otthont.

Növekvő közösség

A Magyar Református Egyház 2009. május 22-én elfogadott alkotmánya lehetővé teszi, hogy a Magyar Református Egyházhoz csatlakozhassanak a Kárpát-medencén kívüli református közösségek is valamely Kárpát-medencei egyház vagy egyházkerület útján. Ezzel a lehetőséggel élve kérte csatlakozását a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetsége és a Luxemburgi Magyar Protestáns Egyesület.

A kanadai közösség nyolc évvel ezelőtt fejezte ki először csatlakozási szándékát, a megküldött dokumentumaik alátámasztottak a szövetség magyar református egyházként való működését, ezért a Generális Konvent hozzájárult csatlakozásukhoz. A Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetsége a következő években tárgyalásokat kezdett az általuk a csatlakozáshoz választott Tiszántúli Református Egyházkerület elnökségével, akik két képviseleti hely átadását ajánlották fel a szövetségnek.

A luxemburgi református közösséghez rendszeresen utaztak Kárpát-medencei lelkészek, melynek nyomán az ottani reformátusokban néhány éve felmerült az igény, hogy külön lelkipásztort kérjenek, így a Generális Konvent Elnöksége 2012-ben a Debrecen-nagytemplomi egyházközség akkori lelkészét, Petró Lászlót bízta meg, aki évi nyolc vasárnap szolgált kint. Ezt követően a luxemburgi közösség létrehozta a Luxemburgi Magyar Protestáns Egyesületet, mely a Tiszántúli Református Egyházkerületen keresztül kérvényezte csatlakozását a Magyar Református Egyházhoz 2014 nyarán, melyet a Generális Konvent Elnöksége támogatott. A csatlakozás az egyházkerület képviseleti helyeinek számát nem érinti.

A csatlakozásokról szóló határozatokat egyhangúlag elfogadták a Zsinat tagjai, és ennek fényében az alkotmány függelékét is módosították.

Egység a jogban

A Generális Konvent Egyházalkotmányi Bizottságának feladata, hogy figyelemmel kísérje a részegyházak jogalkotását, áttekintse a jogharmonizáció szükségességét és lehetséges területeit, valamint tapasztalataival segítséget nyújtson jogalkotási és jogértelmező kérdésekben. Egy-egy részterület összehasonlító vizsgálatainak tapasztalatait minden évben a Generális Konvent elé terjesztik, így felmerült a közös törvényalkotás terve is - erről Kocsis Márta, a bizottság elnöke számolt be.

Látva a részegyházak hasonlóságait és a kialakult jogrend eltéréseit, még nem közös törvényeket alkotnak, hanem először összegyűjtik a jogalapokat és jogelveket, melyeket a Bizottság ajánlásként tesz közzé, „hogy az alapelvek részegyházakban történő alkalmazása formálja egységünket” – foglalta össze Kocsis Márta. Ez már nem csak a szimbolikus együvé tartozást és testvéri kapcsolatot jelentené, hanem gyakorlati, egyházszervezeti, -politikai és -jogi szempontokat is, melyek lehetővé teszik a közös alapelvek megfogalmazását és átfogóbb jogegységi gyakorlat megteremtését, értelmezését és közös egyházjogi fogalom- és nyelvhasználatot. Az ajánlás négy részből áll, melyek az egyházszervezetre, egyházkormányzatra, jogalkotásra és jogalkalmazásra, illetve a fegyelmezésre terjednek ki.

„A részegyházak a fentiekben kifejtett önállóság mellett, azonban az egymás iránti szolidaritást lelki, egyházkormányzati és anyagi kérdésekben is kifejezik. Megjelenik ez a részegyházak által a közös testületek elé hozott problémák tanácsolásban, a közös képviseletben, egymás terheinek hordozásában, a közös költségek viselésében, az oktatás, a diakónia, a misszió céljainak, feladatainak megszervezésében, összehangolásában, jogelvi egységirány nyújtásában, az általános és az egyedi szükségek támogatásában” – zárta előterjesztését Kocsis Márta az ajánlás részletével. Az ajánlás elfogadásáról szóló határozati javaslatot a Zsinat elfogadta.

Hitvallási egységben

Buzogány Dezső, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora, a Második Helvét Hitvallás fordítója előadásában összefoglalta a 450 évvel ezelőtt elfogadott hitvallás történetét és máig tartó hatásának jelentőségét.

„Prófétákat és apostolokat termő idő volt a 16. század, Isten gazdagon kiárasztotta kegyelmét egész Európára, mintha csak az Újszövetség kora tért volna vissza néhány évtizedre: bőven termett a hit és a szellem kapcsolatának gyümölcse” – fogalmazott előadása kezdetén.  Az egyháztörténész arra is rámutatott, reformátusságunk és a reformáció elmúlt századai elegendőek arra, hogy bárkit meggyőzzenek: a reformációnak és a magyar református közösségnek minden joga megvan arra, hogy továbbra is fennmaradjon – immár a történelem adja ezt a jogot.

Mint mondta, a Második Helvét Hitvallás a legalkalmasabb időben jelent meg. Bár Heinrich Bullinger magánhitvallásának írta meg 1562-ben, négy évvel később komolyabb nyilvánosságot kapott, amikor III. Frigyes pfalzi választófejedelem a birodalmi gyűlés előtt ennek segítségével tett bizonyságot a reformáció helvét irányzata mellett. „Nem lett alapokmánya az európai protestantizmus politikai egységének, de ennél fontosabb és tartósabb eredményt ért el: létrehozta az európai református egyházak hitvallási egységét” – hangsúlyozta Buzogány Dezső.

Bár a reformáció korának lelkészei kiválóan tudtak latinul, a magyar fordítást indokolttá tette a történelmi helyzet: az egyre erősödő rekatolizáció miatt a református egyház főurak támogatását kérte, ezért latinul nem tudó patrónusait ellátta a szükséges szellemi munícióval és lelki táplálékkal. Buzogány Dezső kitért arra is, hogy erdélyi képviselők nem vettek részt az 1567-es zsinaton, majd évszázadokon keresztül sem fogadták el hivatalosan alaphitvallásnak, ennek ellenére minduntalan jelen volt az egyház életében kiindulási alapként. Több évszázad után a 20. században jelent meg az erdélyi egyház alkotmányában.

„Aki a Szentírást olvassa, Isten kegyelméből hívő lehet, de református nem. Ahhoz, hogy reformátusok is legyünk, szükség van a Szentírás tanításának rendszerbe szedett összefoglalására, a hitvallásra, mely nem csupán tankönyv, hanem Isten igazságaira vezérlő kalauz” – mutatott rá az egyháztörténész.

Összetartó hitvallás

A Kálvin János Kiadó kezdeményezése nyomán 2013-ban vette napirendjére a hitvallás új fordításának kérdését a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökségi tanácsa, majd a Generális Konvent Elnöksége. A Heidelbergi Káté új fordításának elfogadásával együtt „A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai” című kiadványából is új, átdolgozott kiadást tervezett készíteni a Kálvin Kiadó.

A Generális Konvent Elnöksége a szöveg átdolgozása helyett végül új fordítás elkészítése mellett foglalt állást, melyet Buzogány Dezső professzor készített el és Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök lektorált. Ezt követően egy Kárpát-medencei egyházkerületi delegáltakból álló bizottság dolgozott a szöveg véglegesítésén, megvitatva a fordítással kapcsolatos stilisztikai és teológiai kérdéseket, hogy a református hitvalló közösség megalakulásának 450. évfordulójára elkészülhessen a mai magyar nyelvű Második Helvét Hitvallás.

A Zsinat tagjai köszönetet mondtak a Második Helvét Hitvallás fordítójának, Buzogány Dezső professzornak, és lektorának, Bogárdi Szabó István dunamelléki püspöknek, valamint a fordítás ellenőrzésével megbízott bizottságnak az elmúlt évek áldozatos munkájáért.

Ezt követően  a Magyar Református Egyház zsinata, a részegyházak ajánlására, egyhangúlag elfogadta, hogy a II. Helvét Hitvallás átdolgozott szövege a Magyar Református Egyház egységesen használt szövegű hitvallása legyen. A részegyházak képviselői aláírták a II. Helvét Hitvallás megerősítéséről és az új magyar fordítás elfogadásáról szóló nyilatkozatot.

Reformátorok útján

A Magyar Református Egyház Zsinata az 1567-ben tartott debreceni alkotmányozó zsinat 450. évfordulóján, a reformáció 500 esztendejét felidéző emlékévben ünnepi nyilatkozatot fogadott el, melyben hálát ad Istennek az elmúlt évszázadokért és a hitvallás szellemében megfogalmazza mai küldetését.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András, Vargosz

Barcza János fotói ide kattintva érhetőek el:

Kárpát-medencei közös zsinat

Hálaadó Istentisztelet

Az ünnepi alkalomról Papp Beatrix készített összeállítást az Európa Rádióban:

Forrás: Európa Rádió