Számadással Istennek tartozom – kötetbemutató

Az alkalmat a Kollégiumi Kántus Kamaraegyüttesének szolgálata Marczi Ernő karnagy vezényletével, majd az író szavalata nyitotta, aki saját költeményét – Őseim a prédikátorok c. verset – adta elő. Fekete Károly, kapcsolódva az előadott műhöz is, azt kérdezte elsőként a szerzőtől, hogy hogyan emlékszik az első találkozására Kálvin Jánossal, akiről a bemutatott kötet szól. Tóth-Máthé Miklós elmondta, hogy ezt a történetet korábban már meg is fogalmazta a Kép a falon c. novellában. Az édesapja szobájában – aki református lelkipásztor volt – lógott a falon egy kép Kálvinról, amely a leggyakrabban látott ábrázolásmód szerint készült. Gyermekként csodálkozva tekintett rá, hiszen egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a tiszántúli emberek, akiket ő ismert. Később azonban elszakadt a képtől. Néhány éve egy interjúban kérdezték tőle, hogy írna-e Kálvinról, akkor azonban még elzárkózott ettől. Isten azonban sokféle módon üzenhet egy feladatról, így amikor Fekete Károly felkérte ennek a regénynek a megírására, már nem menekülhetett „Jónásként”, hiszen úgy érezte, hogy Isten kitüntette a bizalmával. Számára az volt a legnagyobb kihívás, hogy egy fogalmat élővé tud-e mozdítani, és hogy a reformátor mögötti embert megtudja-e mutatni.

Ezután hallhattuk az első részletet a kötetből, Benedek Gyula színművész előadásában, aki Kálvin gyermekkori emlékeit, gondolatait elevenítette meg, majd a Kántus szolgált énekszóval.

Következő kérdéskörként a kötet sajátos műfaja és az információgazdagsága merült fel. Az író elárulta, hogy sokszor kérdezték már tőle, hogy hogyan tud régen élt embereket, karaktereket megformálni. Szerinte ebben sokat segít neki a benne élő színész, aki képes a metamorfózisra. „Át kell élnem a karaktereket, bele kell helyezkednem a figurába, hiszen egy hiteles személy csak akkor jöhet létre, ha megérzem belülről, hogy milyen lehetett ő” – mondta. Kálvin esetében úgy érzi, hogy tartozik Kálvinnak annyival, hogy igazzá tegye a figuráját. Sokat rágalmazott, bántott személy Kálvin, akit ettől függetlenül a hibáival együtt próbált bemutatni.

Horányi László színművész előadásában hallhattuk a következő részletet, amely egy újabb színt mutatott meg Kálvin személyiségéből, majd a Kántus zárta le ezt a blokkot és egyben görgette tovább a gondolatfolyamot Kálvinról.

Fekete Károly kiemelte, hogy nagyon sokan körbevették Kálvint, így a könyvben is sok szereplővel találkozhatunk. „Kit volt a legnehezebb megírni?” – tette fel a kérdést. Tóth-Máthé Miklós elmondta, hogy számára a Kálvin szempontjából megírt lírai jelenetek jelentették a legnagyobb kihívást. Kálvint sokan úgy tartják számon, mint akinek nem volt jó humora, de a szerző úgy gondolta, hogy ő szeretne neki adni. „Szívesen venném, ha ma is itt lenne közöttünk, és beszélgethetnénk vele” – tette hozzá. Úgy érzi, hogy nehéz elfogultság nélkül beszélnie róla, hiszen még túl közel van hozzá. A regény írása közben jóban lettek, ahogy az összes regényhősével is, emiatt sok történelmi alak jó barátjává válhatott.

Az utolsó részletet, amely Kálvin utolsó napjairól és haláláról szólt, az író olvasta fel. Az alkalmat a Kántus szolgálata zárta a Krisztusom kívüled dicsérettel. 

Fotók: Barcza János

A teljes galéria itt érhető el.

Tiszántúli Református Egyházkerület