Létkérdések kiállítása
Mit üzenne korunknak Bethlen Gábor, Hatvani professzor vagy Ady Endre? Milyen élettapasztalat szűrhető le Árva Bethlen Kata végrendeletéből? Ezekre a kérdésekre is igyekszik választ adni a Protestáns üzenetek című kiállítás, amely a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában látható október 31-ig. A kiállításról Gáborjáni Szabó Botond kurátort, a Tiszántúli Református Egyházkerület gyűjteményi igazgatóját kérdeztük.
Az Evangélikus Országos Levéltárban őrzik Luther Márton reformátor végrendeletét. Érdekelt, hogy lenne-e valami általános tanulsága, ha nagy protestáns személyiségek végrendeletét, utolsó kívánságát mutatnánk be egy kiállításon – mondja a tárlat születésének előzményeiről Gáborjáni Szabó Botond.
Kik üzennek a látogatóknak a tárlaton?
Lorántffy Zsuzsannának vagy az erdélyi fejedelmeknek csodás végrendeleteik vannak, olyanok, amelyek a ma emberéhez is szólnak. Végül arra jutottunk, hogy a kiállításon egy-egy személy életének tárgyak által is hordozott üzenetét emeljük ki.
Mondana erre példát?
Luther Mártonnál például olvasható az általa szerzett korál, az Erős vár a mi Istenünk – a református énekeskönyv 390. dicsérete – két sora: „Az ige kőszálként megáll, / Megszégyenül, ki bántja.” Mellette látható egy 16. századi, pergamenre festett gúnyrajz a pápáról és a császárról, valamint egy kézzel színezett Luther-biblia is azzal a kulcsmondattal, hogy „A könyvnyomtatás Isten legutolsó és legnagyobb adománya”. Harmincnál több személyiség üzenetével találkozunk: természetesen Kálvin, Méliusz, sőt Husz János előreformátor és több erdélyi fejedelem is megjelenik a kiállításon. Közülük Bocskai István volt, aki politikai tényezővé tette a protestantizmust. A bécsi békéig közjogilag nem létező, el nem ismert szekta volt a protestáns közösség, még akkor is, ha erős többségben volt az országban. Kerestük a választ arra is, mitől protestáns az irodalom: Arany János, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Németh László, Fülep Lajos és Szabó Magda gondolatai segítenek ebben.
Keskeny vagy széles?
A kiállítás kezdetén a résztvevőknek dönteniük kell, hogy a keskeny vagy a széles úton próbálnak-e bejutni a tárlathoz. Ha valaki a keskeny utat választja, („mely viszen az életre”, 1), bejut a kiállításra, míg a széles egy sötét lépcsőfeljáró alatti részbe torkollik, ahonnan nincs továbbvezető út.
Miért van a kiállításnak sötétített része?
Hangulati felkészítésnek szánjuk, mert a mai emberek többségének az üdvösség nem szerepel a legfontosabb értékek között. A sötétített részen már a kiállítóterembe lépés előtt belekóstolhatnak a látogatók a reformáció korának világába. Megérthetik, miért volt ez létkérdés a 16. századi embereknek. A bevezető szakaszon Hieronymus Bosch szürrealizmushoz közelítő látomásai láthatók a bűntudatról, a purgatóriumról, a pokolról. Ez pedig magyarázatul szolgálhat arra, miért volt hihetetlenül nagy társadalmi hatása annak, amikor Luther fellépett a bűnbocsátó cédulák, az üdvösség pénzért árusítása ellen.
Milyen üzentet látnak a kiállítás résztvevői, mielőtt távoznak?
Egy családfa ábrázolja a keresztyénség minden ágát: a gyökereknél Izráellel és a prófétákkal, Jézussal, megjelenítve a nagy egyházszakadást, illetve azt, ahogy a reformáció korában is több ágra szakadt a keresztyénség. Mindezek ellenére a fa egységben mutatja meg a keresztyén egyházakat. Itt látható T. S. Eliot Nobel-díjas költő gondolata is, mint utolsó üzenet: „Nem hiszem, hogy Európa kultúrája túl tudná élni a keresztyén hit eltűnését.”
Hegedűs Márk
fotó: Fejes Márton (dehir.hu)
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2017. június 11-i számában.