Beiktatták az új protestáns tábori püspököt

Az ünnepi istentiszteleten szolgáló Gáncs Péter a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a 43. zsoltárt idézve köszöntötte a gyülekezetet.

A frissen beiktatott püspök első feladataként helyettese státuszának rendezését jelölte meg. Ezt a két delegáló egyház (Magyar Református Egyház és Magyar Evangélikus Egyház) és a Honvédelmi Minisztérium között fennálló háromoldalú megállapodás rögzíti.

Jákob Jánosban már sorkatonasága idején megfogalmazódott, hogy a katonák között szeretne szolgálatot teljesíteni, de akkor ez még elképzelhetetlen tűnt. „Biztos, hogy az Isten Lelke itt kezdte el bennem azt a megmagyarázhatatlan életutat, amelyet vezetése, és segítsége által eddig bejártam. Amikor leszereltem, rögvest felvételt nyertem a Református Teológiai Akadémiára és amikorra elvégeztem azt, újraindult a tábori lelkészi szolgálata” – emlékezett vissza.  

„Éjszakába nyúló beszélgetések után, kórházi ágyak melletti szolgálatokban, lehetetlennek tűnő élethelyzetekben, temetések alkalmával gyakran éreztem ember felettinek a feladaton folytatást – vallott Jákob János. – Olyan jó, hogy nem nekem kell helyzeteket megoldanom, hanem mindezt az élő Istenre bízhatom.”

A protestáns tábori püspök nem lát ellentétet a katonai és a lelkészi szolgálat között, hiszen a katona is Isten gyermeke, aki egy speciális feladatra vállalkozott. A legdrágábbat, az életét kínálja fel országa békéjéért, a társadalom nyugalmáért.  Ő maga is járt 1996-ban Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, amit később több külmisszió is követett. Ezekről így nyilatkozott: „Nagyon fontos a halál közeli helyzetben is tudnom, miért vagyok ott, ki küldött, valamint azt, amit a Heidelbergi Káténk tisztáz: nem a magam tulajdona vagyok. Isten szeme előtt én is egy kegyelemre szorult ember vagyok rendfokozattól, beosztástól, hivatástól függetlenül. A katonák közötti szolgálatom középpontjában is ez áll, kiegészülve az üdvősség kérdéskörével, amit egy lelkipásztor sosem kerülhet meg a rábízottak életével kapcsolatosan.  A tábori lelkész feladata elsősorban lelkigondozói, ami mellett nyilván megtartja a hitéleti alkalmakat, kiszolgáltatja a szent jegyeket, keresztel, konfirmál, esket, és sajnos, gyakran temet. Mégis a legfontosabb feladata úton lenni a rábízottak között, és meglátni, hol tud hasznos segítséggé lenni a bajba jutott katona számára.”

Jákob János életrajza

Jákob János 1962. augusztus 20-án született Sárbogárdon. 1988-ban nyert felvételt a Református Teológiai Akadémiára Budapestre, majd segédlelkészi éveiben Fehérvárcsurgón és Bodajkon szolgált. 1995-ben szentelték lelkésszé Kaposváron. Tanulmányai végeztével az újraindult tábori lelkészség kötelékébe került, először Székesfehérvárra, majd Tatára irányították. 1996. június 24-től az IFOR kötelékében Horvátországban, Okucaniban teljesített szolgálatot. A féléves misszió után Ceglédre került, ahol kelet-magyarországi tábori esperesnek nevezték ki, őrnagyi rendfokozattal.

2001. február elején visszahelyezték Székesfehérvárra, dunántúli esperesnek nevezték ki, ugyanekkor alezredessé is előléptették. 2005. február óta vezette a tábori püspökség hivatalát, ezredesi rendfokozatban. 2012. február elsején nevezték ki a protestáns tábori püspöki szolgálat ellátására., egyházi beiktatása február 14-én történt meg.

Jákob János 1991-ben kötött házasságot Kóródi Judit Ibolyával, a fehérvárcsurgói református gyülekezet lelkipásztorával. Isten kegyelméből azóta ott élnek együtt, három gyermekük született. A mai napig mindketten végzik szolgálatukat, hiszik és vallják eljegyzési Igéjüket: „Eben-Haezer!” = Mindeddig megsegített bennünket az Úr!

Tiszántúli Református Egyházkerület

Fotó: Barcza János