„Coram Deo” presbiteri találkozó Gyulán

A nyitó áhítat alapigéjét Katona Gyula esperes a Jelenések könyve 7. részéből olvasta fel, majd a 42. zsoltár gondolataival szemléltette, hogy mit jelent Isten színe előtt lenni, és hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban nekünk van szükségünk megtisztulásra, vigasztalásra és Isten dicsőítésére.

Tóth-Mihala Veronika programvezető a résztvevők köszöntése után örömmel számolt be a már megtartott rendezvényekről abban a reményben, hogy ez a konferencia is eléri közösségépítő hatását.

Dr. Fekete Károly püspök előadásában a presbiteri szolgálat hitelességének fontosságára hívta figyelmet. A presbiternek minőségi egyháztagnak kell lennie, amit folyamatosan képviselni kell – tükröt kell tartani, átéléssel kell betölteni a szolgálatot. Fontos a valóságkeresés: meg kell tudni fogalmazni a negatívumok okát a gyülekezetben. Ugyanakkor felfedező optimizmussal képviselni, hogy több az egyház, mint aminek látszik, s ehhez társuljon a felismert és szükséges változásra irányuló elhatározás. Ki kell szabadulnunk a gyülekezeti élet korlátaiból, s nekünk kell ehhez a kapukat kinyitni! Mindenképpen gondolkodásváltásra van szükség! Fel kell fedezni a templomon kívüli élettereket és szolgálati lehetőségeket, hiszen luxus ki nem használni ezeket – bíztatott az előadó, akinek szavaiból a gondolkodásváltás iránti komoly elkötelezettséget érezhettük.

A második előadásban Dr. Tóth János, békéscsabai presbiter, a MRPSz Missziói és Diakóniai Bizottságának elnöke a presbiterek Isten előtti etikai felelősségéről beszélt, bemutatva az etikatörténet ókori alakjait, majd a keresztyén etika elveit, és részletesen beszélt Kálvin etikájának legfontosabb gondolatairól. Hangsúlyozta, hogy Kálvin elsődlegesnek tartotta a Szentírás üzenetének pontos megértését és minden helyzetben a helyes gyakorlati aktualizálását. A presbiternek ismerni, elfogadni és követni kell az elveket: minőségi Biblia-ismerettel, Krisztus- és Szentlélek központú lelkiséggel, stabil református identitás tudattal, határozott véleményalkotással, szociáletikai érzékenységgel és elkötelezettséggel az egyházfegyelem betartása iránt. Így szolgálhatunk folyamatosan Isten színe előtt, Isten dicsőségére – zárta gondolatait az előadó.

A program igen értékes része volt öt presbiter őszinte megnyilatkozása hitéletük egy-egy epizódjáról és missziói látásukról. Színes lelki kaleidoszkóp ajándékát kapta a hallgatóság a hitre jutás élményétól, az ifjúsági misszió szép eredményein, a zsugorodó kis gyülekezetek reménységein át a személyes kegyesség gyakorlási formájáig. Köszönet illeti Tar Krisztián békéscsabai, Mucsi András békési, Bagita Attila mezőberényi, Földesi Viktor biharugrai és Markó István egyházmegyei gondnok, gyulai presbiter bizonyságtételét.

A résztvevőknek lehetősége volt 9 csoportban – lelkipásztorok koordinálásával – rövid bemutatkozásra és néhány kérdésre adott válasszal egymás jobb megismerése által a lelki közösség gyakorlására.
A konferencia hálaadó záró gondolatait Baráth János, a vendéglátó gyulai gyülekezet lelkipásztora mondta el, s a gazdagon terített asztalokkal készített szeretetvendégség közben még folytatódtak a testvéri beszélgetések. Isten színe előtt voltunk együtt az estébe nyúló délutánon, útmutatást és bíztatást kapva szolgálatunk végzéséhez. Mindezekért legyen egyedül Istené a dicsőség!

Dr. T.J.

Tiszántúli Református Egyházkerület

Összefoglaló videó: