Isten, az Óriások és Mi

A találkozón a szobák elfoglalása és a közös ebéd után, az első csoportbeszélgetésen, rövid személyes bemutatkozást követően olyan óriásokkal találkozhattunk és ismerkedhettünk meg, mint Huszár Gál, Károli Gáspár és Méliusz Juhász Péter. Az ő valóságos cselekvő voltuk, élő hitük és mégis emberi létük döbbentett rá mindannyiunkat arra, hogy ma is megharcoljuk a magunk harcait, de ahogyan ott akkor Ők, a mi életünk, szavaink, cselekedeteink sem érnek semmit, ha nincs jelen az Isten megújító és megelevenítő Lelke.

A nap folyamán a második beszélgetésen minden csoport bemutatta az ő óriását, a beszélgetés végén pedig egy kördiagramban rajzoltuk meg mindennapi szolgálataink kiapadhatatlan és véget nem érő tárházát. Rádöbbentünk, hogy egyedül nem megy, csakis Istennel együtt. Óriási élményekkel gazdagodva, a lelkiek után eljött a testi táplálék magunkhoz vételének órája is, de mindezek előtt még a helyi lelkipásztor, Nagytiszteletű Nagy Kálmán bemutatta a gyülekezet és a település életét, jövőképét.

A vacsorát követően pihentető masszázs, pezsgőfürdő és szauna kipróbálására is kaptunk lehetőséget, mellyel éltünk és ezúttal köszönjük is. Másnap kipihenten és újult erővel kezdhettük el a napot. A bőséges reggeli után a konferenciateremben gyűltünk össze egy újabb építő beszélgetésre, melynek alapját az Oscar- díjas Mindenki című magyar film adta. Sok értékes és megőrzendő gondolat hangzott el, melyeket a lelkészi szolgálatba építhetünk be. A beszélgetés után közös úrvacsorás istentiszteleten vettünk részt. Valósággá lett: „Szeretetben összeforrva egy közös test tagjai”-ként éltük meg a Krisztussal való egységet és imádkoztunk egymás szolgálatáért és gyülekezetéért. Nem túlzás azt mondani, hogy eufórikus és emelkedett hangulatú percek voltak ezek, hiszen egy szívvel és lélekkel szóltunk, énekeltünk és voltunk együtt. Az alkalmat és a lelkésztalálkozót egy közös ebéddel fejeztük be, ahol még eszmecserét folytathattunk egymással az asztalközösségben, majd miután befejeztük az étkezést, búcsút vettünk egymástól.

Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy köszönjük a szervezőknek mindazt a fáradságos munkát, mellyel szolgáltak azért, hogy összekovácsolják a Békés megyei lelkészeket. Istennek legyen hála mind a szolgálatokért, mind a szolgálattevőkért, a közösségért, egymásért, s nem utolsó sorban a Siloám Konferencia Központnak a helyszínért. A másfél nap alatt egymás és Coram Deo (Isten színe) előtt is megtapasztalhattuk, milyen az, amikor a lelkészek „palástjukat levéve” őszinte, egyszerű és nyitott, azt is mondhatnánk, „földi halandókká” váltak.

S.D.G.

                                                                                                       Kocsis Ádám
az Úr jámbor szolgája