„Az őrállók Őrállója” – Ünnepi közgyűlés és hálaadó nyilatkozat

Négyszázötven évvel ezelőtt, 1567. február 24-26 között tartották hitbeli őseink a Debreceni Zsinatot, és fogadták el a II. Helvét Hitvallást, amelytől számítjuk Tiszántúli Református Egyházkerületünk alapítását. Erre emlékezve hívta össze az egyházkerület elnöksége az ünnepi közgyűlést. Fekete Károly az ünnepi alkalom kezdetén a II. Helvét Hitvallás magyar kiadásának bevezető soraiból idézett, majd értelmezte azokat. Az Igét a Zsid 4,14-16 alapján hirdette.

„E sorok leírás óta eltelt 450 év: mi olvastuk, hisszük, igyekszünk megtartani, lelkünkből ragaszkodunk ehhez a hitvalláshoz és valóban éltetett és jutalmat nyertünk általa Krisztustól. Milyen megnyugtató, amikor azt érezzük a fentről jövő elvárásokból, hogy olyan valaki mondja meg a teendőket, az elvárásokat, akinek van fogalma a valóságról, aki tisztában van az adott helyzettel. Amikor a rendelkező nagy »Ő«, Ő nem olyan, aki ne tudná, hogy mi a helyzet… Jó érezni, tudni, hogy valaki olyantól függünk, aki tudja, ismeri, hogy miben vagyunk, s ezért minden azt tükrözi, hogy az illető tökéletesen tisztában van a valósággal, ezért reális, lehetséges, megvalósítható és értelmes feladatot ad” – mondta Fekete Károly.

„Az őrállók Őrállójáról szól az Ige. Ő a minta és a példakép. Ő a realitások ismerője. Kipróbált vezető, ismeri az élet dolgait, mert Ő már végigcsinálta. Megismerte közben a buktatóit is, mert megszenvedett velük, ismeri az állomány minden egyes tagját, mert Ő hívta el. (…) Igéjével akar erősíteni bennünket a Szentlélek által, hogy az őrállók sok-sok szükséges erénye közül három fontos erénynek – ragaszkodás, együttszenvedés és az őrállói erény – ne legyünk híjával” – zárta szavait Püspök úr.

Az igehirdetés után előadást tartott dr. Baráth Béla Levente egyetemi tanár a Tiszántúl reformációjáról, annak legjelentősebb eseményeiről és mozzanatairól. Előadásában hangsúlyozta, hogy a középkori Magyarország válságjelenségei – Mohács után –, a Tiszántúlon összpontosultak, emiatt először bizonytalanul fogadták Luther tanításait, és később, többek között a magyar nyelvű prédikátorok megjelenésének köszönhetően fogadták el azokat.

Dr. Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora a Debreceni Zsinat jelentőségéről, és a zsinati dokumentumok egyházszervező hatásáról tartott előadást. A felvezetésében három különböző korszakból vett idézettel támasztotta alá azt, hogy az 1567-ben született iratok időtől függetlenül minden korszakban meghatározó jelentőségű gondolatokat, elveket, hitvallást tartalmaznak. „Az akkori aláírás nagy lépés volt. Ez határozza meg, hogy elsősorban keresztények vagyunk, utána reformátusok, majd magyarok” – mondta Bölcskei Gusztáv.

Az ünnepi közgyűlésen köszöntőt mondott Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke a Generális Konvent nevében, és dr. Hafenscher Károly, az Országos Reformációi Emlékbizottság miniszteri biztosa.

Kapcsolódó galéria

Fotók: Barcza János

A közgyűlés az alábbi hálaadó nyilatkozatot fogadta el. 

HÁLAADÓ  NYILATKOZAT

A Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlése az 1567-ben tartott debreceni alkotmányozó zsinat 450. évfordulója alkalmával, a reformáció 500 éves történelmére és kibontakozására visszatekintő emlékévben Istennek ad hálát azért a szolgálatért, amelyet egyházunk a reformáció bibliai felismerései és hitvallásaink tanítása alapján igyekezett végezni az elmúlt évszázadok során.

450 évvel ezelőtt az evangélium szerint reformált egyház felelős vezetői, választott tisztségviselői és testületei az egyház életének és szolgálatának Isten akarata szerinti folyamatos megújulására, a tévtanításoktól való megtisztulás szükségességére és az egyház Krisztusban adott egységéről való bizonyságtételre tekintettel fogadták el a II. Helvét Hitvallást. Ezzel a döntéssel a debreceni zsinat a református keresztyén hit megélése, a tanítás, az élet és a szolgálat számára kívánt segítséget és egyben zsinórmértéket biztosítani, az Isten Igéjének jobb megértéséért . az evangélium tisztaságáért folytatott küzdelem során.

A Közgyűlés − miközben hálát ad az előttünk járók felismeréséért és dicsőíti Istent a reformáció egyházunk, népünk és nemzetünk számára megnyilvánult áldásaiért – a reformátori örökség és hitvallásos lelkület szellemében kinyilvánítja, hogy

-          mindenkor igyekszik a Kijelentés és az Írás, valamint a keresztyén hit tartalmát még mélyebben megismerni, azt tanítani, gyülekezeteinek és intézményeinek életét e tanításhoz igazítani;

-          mindenkor kész számot adni a Krisztus hit tartalmáról és a Krisztusba vetett reménységéről abban a világban, amelyben Isten teremtő alkotását ismeri fel, s amelynek tartozik bizonyságot tenni az Evangélium igazságáról;

-          bizonyságot tesz a hit és az élet szerves egységéről, s igyekszik elhárítani minden téves tanítást vagy ideológiai elhajlást, amely ezt az egységet kívülről vagy belülről megbontani szándékozik;

-          bűnbánattal és önvizsgálattalveszi számba az egyház életének és tanításának minden olyan megnyilvánulását, amely a múltban méltatlannak bizonyult küldetéséhez vagy a jelenben veszélyezteti az evangéliumról való bizonyságtétel tisztaságát és az egyház szolgálatának hitelességét;

-          mindenkor kész „a jobbra taníttatás alázatával” helyet adni minden olyan teológiai felismerésnek és hitbeli megtapasztalásnak, amelyek az Ige hirdetése, a Szentírás olvasása és az imádság, hitvallásaink tanulmányozása, valamint az újabb teológiai tudományos eredmények alapján gazdagítják és jobbíthatják egyházunk életét és szolgálatát;

-          hivatalos hitvallásaink értékeinek megőrzése és elmélyült tanulmányozása mellett nyitott marad a hit aktuális megvallásának követelményei előtt, ugyanakkor megbecsüléssel, a megértés szándékával és a párbeszéd igényével fordul a többi keresztyén egyház tanításának és liturgiai örökségének megismerése felé, az egyház ökumenicitásának jegyében;

A Közgyűlés kéri és bátorítja a gyülekezetek őrállóit és közösségeit, valamint oktatási, kulturális és szociális intézményeit, hogy tegyék lehetővé e nyilatkozat kitételeinek elmélyítését és tanulmányozását, hogy a hit és az élet kérdéseinek átgondolása, a tudatos eszmélés, valamint az Isten tisztelete és a közösség megélése által engedjenek teret a Szentháromság Isten egyházat megújító és megtartó munkájának.

Debrecen, 2017. 02. 25.