,,Isten áldd meg a magyart!”
A hagyományoknak megfelelően idén is megünnepelték a Magyar Kultúra Napját Szatmárcsekén, azon a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis településen, ahol Kölcsey Ferenc élete végéig több mint húsz esztendőt töltött, és ahol 1823. január 22-én megírta a magyar nép imádságát, a Himnuszt. A megemlékezést a helyi református templomban tartották, amely után az ünneplők a falu temetőjében megkoszorúzták a költő síremlékét.
Ünnep a falakon belül, és ünnepi külsőség azokon kívül is. A szatmári részek ugyanis fehér lepelbe öltöztek, mivel az istentiszteletet megelőző éjszaka jókora mennyiségű hó hullott megyeszerte. Ez persze nem akadályozta azokat, akik a nagy költőre, és hallhatatlan művére akartak emlékezni, így ha nem is egyszerűen, de az ország minden részéről, és a szétszakított magyarság határon túli területeiről is érkeztek megemlékezők. A mátészalkai T. Nagy Gyula elmondta, hozzá nagyon közel áll Kölcsey Ferenc személye és életműve, így számára nem volt kérdéses, hogy részt vegye-e az ünnepségen.
Az ünneplőket a református templomban Tiba Zsolt szatmárcsekei lelkipásztor köszöntötte, majd Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese könyörgését követően Beer Miklós római katolikus püspök hirdette az igét. 
Elmondta: nagy jelentőségű, hogy most először jöhettek úgy ebbe a történelmi településre, hogy a magyar alkotmány is a Himnuszunk első mondatával kezdődik: ,,Isten áldd meg a magyart!”. Hozzátette: a brüsszeli megbeszélésen ismét bebizonyosodott, hogy a magyarság nélkül nincs szellemi és lelki megújulás Európában, azon a földrészen, amelyen őseink már oly sokszor életüket áldozták érte, és oly sokszor segítettek rajta. Most ismét rajtunk a sor, hogy erkölcsből, életfelfogásból utat mutassunk. Ehhez viszont egységre van szükség, mert csak így vagyunk képesek véghez vinni küldetésünket – fogalmazott Beer Miklós.
Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök arra intette az egybegyűlteket, idézve Máté Evangéliumát, hogy óvakodjon mindenki a hamis prófétáktól. Arra figyeljenek, és azt hallják meg, ami igaz, ami tényleg arról szól, amiről szólnia kell. A Zsinat lelkészi elnöke hozzátette, ő mindig támogatta, hogy az alkotmányunkban benne legyen a Himnusz első sora, ám csak akkor, ha a fohásznak valóban következményei is lesznek, ha nem csak üres gondolatként foglaltatik benne. Mint kiemelte, keskeny ösvény jelenti az igaz utat, Isten nevét nem lehet következmények nélkül sem kiejteni, sem pedig leírni, ha ezt megtesszük, akkor ennek szellemében kell élnünk, és ennek szellemében kell érvényt szerezni az új alkotmánynak is.
Az ünnepségen elhangzott Kölcsey Ferenc Himnusza ezúttal is Csikos Sándor színművész előadásában.
A Kölcsey Társaság emlékplakettjét Dr. Jánosi Zoltán elnöktől Sebestyén Márta énekművész kapta, aki elmondta, nagy megtiszteltetésnek tartja az elismerést. Hozzátette, a népdaloknak köszönhetően számára a világ legtermészetesebb dolga a hazaszeretet, és azt tekinti feladatának, hogy ezt tovább is adja a következő nemzedékeknek.
Az éneklés számára egy kegyelmi állapot, és csodálatos dolognak tartja, ha ezeknek a kincseknek segíthet a megőrzésében. Sebestyén Márta megemlékezett tanáráról, Vásárhelyi Lászlóról, akinek köszönhetően mindig is a népművészet, és a népdalok bűvöletében élte életét. Az énekművész természetesen énekelt is az összegyűlteknek, és ebben Andrejszki Judit csembaló-művész segítette.
Az ünnepségen Varnus Xavér orgonaművész játékát, valamint Török Ágnes karnagy vezetésével a Debreceni Egyetem Canticum Novum Kamarakórusának előadását is meghallgathatta a közönség. A református templomban tartott ünnepséget követően, a település csónakos fejfáiról ismert temetőjében megkoszorúzták a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek a síremlékét.
Fotó: Barcza János
Szöveg: Sike Gábor