Karácsony: a féleleműző szeretet ünnepe

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet...” – tanítja János apostol levele (4,18). Ez nem egy közhelyes jókívánság, hanem egy letisztult igazság, amely az erőszak és a katasztrófák korában élő ember számára létbátorságot tápláló, féleleműző szó. Egy új világkép tárul fel az előtt, aki komolyan veszi ezt az állítást. A különböző világlátások harcában mi vagyunk a célpontok.

Voltak és lesznek is törvénycentrikus, merev, csőlátású világképre csábítók, akik tilalomfák mögé rejtik életüket. Voltak és lesznek is bálványcentrikusságra hajlók, a hamis isteneknek engedők, a manipulációknak behódolók, divatból kegyeskedők, ál-vallásosok, akik csak ritkán, vagy soha nem tudnak az igaz Istenig emelkedni. Voltak és lesznek is ismeret-központú, mindent tudni vágyó, információmániás emberek, akik a tudás hatalom jelszavával visszaélve, kisajátítják maguknak az adatokkal, titkokkal együtt a magasabb rendű pozíciókat is. Voltak és lesznek is egocentrikus világlátásúak, akik sztárolják magukat, akik könyörtelenül csak saját zsebre dolgoznak, erőszakos könyökléssel, gázoló lábakkal, akik a mondatot mindig „én”-nel kezdik és önmaguknál be is fejezik.

Mivel ezekkel a típusokkal számolnunk kell, ezért van jelen olyan makacsul a félelem a mi világunkban is. A félelemárasztás a törvényeskedőknek is, a hamis isteneknek engedőknek is, az információ-betyároknak is és az önzőségben szenvedőknek is munkaeszközük. A félelemkeltés hozzájuk tartozik.

János, a szeretet apostola ezeket az életstílusokat ismerve szól hozzánk, hogy tudjuk meg: ezeknek a világképeknek lejárt az idejük. Megjelent ebben a világban a szeretetközpontú világkép. Az Isten Fia legyőzte a félelemre okot adó erőket: a halált, a törvényeskedést, a hamis isteneket és hamis krisztusokat, az egyoldalú észuralmat és az önzést is. Jézusban maga az Isten állt az ember elé, és ez az Isten szeretet-köntösben jött, örömhírrel, szabadítással, végtelen bocsánattal, mélységes bizalommal.

A Krisztus által hozott szeretetet minősítő teljes szó nem a mennyiségre utal, nem is a filozófiai értelemben vett tökéletességre, hanem a szeretet funkcionalitására mutat, mert a teljes szeretet megfelel a szituációnak: rendeltetésszerű, magához ölelő és nem eltaszító. Tudja szabályozni a szeretet mértékét. Nincs túladagolás belőle, de nem is vonja magát ki egy kapcsolatból, ahol minden érzelem-mentesen történne. A teljes szeretet finom hangolású érzékenységgel tud élni az adott élettérben, mert engedi, hogy mindenütt és mindenkor a szeretet rendezze a sorokat, a gondolatokat, a döntéseket, a felelősségi köröket, az erkölcsiséget és az értékeket. Szeretetteljes és áldott Ünnepet kívánok minden kedves Olvasónak!

Dr. Fekete Károly
püspök

Forrás: kelet.hu