A Hortobágyi Ökumenikus Templom szentelése - hanganyaggal

Zsúfolásig megtelt a Hortobágyi Ökumenikus Templom, melyet a református és a katolikus egyház püspökei szenteltek fel szombaton délelőtt.

Baloghné Hajdú Krisztina református lelkész üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke hirdette az igét. János evengéliumának első fejezetéből idézve mutatta be Keresztelő Szent János és Jézus szerepét az Istenhez való eljutásban, amikor az előbbi hangja az eszköz, míg az utóbbi maga a cél. Hozzátéve, hogy a puszta falak nagyon esztétikusak, messzire világítók, de mit érnek, ha nem tudjuk, mi az üzenete a templomnak. Az átformálódás helye, olyan tér, ahol mindent és mindenkit az Isten határoz meg.

Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök arról beszélt, hogy hegyvidéki emberként több mint egy évvel ezelőtti beiktatása óta megtapasztalta, az Alföldön az ég és a föld összeér, ha elég nagy távolságra tudunk tekinteni. A most felszentelt templomban is összeér, akárcsak a szívünkben. Teljesen mindegy hol épül a templom, mindenütt az Isten jelenlétére tanít és figyelmeztet. 

A Hortobágy Templomáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Dr. Déri János arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy utoljára az Árpád kori települések templomait szentelhették fel ott, melyeket a tatár és török nyomtalanul elpusztított. Hortobágy volt az utolsó önálló település az országban, ahol még soha nem volt semmilyen templom. Tizenhat évvel ezelőtt Cseri Géza akkori polgármester kezdeményezésére jött létre az alapítvány, és a katolikus, illetve református hívek összefogásával közadakozásból, egyházi, állami és uniós támogatással 16 év fáradságos munkájának eredményeként készült el az ökumenikus templom összesen 103 millió forintból.

Vincze Andrásné polgármester pedig bejelentette, hogy az önkormányzat 100 ezer forinttal támogatja a belső berendezését.

Az ünnepségen közreműködött a templom építését is támogató Maróti Pedagógus Kórus.

– Égerházi Péter –
Forrás: haon.hu
Fotók: Barcza János

Az ünnepi alkalom apropóján Papp Beatrix készített interjút Szabadi Árpáddal, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperesével.

Forrás: Európa Rádió

Dr. Déri János
alapítványi elnök

Az ünnepségen elhangzott beszéde:

„Történelmi pillanatnak vagyunk tanúi. Templomszentelésre gyűltünk össze.

Ez elég ritka alkalom, mert Hortobágyon ezer évben talán egyszer van templomszentelés!

Ökumenikus templomszentelés pedig egyáltalán nem volt Hortobágyon. Az országban is egy kézen megszámolható, hogy mennyi van. Kápolnát szenteltek a püspökök itt, a közelben, Vókonyán a közelmúltban, de templomot nem. Utoljára az Árpád kori települések templomait szentelhették itt, melyeket a tatár és török nyomtalanul elpusztított. Olyannyira, hogy emléküket csak a pusztarészek nevei őrzik: Angyalháza, Papegyháza, Zámmonostora, Csécs, Derzsegyháza örökre eltűnt. A falvak egy része – mint Balmaz, Ohat, Ebes – máshol pedig részben más néven, többségük templomostul újjáépült, de itt azóta sem próbáltak templomot építeni. Betyárok tanyája, bujdosók hazája, kitelepítettek, száműzöttek börtöne, háború dúlta, bombák szaggatta, vérrel áztatta föld, a mai napig csak pásztorok járta csodálatos vidék, "a Nemzet Parkja", "az Isten homloka", ahol a csárdában pohárral harangoznak. Az egykori rabgazdaság helyén Hortobágy falut 1966-ban alapították, de templomra akkor egyáltalán nem gondoltak. Így lett Hortobágy község az utolsó önálló település az országban, ahol még soha nem volt semmilyen templom. Most lett. Mert hívek akkor is voltak, és évtizedek óta imádkoztak érte. A 80-as években hortobágyi lakásunkon volt az istentisztelet, akkor azt kértük Szenes József atya vezette imában, hogy Istennek tetsző időben legyen templom Hortobágyon. Az ima meghallgatásra talált, várni kellett rá, mert Isten malmai lassan forognak, de biztosan őrölnek: Most jött el ez az Istennek tetsző idő!

2000-ben Cseri Géza akkori polgármester kezdeményezésére létrejött a Hortobágy Templomáért Alapítvány, és a katolikus és református hívek összefogásával, közadakozásból, egyházi, állami és uniós támogatással, 16 év fáradságos munkájának eredményeként mára elkészült a Hortobágyi Ökumenikus Templom!

Alapkövét 2000. szeptember 2-án raktuk le, és az oltáron az utolsó simításokat tegnap este fejeztük be. 16 év alatt sok minden történt.

Először a formát, tervet kerestünk, bejártam az újonnan épített templomok nagy részét, és az ökumenikus templomok közül valamennyit. Két terv közül komoly szaktekintélyek bevonásával, köztük az itt jelenlévő Csóka Gáspár pannonhalmi történész, szerzetes tanár, Dr. Takács Imre művészettörténész, több építész, tervező és templom használó katolikus, görög katolikus, református, evangélikus pap és hívek véleménye alapján döntött a kuratórium a jelenleg felszentelt templom tervéről, és használatáról.

Ökumenikus használatról az alapítók döntöttek, a történelmi egyházak közül a helybeli református és katolikus hívek vallásgyakorlása céljából, mely azonban nem zárja ki más felekezetek templomhasználatát, tiszteletben tartva egymás igényeit. Emellett közcélú turisztikai és közösségi funkciója is kell legyen. A vándorok pihenője, a pásztorok temploma a pusztán, melynek patrónusa: Jézus a Jó Pásztor.

Rácz Zoltán Ibl-díjas építész tervei szerint stílusában tájba illő falusi szecessziós, alaprajzában halra, formájában hajóra emlékeztető templom ovális alakjával az Árpád-kori körtemplomok és a körhöz az elnyújtott belső térrel kapcsolódó bazilikák ötvözete. Belsőépítészeti megjelenésében egyúttal a tűzhelyet őrző, vasaló alakú pusztai nádépítmények családias hangulatát sugározza, ahol a szentélyben a templom lényegét megjelenítő oltár mögött, az örökmécses tüzéből, mint az égő csipkebokorból kiinduló keskeny, hosszú ablak az imádkozó kezek egybefonódásával mutatja az égbe vezető keskeny utat. Kívülről tornya jelzi ezt, tetején a csillag és a kereszt ugyanazon egyetlen Isten felé mutatja az irányt minden felekezet számára. Onnan újra zeng a harang a pusztán, szólítja az élőket, siratja a holtakat és töri a villámokat.

Ezt jelenti a három közül a "Kisbojtár", és "Hívogató" mellett a legnagyobb harang, a "Számadó" ősi felirata: "Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango".

Bár az Istennek tetsző idő most jött el, a hortobágyi hívek már akkor használták a templomot, amikor még csak az alaprajza volt kitűzve! Már akkor tartottak egy katolikus-evangélikus esküvőt ökumenikus szertartással ezen a helyen. Amit az alapokat lerakták, ami nem volt egyszerű, mert az itt korábban mocsaras helyre 18 db 1 m átmérőjű és 8 m mély betonoszlopot, úgynevezett kútalapot kellett készíteni 7,5 milliós költséggel. Hogy miből? A semmiből. Mert a templomhoz, ugyanúgy, mint a háborúhoz pénz kell. Az pedig nem volt. Elmentünk kérni egyenesen a kormánytól: 41 milliót, mert akkor az hittük, hogy annyiból fel is épül. Hiszen a világörökségi helyszínen kell lenni templomnak. És Hortobágy mégis az egyetlen község az országban, ahol nincs templom. Ígértek is, és kaptunk is. Nem annyit, amennyit kértünk, mert elvitte az árvíz, de az alapokat elkezdtük 2 millióval. Hozzá téglajegyeket árultunk, persellyel standoltak a hívek 30-40 fokban a Hídi vásáron, később a debreceni Maróthi György pedagógus kórus jótékonysági koncertsorozatával 11 koncerten az egész országból több, mint egy milliót gyűjtött össze, Sziklai Juhos Sándor festőművész a képeit ajánlotta fel jótékonysági kiállításán. Egy vállalkozó, a Pharma 1 Kft egész évi nyereségét, 1 millió Ft-ot adományozott a templom építésére. A Dámóci Szerzetesközösség 10 000 Ft-ot adott, ami kevésnek tűnik, de nekik akkor ez egy havi megélhetésük volt. Bár ez mind kevés volt, a Jóisten mindig annyit tett hozzá, amennyi éppen kellett. Elsősorban saját emberei által: a püspökök is látták, hogy komolyan gondoljuk, adták hozzá a többit. Kértünk, és kapunk. 5-5 milliót minden évben, és épültek a falak. Tető nem volt még 2003. karácsonyán, de akkor a csillagoség alatt, mínusz 20 fokban 329 ember jött el az éjféli misére, ami azóta is felejthetetlen emlék mindenki számára. Akkor volt az első élő Betlehem az országban: az iskolás fiam igazi szamáron vezette be kis iskolatársnőjét az oltár melletti jászolhoz, ahol szó szerint csak a rackabirkák lehelték a meleget. Igazi hortobágyi pásztorok, szűrben, subában imádták a Kis Jézuskát. Kint volt a TV, a rádió, le is írtam az Új emberben, hogy 700 év után először volt éjféli mise Hortobágyon. De nem. Jelentkeztek a kitelepítettek, hivatalosan a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének tagjai, képviseltükben Balassa Zsuzsa, aki elmondta, hogy bizony a borsósi lágerben, titokban, de ezer ember előtt, egy katolikus és egy evangélikus lelkész tartott éjféli misét 1952 karácsonyán. El is hozta a Hortobágyi Madonnát, melyet akkor fiatal lánykényt a szalmazsákja alatt rejtegetett, de akkor ez a kép volt a Betlehem. Ahogyan én sem, senki sem tudott erről, mint ahogy róluk is hallgatnak a mai napig az itteniek. Mert köztörvényes bűnözőkként voltak akkor elkönyvelve, beszélni nem lehetett róluk akkor, és később sem, és ez maradt meg a köztudatban. A kép azóta itt van a katolikus kisteremben, látható is az üvegajtón át, történetét részletesen olvashatják az előtér falán.

Így kezdődött velük, a Hortobágyi Egyesülettel a kapcsolatunk, és lett később az ő mintegy kétmilliós támogatásukkal a templom a hortobágyi táborok központi emlékhelye, ahol évente minden nyáron találkoznak. Neveik a torony alatt olvashatók a gránittáblán.   

Értük is szól a harang.

Köszönhetjük ezt a harangok öntésére nagy szorgalommal fémhulladákot gyűjtő 82 éves Vatai Istvánnak, a 2 és fél millióba kerülő öntést és az automatikát finanszírozó Mihalik Andrásnak, és a németországi Dr. Fridrich Stampának, a kisharangot adományozó Történelmi Szent Lázár Kórházi és Katonai Lovagrend tagjainak.

A templom építését köszönjük a telket adományozó Hortobágyi Önkormányzatnak, az anyagi támogatást Bosák Nándor katolikus és dr. Böcskei Gusztáv református püspököknek, a Magyar Államnak, a Hortobágyi Leader csoportnak, a Pharma1 Kft-nek, az E-bank Trade Kft-nek, a Nánásép Kft-nek, a Vida-Trade Kft-nek, Pressath németországi- és Kazimierz Dolny lengyel testvérvárosnak, a debreceni Szent Anna plébániának, a Dámóci Szerzetesközösségnek, a padokat adományozó Református Szeretetszolgálatnak, a jótékonysági koncerteket adó Maróthi György Pedagógus Kórusnak, az oltárt finanszírozó Kertész Péter atyának, a keresztet és más adományokat a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete tagjainak, az élő betlehemet a Hortobágyi Nonprofiit Kft-nek, a templomkertet a Hortobágy Jövőjéért Alapítványnak, és minden egyebet sok más, itt fel nem sorolható adományozónak, hogy végül összesen 103 millió Ft-ból elkészült a templom. Köszönjük az építésben, működtetésben részt vevők önzetlen munkáját, köztük Vári Attila református- és Haranghy Sándor katolikus főépítészeknek, az indíttatást adó Cseri Géza polgármesternek, valamint kuratóriumi társaimnak, és mindenkinek, aki ehhez bármiben hozzájárult, hogy most, itt, Isten dicsőségére megélhetjük ezt a fenséges történelmi pillanatot.

Isten fizesse meg!”