Pötyi és Pille – mese az igaz barátságról

Pötyi és Pille története az igaz barátságról, az elfogadásról és a feltétel nélküli szeretetről szól. Bemutatja, hogy két ember között nem lehet olyan akadály, amit ne lehetne leküzdeni. A mese elején megismerhetjük Pötyit, a kedves katicabogarat és Pillét, a kis hernyót, akik már régóta jó barátok, s egy virágos réten játszadoznak, beszélgetnek. Pille szeretne repülni Pötyivel, azonban a hernyó mivolta miatt ez nem lehetséges. „Néha azt álmodom, hogy repülök, de ki látott már repülő hernyót?” – mondja szomorúan. Pötyi azonban igaz barátként elfogadja őt – bár sajnálja, hogy nem repülhetnek együtt –, de szeretetével felemeli, s amikor elsodródnak egymás mellől, aggódva kezdi el keresni. A mese olyan attribútumokat, gondolatokat mutat be, amelyek a Fogyatékos Emberek Világnapjának igazi üzenetei lehetnek, és mindezt gyermeknyelven, zenés-énekes módon elmesélve adja át a csillogó szemű nézőknek. Az előadás jól mutatja a különböző állatokhoz kapcsolható jellemzőket és tulajdonságokat, valamint a színes és jól kimunkált jelmezek, díszletek – amelyeket a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium egyik művészeti osztályával közösen készítettek az Immánuel Otthon lakói és munkatársai – még inkább hitelessé teszik ezeket.

Pötyi különböző kalandokba keveredik azért, hogy újra a barátjával lehessen. Találkozik a darazsakkal, majdnem egy pók vacsorájává válik, azonban a csiga hívja a szitakötőket, s kisegítik a szorult helyzetből. Végül a süni javaslatára a mókusok elmesélik Pötyinek, hogy a barátja nem tűnt el, csak a természet rendje szerint átváltozik pillangóvá. Végül Pötyi és Pille – az utóbbi már pillangóként jelenik meg – újra találkoznak, és ugyanazzal az örömmel és szeretettel fogadják egymást, sőt mivel a barátságuk kiállta ezt a próbát, még inkább megerősödött a kapcsolat közöttük.

A Pötyi és Pille egy csodálatos tanmese a sokféleségről és az elfogadásról, és mindez nem csak az elmesélt történetben, hanem a színpadon is élővé válik számunkra. Az egészséges és fogyatékos gyermekek együtt elevenítik meg az előadást, segítik egymást, felemelik egymást, miközben jól érzik magukat és lebontják azokat a láthatatlan falakat, amelyeket sokszor észrevétlenül építenek fel az emberek egymás között. Ennek azonban nincs helye, sem a gyermekek, sem a felnőttek világában, hiszen mindannyian emberek vagyunk, csupán mást kaptunk az Úrtól.

A mesejáték előadói, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola 6.z osztályos tanulói, Léner Zalán, valamint Lukasz Marcell mondták el, hogyan készültek a szerepükre.

„Nagyon szeretünk az Immánuel Otthon lakóival együtt játszani, mert nagyon sok szeretet van bennük és ezt minden alkalommal érezzük” – mondta Zalán. „Korábban előadtuk a májusi 25. születésnapi ünnepségen, és nagyon jó érzés volt együtt állni a színpadon, éreztük, hogy ez egy különleges esemény” – tette hozzá Marcell.

Az előadást követően Bartha Jánosné Ila nénit, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola tanítóját kérdeztük a gyerekek reakcióiról. „Az előadás után beszélgettünk a gyerekekkel. Nagyon érdekes volt, mert senki sem a történetet hatásáról beszélt, hanem mindenki az előadókat emelte ki. Nagy hatást tett rájuk a szereplőgárda, meghatódva emelték ki, hogy milyen hatással volt rájuk az előadás. Megfogalmazták, hogy el tudták feledtetni az előadók a fogyatékosságaikat, és igazi örömmel játszottak. Ez a játék mindenkit elvarázsolt, nézőt és szereplőt egyaránt. Mennyire nagyszerű, hogy lehetőséget kaptak arra, hogy megmutassák a világnak, akaraterővel, elszántsággal minden legyőzhető. Példaértékűnek tekinthető mindaz, amit ebben a félórában megmutattak. Igazi örömet tudtak átadni nagy hitelességgel. Nagyon meghatódtam én is, hogy a gyerekeimnek ilyen remek meglátásaik voltak. Aznap nem is tudtunk igazán másról beszélni, csak az előadásról, akkora hatással volt rájuk” – zárta gondolatait Bartha Jánosné.

Győri Zsófia, az Immánuel Otthon és Iskola igazgatója az Európa Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy „egy projektből nőtte ki magát az előadás, amelyet a 25 éves jubileumra készítettünk azzal a címmel, hogy Enyém a döntés. Ebben a halmozottan fogyatékos gyermekek, tanulók felkészítését kezdtük el az önálló életre, és olyan döntési helyzetekkel próbáltuk szembesíteni őket, amelyek tényleg várhatnak rájuk a mindennapokban. Innen jutottunk el odáig, hogy a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola diákjaival együtt valósítsunk meg egy előadást, és írjunk egy színdarabot a barátságról” – mesélt az előadás születésének történetéről Győri Zsófia.

A jubileumon nagy sikert aratott az előadás, amelyet Fodor-Gulyás Edina rendezett. Októberben is bemutatták a darabot több mint 450 gyermeknek, s november végén szintén több százan tekintették meg a produkciót, melynek végén egy felszabadult, közös tánccal köszöntek el egymástól a gyerekek, a mihamarabbi újbóli közös játék reményében.

Pálóczi Alexandra  - Szirák Sára