Karola testvér 100 esztendős - hanganyaggal

Püspökladányban nevelkedett gyermekként: óvodába, elemi és polgári iskolába is ide járt. Felsőkereskedelmiben Debrecenben tanult. Itt ismerkedett meg a diakónissza testvérekkel, megszerette őket, hiszen jót tettek a gyermekekkel és öregekkel egyaránt, így elhatározta, hogy ő is diakónissza lesz. Karola testvérként Nyíregyházán, majd Földesen dolgozott tovább. Három árvaházat vezetett.

„Nagyon korán kezdtem az életemet. Földesen már 17 évesen koromban három árvaházat és egy idősek házát vezettem. Nagyon szép élet volt! A gyerekeket a testvéreimnek tekintettem, az öregeket pedig mintha a nagyszüleim lettek volna. Szerettük egymást. Szeretetmunka volt, ma ritka az olyan. Fizetést nem kaptunk, de szeretettel szolgáltunk. (…) Milyen szép élet az, amikor szeretetből dolgozik valaki!”

Az árvaházban nevelkedett gyerekek biztos alapot kaptak az életükhöz. Püspökladányban egyszer odaszaladt egy nő Karola testvérhez, aki az árvaházban nőtt fel és elmesélte, hogy felnőttként milyen sokra értékeli azt a szeretet, amit gyermekként kapott. Az unokahúga Kanadában találkozott véletlenül Karola testvér egy „gyermekével”, aki elmesélte neki, hogy milyen jó volt gyereknek lenni az árvaházban, hiszen szeretetben nőtt fel.

A különböző politikai és társdalami okok miatt Karola testvérnek ez a hivatása megszakadt, de óvodában dolgozott tovább, Isten szolgálatában. Később férjével saját mozit nyitottak Földesen, de államosították, így lett a férjével együtt alkalmazottja korábbi tulajdonának.

„Sohasem voltam elkeseredve. Amit a Jóisten rám mért, mindig elfogadtam. Ma is mindig azt mondom, amit a Jóisten ránk mér, el kell fogadni. Nem kell panaszkodni” – válaszolta arra a kérdésre, hogy hogyan élték meg ezt az időszakot.

Házasságából egy fia született, aki 1956-ban egyetemistaként részt vett az október 23-i forradalomban, emiatt emigrálni kényszerült. Svédországba költözött, azóta ott él, de minden évben hazajön három hétre, és arra az időre édesanyjával Földesre „költöznek”.

1974-ban özvegyült meg, ezt követően került a hajdúböszörményi Gondviselés Háza Idősek Otthonába, ahol leginkább keresztrejtvényt fejt és verseket ír.

Karola testvér elmesélte, hogy a szülei mindig a szépre és a jóra tanították. „Az anyukámtól azt tanultam, hogy >> Kislányom, ha kimész az utcára, és azt látod, hogy egy néni vagy egy bácsi elejt valamit, odamész, felveszed és azt mondod: tessék!<< Ugyanezt tanítottam én is a gyerekeknek az árvaházban. Mindig mondtam nekik, hogy hogyan kell odafigyelni másokra és meglátják, hogy ezért milyen sok szeretetet kapnak. Az Istenbe vetett hit, nagyon sok erőt ad. (…) Sajnos sokat változtak az emberek, mindenki a pénz után fut, és kevesen dolgoznak szeretetből.”

Zárógondolataiban elmondta: „nem tudom, hogy minek köszönhetem a hosszú életet. Sokan kérdezik tőlem, hogy mi a hosszú élet titka. Hát, mit mondjak? A nyugodt lelkiismeret. Figyeljünk másokra, ne mindig magunkra. Ahol tudunk, segítsünk. És ne kívánjuk a másét. Ennyi az egész!” 

A teljes interjú itt hallgató meg:

1. rész:

2. rész:

Forrás: Európa Rádió

Pálóczi Alexandra

Fotók: Szirák Sára