Elhunyt Gulácsy Lajos

Gulácsy Lajos 1925. január 8-án született az egykori Ugocsa megyei Tivadarfalván. A vasutas, később földműveléssel foglalkozó családban nyolcan voltak testvérek. A középiskola elvégzése után Budapesten, a Mátyásföldi Repülőgépgyárban helyezkedett el műszaki tisztviselőként. A második világháború után visszatért szülőföldjére, de a kárpátaljai magyar férfilakosság szovjet hatóságok általi deportálásáról értesülve Debrecenbe távozott, ahol a vagongyárban vállalt munkát. Néhány hónap múlva hazatért, és beiratkozott a debreceni teológiára, ám a határ lezárása miatt tanulmányait már nem kezdhette meg. Kárpátalján református lelkészek mellett igyekezett elsajátítani a teológiai ismereteket. A református egyházban végzett tevékenysége miatt azonban a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztatták és 10 évre ítélték. Hét és fél év kazahsztáni raboskodás után 1956-ban szabadult és tért vissza Kárpátaljára. Ekkor kötött házasságot Ádám Emmával, aki a rabság ideje alatt már jegyese volt, s aki hatvan éven keresztül a munkácsi gyülekezet orgonista-kántoraként szolgált.

Október 14-én  a Magyarországi Református Egyház Zsinatának emlékülését követő koszorúzáson Budapesten
Forrás: reformatus.hu

A szovjet hatóságok csak a helsinki záróokmány aláírása után, 1978-ban engedélyezték számára, hogy letehesse teológiai vizsgáit, és a következő évben elkezdhesse lelkészi szolgálatát. 1987-től püspöki tanácsos és a lelkészképzés egyháztörténeti előadója, valamint Bereg megye esperese. 1991-től egyházkerületi főjegyző volt, 1994-ben püspökké választották, mely tisztséget 1998-ig töltötte be.

A Szovjetunió megszűnése után meghatározó szerepe volt a nagyberegi, nagydobronyi és péterfalvai református líceumok, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létrehozásában. Püspöksége idején létesült a Diakóniai Központ, két gyermekotthon és öt cigánytemplom. Közreműködésével jött létre a református idősek otthona Beregszászban, ahol élete végéig lelkészi szolgálatot végzett.

Fotó: Barcza János

A kárpátaljai magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 2000-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki, 2005-ben a Debreceni Református Kollégium Bethlen-díjat adományozott neki. 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, valamint a Kárpátaljai Magyar Pedagóguszszövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából emlékéremmel, majd a Kárpátaljai Magyar Cserkészetért emlékplakettel tüntették ki. 2012-ben a kitüntették a Külhoni Magyarságért Díjjal, majd 2013-ban Munkács város díszpolgári címet adományozott számára, s megkapta a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak emlékérmet is. 2015-ben a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért tett erőfeszítésinek elismeréseként megkapta a Rákóczi-díjat. Számos elismerést és oklevelet kapott a Kárpátaljai Református Egyházkerülettől, anyaországi és kárpátaljai szervezetektől.