2016. október 26.
Karban-tartó szeretet - Dr. Bodó Sára írása
Szükségünk van rá. Segítőknek és segítetteknek. Egyetlen üzem sem működhet karbantartó műhely nélkül. Valamikor régen egy asztalosműhelyben dolgoztam. A munkám része volt, hogy ha meghibásodott valamilyen eszköz, szerszám, azonnal jeleznem kellett a karbantartó műhelynek, hogy jöjjenek és javítsák ki a hibát. Máskor szólni sem kellett, mert eljött a féléves-éves karbantartás ideje, amikor mindent átnéztek, hogy rendben működik-e. Tiszteltük, becsültük őket, mert nélkülük a szokásos munkavégzés is lehetetlen lett volna.
Az Egyházkerületi Pasztorációs Intézet logóját Simon András grafikusművész készítette. Középpontjában egy bárány van, láthatóan védett, oltalmazott helyzetben. Két kar tartja olyan biztosan, hogy a bárány felemeli a fejét, és a Napra néz. Elképzelem, milyen lenne a testtartása, ha nem tartaná a két kar. Talán igyekezne odabújni valakihez, akinél el akarná rejteni az arcát, hogy ne lássák a félelmét, bátortalanságát, esetleg szégyenét. Ha nem tudna senkihez odabújni, talán félrehúzódna, „félrekúszna”, szinte szemérmesen rejtőzködve a kérdő-vádló tekintetek elől. Legalábbis ő így érezné. Csakúgy, mint mi emberek, akik olykor olyan terheket is hordozhatunk, amelyek hasonló magatartásra késztethetnek. Betegségeinktől, szorongásainktól, kudarcainktól, csalódásainktól, félelmeinktől terhelten jó lenne odahúzódni valakihez, aki ért, elfogad és bíztathat minket. Ha nincs ilyen, ha nem ér rá, ha neki is túl sok a terhe, akkor hajlamosak vagyunk bezárkózni, félrehúzódni, egymás elől is rejtegetni arcunkat. Testi betegségeinkkel előbb-utóbb orvoshoz jutunk, de mit tegyünk lelkünk, érzéseink, gondolataink, akaratunk, vágyaink sérüléseivel? Van-e olyan „karbantartó műhely”, ahol legalább próbálkozhatunk?
A művész címet adott a rajznak: karban-tartó szeretet. A báránynak most nem kell táplálék után szaladnia, nem kell farkas elől menekülnie, még a pásztorkutya sem egrecírozza, megpihenhet valakinek a karjában. Jó, hogy nem látjuk a karok gazdáját, lehet ember-kar, lehet Isten-kar. Lehet a pásztoré, lehet a jó Pásztoré.
A kettő úgyis elválaszthatatlan. Isten karja emberkarok által érint meg, s ha az emberben nem is tudatosul, amikor mégis felemel, megnyugtat, elcsendesít az ölelése, Isten szándéka is ott van benne.
A bárány nem csak megnyugszik, nem csak élvezi a védelmet, hanem felnéz. A Napra néz. Testi szemeinkkel nem veszélytelen a Napba nézni, lelkünknek kifejezetten jót tesz. Mert ez a Nap nem az a Nap. Ez a Nap a mindenségnek a világító forrása, aki a világ Világossága. A fénye erős, mégsem vakít, a közelében nem elégünk, hanem melegszünk. Csak tudni, merni kell felnézni rá. Ehhez kell a két kar, a karban-tartó szeretet.
Segítők és segítettek így tudunk egymásra nézni: olykor pásztorok vagyunk, Krisztustól kapott erőnkkel meg tudjuk egymást tartani, hogy a tekintet fölfelé tudjon irányulni, olykor pedig bárányok vagyunk, akiknek szükségünk van a karban-tartó szeretet erejére.
Nem véletlenül választottuk a logóhoz a Gal 6,2 bibliai mondatát:
„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét!”
Dr. Bodó Sára
intézetvezető
Egyházkerületi Pasztorációs Intézet
- Részlet az Egyházkerületi Pasztorációs Intézet kiadványából -