Anyám és más futóbolondok a családból

Honnan jött az ötlet, hogy legyen egy ilyen filmvetítés és beszélgetés? – tette fel a kérdést Tóth-Mihala Veronika. Fekete Károly röviden ismertette a Hirdesd az Igét! programsorozat koncepcióját, és megosztotta a közönséggel a filmvetítés és közönségtalálkozó ötletének a történetét. „Egy nyáresti alkalommal a Debrecen-Kossuth Utcai Gyülekezet udvarán megnéztük ezt a filmet. Ha az ember komolyan vesz egy szót – jelen esetben a református szót –, és ha egy filmben négyszer-ötször exponált pillanatban ez az egy fogalom a válasz, akkor emellett nem lehet elmenni.” Így született meg az ötlet, hogy egy nagyobb közönség előtt is érdemes lenne levetíteni a filmet.

„Nagyon keveset tudunk kezdeni a saját századunkkal, és azzal a dédapai, ükapai örökséggel, ami mögöttünk van. Szeretnénk, ha a generációk úgy találkoznának ebben az esztendőben a Tiszántúlon – a Reformátori alapok elnevezésű következő programsorozatunk keretében –, hogy az örökségükre rátaláljanak” – tette hozzá Fekete Károly, aki elmondta még, hogy a filmben egyáltalán nem bigott módon, hanem nagyon is önironikusan jött elő ez a felekezeti megjelölés.

Fekete Ibolya, a film rendezője elmondta, hogy felnőtt korában értette meg igazán, hogy mit jelent a református örökség, mert a családjában különböző felekezetek keveredtek. „Mindazonáltal az anyám attitűdje nagyon is református volt – erre utólag jöttem rá.” A gyülekezeti lét ennek ellenére nem adatott meg neki. A rendezőnő gyermekkorában nem járhatott hittanra, a tanítónő elutasította és ezzel mentette meg őket, ugyanis – a fennálló politikai rendszer miatt - nagyon figyelték őket a bányavidékeken, ahol szem előtt voltak. Otthon viszont esténként imádkoztak, és az erkölcsi útmutatás is nagyon fontos része volt a nevelésének. „Ha elrontott valamit anyám, akkor először azt vizsgálta meg, hogy ő mit nem tett meg azért, hogy sikerüljön az, amit eltervezett. Ez az elv volt a legmeghatározóbb az én nevelésemben is.”

Fekete Károly is felidézte a gyermekkorát, amely egy hitvallásos légkörben telt, ugyanakkor neki is elmagyarázták otthon, hogy nem mindent lehet a nagyobb nyilvánosság előtt kimondani. A közösség viszont már akkor is nagyon erős, összetartó és szolidáris volt, emiatt soha nem volt fenyegetettség érzése, ami kiszolgáltatottá tette volna.

Tóth-Mihala Veronika felvetette, hogy sokszor olyan, mintha valami elválasztana minket a huszadik századtól. Fekete Ibolya elmondta, hogy azért is szerette volna megcsinálni ezt a filmet, mert érezte, hogy a huszadik századnak már vége van. „Úgy toltuk a hátunk mögé a huszadik századot, hogy alig van kontinuitása a huszonegyedikkel.” Az igazi légköre, tárgyai, gondolatai, mondatai, szavai elmúltak. „Nagyon nagy bajnak tartom, hogy ez így van, mert a saját örökségünket felejtjük el ezzel.”

Fekete Károly elmondta, hogy a film megnézése után nagyon sokan elkezdték mesélni a saját családjuk történetét, és ez az egyik legerősebb hatása a történetnek. „Ambíciója is volt ez a filmnek” – válaszolta Fekete Ibolya. Szerinte nincs unalmas családtörténet, hiszen minden, ami a huszadik században megtörténhetett az emberekkel, az megtörtént. „Ugyanakkor ezeket akkor nem lehetett elmesélni. Ezért nagyon fontos lenne, hogy mindenki, akinek csak néhány sornyi története is van, leírja." A rendezőnő, emiatt gondolkodik is egy mozgalom indításán, ugyanis a huszadik század története nincs rendesen megírva. "Ez a század nem a politikatörténetről szól, hanem arról, ami velünk megtörtént, és ennek még nincs nagy nyoma. Sok kis civil történetből kellene összerakni a történelmet. Az ember pedig addig nem önazonos, nincs identitása, amíg nem ismeri a saját múltját. Az öröksége mindenkinek ott van a vallásától, kultúrájától függetlenül.”

A filmben az idős anya karakterét Danuta Szaflarska lengyel ünnepelt színésznő alakította. Fekete Ibolya elmesélte, hogy a forgatás idején 96 éves színésznő teljes mértékben hitelesen tudta alakítani a saját anyukájának a karakterét, hiszen minden gesztusa, mozdulata, megnyilvánulása rá emlékeztette. A szinkronhangját Ónodi Eszter „alakította” – szintén nagyon hitelesen.

A beszélgetés végén Fekete Ibolya hálás szívvel köszönte meg a lehetőséget, hogy Debrecenben is levetítették a filmet és meghívták erre az alkalomra.

Pálóczi Alexandra
Fotók: Szirák Sára
A borítóképet készítette Mikáczó Kamilla.

Az esemény az Apolló Moziban valósult meg - ezúton is köszönjük a szervezők segítségét!