Győri József Trefort Ágoston-díjas

Győri József 1954-ben született Szikszón. Matematika-fizika szakos tanár, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona igazgatója.

Lelkész családból származik, középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte. A tanári diplomáját a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte 1979-ben matematika-fizika szakon, majd középiskolájának tanára lett. 1986-tól a Fiúinternátus vezetője, 1995-től a Gimnázium igazgatóhelyettese, majd 1996-tól az igazgatója. Nős, felesége Kristóf Katalin, programozó matematikus. Házasságukat Isten nyolc gyermekkel áldotta meg.

A Nagytemplomi Református Gyülekezetnek az 1980-as évek közepétől presbitere. Többféle megbízatást vállalt, illetve kapott, mint például egyházkerületi főjegyző, zsinati tagság, felügyelő bizottságok tagsága. Véleménynyilvánításaival, tanácsaival, kezdeményezéseivel mindig a magyar iskolaügyért dolgozik. Igazgatói munkásságát olyan eredmények fémjelzik, mint az Andaházy-Szilágyi Leányinternátus létrehozása, illetve az új épületszárny felépítése, valamint megteremtette a hat évfolyamos Dóczy Gimnázium újraindításához az alapvető feltételeket. A debreceni Erdélyi Otthon vezetője és a Kőszikla Alapítvány elnöke. Az Alapítvány keretében immár 25 éve segíti és támogatja feleségével  együtt a határon túli magyarok gyógykezelését.

-         Milyen érzés volt, mikor megtudta, hogy megkapja a Trefort Ágoston-díjat, az oktatás érdekében hosszabb időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréseként?

A díjat valójában már 2014-ben megítélte számomra Miniszter úr, de a 2015. évi nemzeti tanévnyitón nem tudtam átvenni, ezért húzódott még egy évet. A döntés mögött ott áll az a tény, hogy hatvan éves lettem, és az elismerés a kerek születésnaphoz kapcsolódott. Számomra azért volt felemelő érzés a díjról szóló első tájékoztatás, mert éppen egy kollégiumi jubileumi ünnepségen jelentette be dr. Fekete Károly akkori rektor úr, és olvasta fel a diákság előtt Miniszter úr személyes levelét.

-         Mint jelent az Ön életében a tanítás, az oktatás?

Mivel életétem nagy részét családommal együtt a Kollégium épületében töltöttem, valójában a nevelés és oktatás életem központi és elválaszthatatlan része.  Sajnos intézményvezetőként egyre kevesebb időm marad az „igazi” oktatásra, órák tartására. Már a pályaválasztásomnál döntő szempont volt az, hogy örömöt jelentett számomra bármilyen ismeret továbbadása, a korrepetálás, mások segítése. Kezdő tanárként nagyon komoly ambícióim voltak a fizika tantárgy tanítása kapcsán, éveken át részt vettem módszertani fejlesztésekben, feladatgyűjtemények szerkesztésében, tanári továbbképzések vezetésében. Ahogy vezetői feladataim gyarapodtak, a szakmai továbblépésről le kellett mondanom, de mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy jóval több órám legyen, mint az igazgató számára előírt minimum. Az adminisztratív és egyéb vezetői teendők között felüdülés a számomra a tanóra tartása, a diákokkal való kapcsolat. Különösen is izgat, hogy hogyan lehet az átlagos képességű és nem igazán motivált tanulók számára is érdekessé tenni olyan „nehéz” tárgyakat, mint a matematika vagy fizika. Igyekszem az elvolt fogalmakat szemléletessé tenni, a napi élet dolgaihoz kötni, lehetőleg naprakésznek lenni. Természetesen óriási előnyt jelent az oktatásban, hogy végigkövettem gyermekeim tanulmányait az általános iskolától az egyetemig. Kénytelen voltam minden tárgyból egy minimális ismeret szintet megőrizni, illetve felfrissíteni, hogy segíthessem tanulmányaikat. Ez segít abban, hogy a saját tárgyam ismeretanyagát más tantárgyakhoz kössem. Gyermekeim fejlődését, növekedését, tanulmányait követve fokozatosan megértőbb lettem a tizenéves korosztály iránt, jobban tudom kezelni gondjaikat, problémáikat.

Fotók: Barcza János