Makkai Sándor-díjas pedagógusok 2016-ban

Balogh Györgyné

1937-ben született a református és élő hitű nyugalmazott pedagógus. Balogh Györgyné alázatos és szerény személyiségének kisugárzása, valamint élettapasztalatával is együtt járó bölcsessége által környezetének és volt diákjainak elismerését a legmesszemenőbbekig bírja és élvezi. Jelenleg a Csengeri Református Egyházközség hűséges presbitere.

Középiskolai tanárnőként 1958-tól kezdve gyakorolta a szó legnemesebb értelmében vett hivatását egészen 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig. A szó szoros értelmében sohasem tanított református fenntartású iskolában, ugyanakkor pedagógusi és emberi erényeit csak még jobban kiemeli, hogy képes volt a rendszerváltozás forgatagát követően 1992-1996 között, Csenger városának megyei fenntartású gimnáziumában egy nagy létszámú ún. „kárpátaljai református osztály” osztályfőnökeként a református szellemiséget meghonosítani, a város református lelkészével, később esperesével, Bartha Gyulával közös szolgálatban.

A köztudatban talán kevésbé ismert az, hogy 1992-ben 35 kárpátaljai tizenéves diák érkezett Csengerbe a helyi Ady Endre Gimnáziumba, hogy általános gimnáziumi és óvónőképzős szakközépiskolai tanulmányait elkezdje és négy évvel később érettségi bizonyítványát megszerezze köszönhetően a magyar állam, a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Kárpátaljai Református Egyházkerület támogatásának. Ennek az ún. „kárpátaljai református osztálynak” lett Balogh Györgyné az osztályfőnöke. Nem várt rá könnyű feladat. Harmincöt tizennégy év körüli gyereknek – messze elszakadva szülőföldjüktől és családjaiktól, a kezdetekben eléggé idegenül mozogva a szovjetúnióbeli iskolákhoz képest magasabb színvonalat képviselő magyar középfokú oktatás keretein belül, egyértelműen szerényebb egzisztenciával és lehetőségekkel rendelkezve a korabeli magyarországi diáktársaikhoz képest – volt szüksége egyszerre iránymutatásra, motiválásra és hitből fakadó szeretetre. Balogh Györgyné ezen elvárásokat tökéletesen töltötte be, nemcsak a kárpátaljai diákok, de szüleik legnagyobb megelégedésére is. Balogh Györgyné fontosnak tartotta, hogy az oktatáson és a nevelésen túl, a gyermekek családjaival is szorosabb kapcsolatot alakítson ki, azaz látni kívánta a tanulók otthoni (kárpátaljai) környezetét is, hogy minél jobban megérthesse és segíthesse őket a felnőtté-válási útjukon. Így történhetett meg, hogy „pásztori lelkületű” személyiségének is köszönhetően a gimnáziumi évek alatt végiglátogatta mind a 35 családot, pedig a legtávolabb élő diákok akár több, mint 140 km-t is utaztak havonta az otthonuk és a gimnázium között.

Balogh Györgyné legmaradandóbb, azaz diákjai életét leginkább formáló értéke ugyanakkor az a motiváló képessége, amelynek segítségével szelíd és bölcs szóval, de ki tudta aknázni a legtöbb tudást mindenkiből képességeinek megfelelően. Csak egy példa a sok közül. Az említett gimnázium évenkénti kb. 70 érettségiző diákjából a ’90-es évek közepén nagyságrendileg 5% jutott be felsőoktatási intézménybe. Ez az arányszám kizárólag a ún. „kárpátaljai osztályra” vetítve elérte a 60%-t, azaz 32 érettségiző diákból 19-en tanultak tovább egyetemeken és főiskolákon. E kiemelkedő eredmény elérésében, – mely az egész iskola és város elismerését is kivívta – elvitathatatlan része volt Balogh Györgyné osztályfőnökünknek..

A Makkai Sándor díj egy olyan református pedagógus életművét ismerheti el, aki nem csak az anyaországi, de a külhoni magyarság életére is hatást gyakorolt református szellemiségével és kiemelkedő pedagógiai munkájával. 

[Javaslattevő: Dr. Literáty Zoltán lelkipásztor (Érdliget, 1), kárpátaljai diák Csengerben 1992-96. között]

Uherkovich Zoltán

1973-ban született Szigetváron a család harmadik, s egyben utolsó gyermekeként. Általános iskolába Szigetváron, majd Kunszentmártonban járt. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte. Már gimnáziumi évei alatt megfogalmazódott benne, hogy nagyapját és nagybátyját követve, természettudományokat szeretne tanítani. Érdeklődése szorgalommal párosult, melynek eredményeként 1997-ben biológia–földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Elköteleződését mutatta, hogy a kötelező tanulmányain felül már harmadéves egyetemistaként részt vett a Természetföldrajzi Tanszék terepgyakorlatainak szervezésében, majd ötödéves hallgatóként demonstrátori feladatokat látott el. Végzősként óraadói állást vállalt egykori gimnáziumában, majd a diploma megszerzését követően egy tanévet a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban tanított.

Az alma mater falai közé az 1998–1999-es tanévben tért vissza véglegesen. Kezdetben földrajzot tanított magasabb óraszámban, az utóbbi években a biológia tagozatos osztályok vezetése a fő feladata. Lelkiismeretesen képezi magát évről-évre, tevékeny tagja a megyei pedagógiai életnek. Az elméleti képzésen túl nagyon fontosnak tartja a gyakorlati képzést, rendszeresen szervez terepgyakorlatokat, tematikus kirándulásokat, erdei iskolai foglalkozásokat.

Uherkovich Zoltán igazi tehetséggondozó tanáralkat. Szenvedélyesen foglalkozik a biológia és a földrajz iránt érdeklődő diákjaival, akik szinte minden tudományos erőpróbán jelen vannak. Fontosnak tartja a Kárpát-medencei egyházi oktatási hálózat részeként működő, felekezeti identitást is építő versenyeket, évek óta rendszeresen szerepelnek diákjai a református iskoláknak meghirdetett versenyeken. Immár egy évtizede tevékeny szervezője a Talentum Tehetséggondozó Konferencia természettudományos szekciójának. Tehetséggondozó tevékenysége azonban túlmutat a felekezeti kereteken, az ország minden iskoláját érintő, legszínvonalasabb biológia versenyekre is eredményesen készít fel diákokat. Jó szemmel választja ki a legtehetségesebb, legszorgalmasabb jelölteket, és hónapokon keresztül, időt és fáradságot nem kímélve, készül velük a megmérettetésekre. Ezeken a versenyeken az utóbbi öt esztendőben mindig találhatunk Uherkovich-tanítványt az első három helyezett között, csakúgy, mint az OKTV második fordulójában, s az utóbbi három évben a döntőben, sőt a Diákolimpia felkészülési csapatában is!

Bár tanítványainak versenyeredményei, valamint továbbtanulási mutatói a leglátványosabbak, Uherkovich Zoltán tanár urat mégis elsősorban a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának (hit)életében és a tanított osztályainak mindennapjaiban betöltött szerepe miatt javasolták a Makkai Sándor-díjra. A tehetséggondozáson kívül osztályfőnökként és mentortanárként figyelemmel kíséri a nehéz anyagi körülmények között élő gyermekek sorsát, segíti őket tanulmányaikban, pályaválasztásukban. Hitét mélyen megélő és megvalló ember, aki rendszeresen tart reggeli áhítatot a gimnazisták számára. Pedagógusi munkájának eredményességét a leginkább az árulja el, hogy egykori – szép számban természettudományi karokon vagy orvostanhallgatóként továbbtanuló – diákjai gyakran térnek vissza hozzá örömeikkel, sikereikkel, de tanácsért, útmutatásért is.

 [Javaslattevő: Győri József igazgató (Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona.]

Csomortán Melinda

Csomortán Melinda 1954-ben született Brassóban, Erdélyben. Általános iskolai tanulmányait Bögözben, Hargita megyében végezte majd a Székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben 1974-ben tanítói diplomát szerzett. 1975-ben kötött házasságot, melyből két gyermeke született. Tanítói pályája főbb állomásai Borzont-Bucsin, Bögöz, Décsfalva és 1990-től Székelyhíd; ebben az időtartamban megszerezte az I-es fokozatot és sikeresen diplomázott a Francisc Hubik Főiskolán „szövés” díszítés-szakon.

1994 óta részt vett nyári nemzetközi népművészeti alkotótáborokban Békéscsabán, ahol megismerkedett jelenlegi férjével, Rózsa Imrével, és 1999 őszétől Pacséron él, Délvidéken. Többféle tevékenységet folytatott és folytat a mai napig.

2000-től től dolgozott a pacséri népkonyhán és diakónusként, 2001-től 2004-ig a Csemete Református Játszóházban; 2002-től kézműves csoportot vezet a pacséri általános iskolában; vezeti a Hit és Fény „Gyertya” nevű csoportot és a munkanélkülieknél is. 2008-tól Bácskossuthfalván is kézműves csoportot vezet az óvodánkból már kinőtt gyermekeinkkel, sőt külön felnőttekkel is.

Tulajdonosa több népművészeti „Nagymesteri” és „Nívó”-díjnak, több köztéri emlékművet készített férjével Kisújszálláson, Bácskossuthfalván, Pacséron, ugyanakkor alkotásaival részt vett több csoportos és egyéni kiállításon.

2005. március 1-jén a Napsugár Református Óvoda megindításában Csomortán Melinda pedagógusnak oroszlánrésze volt, Bácskossuthfalván. A helyi lelkészházaspár jól felmérte a közösségben felmerült igényt egy református keresztyén óvoda létrehozására – és felismerésüket cselekedet követte. Csomortán Melinda egy szóra azonnal elfogadta a felkérést, hogy vezesse a megszületendő óvodát. A szülőket összehívtuk, és azonnal 19 gyermekkel megindult az óvoda élete.

Csomortán Melinda önzetlen és igaz keresztyén lelkületének valóságát tapasztalhattuk, mivel a kezdetektől több éven keresztül teljesen térítésmentesen végezte áldozatos szolgálatát az óvodában. Fontosabbnak tartotta a Díj meghatározásában is ékesen megfogalmazott értékeket: a református keresztyén nevelési eszméket átültetni a jövendő nemzedékek szívébe-lelkébe. Vállalta az óvoda megindítását nemcsak teljesen önkéntes szeretetmunka formájában, de minden induló tárgyi feltétel nélkül is! A kitartásának köszönhető, hogy a gyermekek is, és a családok is a református közoktatás ügye mellett maradtak, kiálltak. A kezdeti létszám csak gyarapodott évről-évre, míg elértük az 52-es létszámot. Hűséges szolgálatának köszönhető, hogy a szűkebb közösségen túl is elismerték tevékenységünk értékét: Vajdaság Tartomány Oktatási Titkársága kiadta a hivatalos „iskola-előkészítő intézmény” minősítést a Napsugár Református Óvodának. Ezzel 60 év után ismét lett hivatalos oktatási intézménye a délvidéki református egyházkerületnek! A kitartásának nem felbecsülhető egyéb hozadéka lett az is, hogy a kommunisták által valamikor elkobzott iskolaépületeinket visszaigényelhettük és vissza is kaptuk – mivel nyomós okként hozhattuk fel már létező és működő intézményünk helyigényét.

Csomortán Melinda minden közösségi megmozdulásunkon részt vesz, illetve maga is szervezője ezeknek. Szeretetmunka a gyülekezetben, vendégek fogadása, családi napok szervezése az óvodásoknak családjaikkal együtt, mind szerepelnek e sorban.

[Javaslattevő: Móricz Árpád lelkipásztor (Bácskossuthfalva).]

Fotók: Barcza János