„Maradj velünk…”

Elkészítjük a statisztikákat: lehet, hogy sok mindent kipipálunk, mert sikerült elérnünk a kitűzött célokat, azonban lehet, hogy maradnak kérdőjelek is, talán már nem is emlékszünk egy-egy feljegyzés kapcsán az eredeti tervünkre.
Számot vetünk és felvetődik a kérdés: Mi marad meg? A szép emlékek, az új barátságok, egy elolvasott könyv, talán egy Istentisztelet?
De az sem hanyagolható el, hogy: mit szeretnénk elfelejteni? A fájdalmakat, a veszteségeket, a kudarcokat?
Év vége felé mindig összegzünk, s megnézzük a „zsákot”, mi van benne? Selejtezni kellene, értékrendet felállítani.
A leltárkészítés során, a statisztikai adatok elkészítése alkalmával, egy történet motoszkál a gondolatomban, a szívemben. Egy olyan történet, amit ilyenkor soha nem veszünk elő, mert nem illik ide, nem ehhez az ünnepkörhöz kötődik. Nincs benne kisded, nincsenek pásztorok, napkeletiek. A szívemben motoszkáló Ige ugyanis húsvét utáni.

Felcseréltem volna az ünnepeket? Kálvinnak, a nagy reformátornak volt bátorsága karácsonykor a feltámadásról, húsvétkor pedig a születésről beszélni. De ez már távol áll tőlünk.
S most mégis az emmausiak jönnek elém. Hiszen ők is leltárt készítenek. Mivel nekik is voltak váradalmaik és reménységeik. Volt a tarsolyukban átélt vagy talán megélt öröm, siker, győzelem. A mérleg serpenyőjében azonban volt kudarc, csalódás és fájdalom is.
A mérlegkészítés eredménye tehát emberileg nézve: negatív!
Mit tesz ilyenkor az ember? Elmegy. Ha nincs siker, ha a mérleg mínuszt mutat, jobb elmenni.
S mennek! Nem a tanítványokhoz, nem a lelki társakhoz, hanem a városból kifelé, haza.De ki várja őket otthon? Senki! Mégis mennek, mert ez a könnyebb út, a járhatóbb út. Majd lesz valami…
De ezen az úton van VALAKI, Aki kísérőként melléjük áll, s velük vándorol. Beszélgetnek a lelki leltárról, a statisztikáról, a mínuszokról. A negatív eredményről. Jézus velük vándorol, s nem ismerték fel!
Elmondták már sokszor: nincs értelme tovább várakozni, milyen kevesen maradtunk, minden hiába. Ködbe vesznek a csodák, a virágvasárnapi bevonulás örömteli pillanata, de már Jézus Jeruzsálem feletti bánatára sem emlékeznek.
Egy dolog lebeg csak a szemük előtt: a tömeg, a Gecsemáné-kert, a főpap udvara, a Golgota… Mennyire más itt minden, mint virágvasárnap.
Jézus meghallja a tanítványok keservét és nem ostorozza őket. CSAK beszélgetnek! Jézus nem hívja oda a sokaságot, nem zörgeti fel a falu vagy város lakóit, hanem a két tanítványnak újra tanítja az Írásokat, bemegy hozzájuk, s megtöri a kenyeret!
És ez az a pillanat, amikor megnyíltak a lelki szemek, s a két tanítvány rohan vissza Jeruzsálembe, a csalódások helyére, s elmondják az örömhírt.

Két ember; a tizenegynek és a velük levőknek. Ez a jézusi statisztika! Ez a jézusi mérleg!

Jézus sohasem a létszámot nézi, hanem a lelkületet, az engedelmességet.

S talán most újra kezünkbe vehetjük a leltári lapot, de míg nézzük a sorokat, jussanak eszünkbe Jézus szavai: „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18, 20)

Ámen

A Református Missziói Központ munkatársai nevében kívánok minden kedves Testvéremnek örömteli adventi készülődést, áldott Karácsonyt és békés, kegyelemteljes Újesztendőt! Immánuel! Velünk az Isten!

Áldás, békesség!
Börzsönyi Jánosné
református lelkipásztor

Tiszántúli karácsonyi ünnepségünk:
December 10-én délelőtt 11 órakor Nyíregyházán, a Kertvárosi Református Gyülekezetben (Kazinczy u.) úrvacsorás ünnepi Istentiszteletet tartunk.