Vannak-e isteni ígéreteid, amikre régóta vársz?

Izrael népe évszázadokon át az isteni ígéretek és azok beteljesedésének feszültségében élt. Egy állandó és folyamatos adventben. Mégsem mondták sohasem azt, hogy Isten hitegette volna őket. Teljesen biztosak voltak benne, hogy az az Isten, aki az ígéretet tette, be is fogja teljesíteni kimondott szavait.

Isten lassan szoktatta hozzá választottait ahhoz, hogy az ígéretekre bizony várni kell, de a várakozás mégsem jelent hiábavalóságot, vagy felesleges időpocsékolást. Először Ábrahámnak kellett 25 évet várnia, hogy meglássa beteljesedni Isten ígéretét. Hetvenöt éves volt, amikor Isten azt ígéri neki, hogy nagy néppé teszi (1Móz 121-4, 1), és száz esztendős, amikor fia, Izsák megszületett. Később egy-egy ígéret beteljesedésére már néha sokkal több időt kellett várnia Izraelnek. Végül a zsidóság annyira kitartó lett a várakozásban az évszázadok során, hogy nem ismerték fel Jézusban a megígért Messiást. Keresztelő János is bizonytalan volt: „Amikor odaérkeztek Jézushoz ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk. 7,20) Többségük mind a mai napig várja a Messiást.

Kétféle végletbe eshet bele az ember: vagy nagyon hamar türelmetlenek leszünk, vagy pedig megszokjuk a várakozást, és már nem is tudunk mit kezdeni a beteljesedéssel. A türelmetlensége miatt az ember siettetni akarja a beteljesülést. Olyan megoldásokat erőszakol ki, melyek csak látszólag jelentik az isteni ígéretek beteljesülését, valójában pedig sok bajt okoznak. Így tett Ábrahám, amikor siettette a gyermekáldást, és feleségül vette szolgáját, Hágárt (1Móz 16). Ez a türelmetlenség a gyökere a mai napig tartó izraeli-arab ellenségeskedésnek.

Máskor pedig a várakozás jelentősége nagyobb, mint az ígéret beteljesedése. A várakozás fokmérője lesz az ember hitének. Ilyenkor a várakozás alibit jelent az ember számára, míg az ígéret beteljesedése pedig elkerülhetetlen változást követel meg, amitől az ember visszaretten. Vajon Izrael nem ezért fél Jézusban felismerni a Messiást? Hiszen akkor változtatni kellene hitén, meggyőződésén, tanai összetett rendszerén. Így viszont a várakozás az igaz hit mércéjévé lett életükben.

Fontos eligazítás ebben nekünk Isten ma is élő igéje. Ezeket olvassuk: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják,…” (2Pt. 3,9, 1); „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” (Zsid. 10,36-37)

Készen kell lennünk az ígéretek beteljesedésére, de türelmetlenségünkkel mégsem siettethetjük Isten cselekvését. Édesanyám így szokta mondani: meg kell várni, hogy Isten összehozza a dimenziókat, akkor fog sikerülni a dolog.

Adventben Jézus Krisztus egykori eljöveteléért adunk hálát, de egyúttal várjuk az Ő visszajövetelét is. Készen kell lennünk erre is, mert Urunk a tolvaj váratlan és meglepetésszerű betoppanásához hasonlította az Ő visszajövetelét. Ne essünk abba a hibába, amibe a zsidóság esett, hogy a várakozás közben nem ismerték fel az Úr érkezését (Adventus domini).

E legfontosabb ígéreten felül Urunk személyesen is adott nekünk ígéreteket. Vannak isteni ígéreteink, melyeket biztosan beteljesít mennyei Atyánk. Nekünk ezekben is állhatatosságra van szükségünk. Cselekednünk kell Isten akaratát, és közben hinnünk, hogy beteljesül rajtunk az ígéret, mert nem késlekedik az Úr ma sem!

Loment Péter lelkész
Hajdúböszörmény Bocskai téri Református Egyházközség