Menedék
„A Kollégium a szülői szegénységet, a hétköznapok gondját és félelmét megszelídítette...” Erőss Pál, egykori debreceni diák gondolata a Menedék című kötetben olvasható. A könyvben a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában 1950-1957 között érettségizett diákok visszaemlékezései találhatók.
A kiadvány negyvenkét refis öregdiák személyes gondolatait tartalmazza, s benne csaknem félszáz, a korabeli diákéletet bemutató fénykép is található.
Ballagási ünnepség a Kollégium udvarán, 1953. május 9.
(A fénykép a Kollégiumtörténeti Kutatóintézet tulajdona)
A kiadó, a Debreceni Református Kollégium Baráti Köre elnöke úgy véli, hogy abban az időben valóban menedék volt a Kollégium, ugyanis nagyon sok diáknak nem volt más lehetősége a tanulásra a származása miatt. „Ebben az időben minden diák kapott egy betűjelet. Az „X”-esek helyzete volt a legrosszabb, őket 1948 után az új, „szocialista” rendszer osztályidegennek minősítette. Állami iskolába nem vették fel őket, és így kényszerpályára kerültek. Számukra az egyházi iskola volt az egyetlen lehetőség, ahol érettségit szerezhettek. Az „E” betűjelzés az egyebet jelentette, közülük is sokan kerültek az 1952 után egyetlen hazai protestáns iskolaként működő debreceni Refibe; közéjük tartoztak például a lelkészgyerekek” - mondja a történelmi korrajzot Győri János.
A sportélet rendkívül erőteljes volt ekkoriban a Debreceni Kollégiumban, és ennek a kötetnek az elindító gondolatát is ez adta - emlékszik vissza Győri János. „Csiha András záhonyi öregdiák két évvel ezelőtt az 1950-es évek refis sportéletét szerette volna feldolgozni, s mivel hozzám fordult segítségért, arra kértem, hogy tágítsuk a kört, s kerüljön bele témájától függetlenül minden visszaemlékezés. Így indult útjára a Menedék” - meséli az egyesület elnöke.
1956 májusa (A fénykép Lengyel Judit tulajdona)
A kötetben a „repülő asztalról” is írnak az egykori diákok. Azok a tanulók ültek ott, akiknek nem sikerült kifizetniük az ebédet, de ennek ellenére mégsem maradtak éhen.
„Az 1950-es években az iskolai élet fizikailag is jobban igénybe vette a diákokat, mint ma. Beköltözéskor az otthonról hozott szalmazsákot meg kellett tölteniük szalmával. Erről például Csete György Kossuth-díjas építész írásában olvashatnak” - mondja Győri János, majd hozzáteszi: „arról is található írás, hogy a háború utáni években még az is előfordult, hogy a diákok maguk gyűjtögették a Nagyerdőn a tüzelőt.”
A kemény és komor korszak nehéz és vidám eseményeit egyaránt bemutató kötetet a Debreceni Református Kollégium Baráti Körnél lehet igényelni. www.kbk.drhe.hu
A képek megjelentek a Menedék című kötetben.