"Velünk az Isten" - 25 éves az Immánuel Otthon és Iskola

A rendezvény célja az volt az ünneplésen túl, hogy a fogyatékos emberek társadalmi integrációját segítsék, és egyben egy gyermeknapi rendezvényt szervezzenek a tanulók számára. A nap bepillantást engedett fogyatékos és egészséges gyermekek együttműködésébe, közös munkájába és örömébe.

Az ünneplés az Immánuel Otthon lakóinak és a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola 5.z osztályának a közös éneklésével, műsorával kezdődött. Győri Zsófia, az otthon igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy többször léptek már fel a gyerekek együtt országos, valamint helyi rendezvényeken is, és teljes az összhang közöttük.

Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese, a Debrecen Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora úgy fogalmazott, hogy „már a gyermekek mosolyáért megérte eljönni, és nem is lenne szükség más programra.” Vad Zsigmond felidézte a 25 évvel ezelőtti célkitűzéseket, vagyis azt, hogy a hétköznapi terhek hordozásában szerettek volna segítséget nyújtani az otthon létrehozásával, azzal a gondolattal, amely az Immanuel szó jelentése is – „velünk az Isten.” Az induláskor érzett remény, lelkesedés és szeretet a mai napig kitart. Az otthon vendégkönyvéből olvasott fel 25 bejegyzést, amelyek önmagukért beszéltek. „Jézus ígérete szó szerint valósul meg az Immánuel Otthonban” – írta az egyik látogató.

Feketéné Lakatos Edit és Oláh István, a Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztorai közös áhítatott tartottak, amelybe az otthon tanulói és az ünneplő közönség egyaránt bekapcsolódott. Együtt énekelték és mutogatták el a hálaadó énekeket, valamint képekben mutatták be, hogy mit is kaptak a tanulók az Immánuel Otthontól: gyógyúszás, konfirmáció, kórus, agyagozás, sütés-főzés, kutyaterápia, de mindezektől a legfontosabb, az a közösség, ami kialakult itt. Egymás kezét fogva vették az áldást a tanulók és a közönség is.

Ezután egy kerekasztal-beszélgetés során idézték fel az Immánuel Otthonnal kapcsolatos emlékeiket, élményeiket Győri Zsófia moderálásával. Az asztal társaságában ott ült Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Czibere Károly, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa, Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat elnöke, Giflo Henrik Péter, az otthon ügyvezető igazgatója, Kulcsár Tamás, az otthon öregdiákja és Pordán Tamás, a Kézenfogva Alapítvány ügyvezetője. Mindenkinek volt egy kedves, szívet melengető története, és jókívánsága a további évekre, hiszen ahogy Fekete Károly mondta – „a szeretet nem csak elérzékenyülés, hanem tett. Sokat kell tehát még tenni, beszélgetni és megmutatni, hogy mire vagyunk igazán képesek.”

A beszélgetés után kerekesszékes- és kontakttáncot láthattak a nézők, amelyben az otthon tanulói mutatták be, hogy a tánc öröme ugyanúgy az ő életük része is.

Az ünnepélyes alkalomból felszentelték a „Hűs forrás” csobogót, amelyet Gál Álmos tervei alapján és koordinálásával készítettek a tanulók. Áldást mondott Fekete Károly, református püspök, Felföldi László, plébános, Kocsis Fülöp, érsek, görög katolikus metropolita és Bereczki Lajos, baptista lelkipásztor. A csobogó üzenete, az, hogy a víz az élet forrásaként életet ad nekünk, ahogy Isten is életet ad nekünk: gondot visel ránk és az örök élet felé vezet.

Délután zenés mesejátékkal folytatódott a program, a Pötyi és Pille című előadást mutatták be az otthon és a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola tanulói, amely a barátságról szólt.

Köszöntötték az otthont a támogató külföldi vendégek is, akik Amerikából és Németországból érkeztek erre a jeles napra. A nap galamb show-val és kutyás bemutatóval ért véget.A színes programok mellett egész nap számos egyéb játék várta a gyerekeket. Volt arcfestés, lufibohóc, agyagozás, állatsimogatás, vadászgörény-bemutató, valamint fotókiállítás a múlt és a jelen képeiből.

„Jöjj, mondjunk hálaszót”- Hálaadó istentisztelet az Immánuel Otthon 25 éves szolgálatáért

Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese köszöntése során kiemelte, hogy az Immánuel Otthon alulról jövő kezdeményezésnek köszönhetően jött létre. Ugyanis a Nagytemplomi Református Egyházközség 1991-ben a szülők kérésére adott helyet a fogyatékkal élő gyermekek fejlesztésére. Majd ennek köszönhetően jött létre a magyarországi fogyatékos ellátás intézményrendszeréből hiányzó nappali rendszerű többfunkciós intézmény, az Immánuel Otthon.

Az istentisztelet rendjébe az Immánuel Otthon és Iskola tanulói is bekapcsolódtak: az igét Hajdu Lili Dorka olvasta fel, az imádságot Laczkó Csaba mondta, s az Otthon közösségének éneke tovább emelte az áhítatos hangulatot. 

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10, 36-37) A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az irgalmas samaritánus történetén keresztül világított rá arra, hogy a példázat mennyire megdöbbentően mai történet. Ugyanis egyre több ember válik nézővé, a saját és a másik életének szemlélőjévé. De igazi cselekvő irgalmasságra, tettrekészségre van szükség, ugyanis a szeretet gyógyítani képes: erről szól az Immánuel Otthon és Iskola megalapításának és létének a története is.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntőjében kiemelte azokat a dolgozókat és szülőket, akik 1991 óta szívvel-lélekkel dolgoznak az Immánuel Otthon működéséért, aminek magas szakszerűségét mind a világi, mind az egyházi közösségek egyaránt elismerik. Szolidaritásra, elkötelezett emberekre van szükség, hogy a speciális nevelést igénylő gyermekek nevelése és gondozása – mely nehezen illeszthető be az általános iskolarendszerbe - , is megvalósulhasson. Jó szövetségekre, kapcsolatokra, kézfogásokra és együttműködésre van szükség a teremtő, gondoskodó Isten tenyerében.

Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az Immánuel Otthon előtt nem volt ilyen jellegű, nappali ellátást biztosító intézmény városunkban. Elhivatott pedagógusok, szülők és önkéntesek munkáját dicséri az eltelt 25 esztendő, amely óriási segítséget nyújt a családoknak. Debrecen város önkormányzata a kezdetektől fogva együtt működik az otthonnal, s ez a későbbiek során is így lesz.

Győri Zsófia, az Immánuel Otthon és Iskola igazgatóasszonya külön okleveleket adott át az őket támogató szülőknek, pedagógusoknak és munkatársaknak.
     
Oklevelet kaptak:

• Hadházi Judit alapító munkatárs,
• Kristófné Máthé Ildikó munkatárs (25 éves magas színvonalú munkájáért, 1),
• Kiss Tiborné munkatárs (magas színvonalú szakmai munkájáért, 1),
• Virág Mária szülő,
• Bakó Sándorné szülő,
• Szőkéné Kardos Erika, kiemelkedő közösségi munkájukért
• Kulcsár Tamás öregdiák kontakttánca révén az intézmény hírnevének öregbítéséért,
• Dr. Varga Gabriella foglalkozás egészségügyi orvos külső támogató,
• Kozma György önkéntes, külső támogató,
• Dr. Papp Gyula külső támogató (jótékonysági aukciók szervezéséért)
• David Hare (USA, MPPC, Charlotte testvérgyülekezet nevében, 1),
• Lora Albrecht (stuttgarti testvérgyülekezet nevében) anyagi támogatásért     
   

Oláh István a gyülekezet figyelmébe ajánlotta a A 25 év 25 receptje című könyvet, amely az otthon ünnepi receptgyűjteménye. 

Pálóczi Alexandra - Szirák Sára

Fotók: Barcza János