Szeretethíd 2016 – Sarkad-Belváros

A Magyar Református Szeretetszolgálat Szeretethíd programja évek óta arra hívja református magyarságunkat a Kárpát-medence területén, hogy induljon és segítsen ott, ahol csak tud. Nem csak annak, aki „megérdemli”, akinek „viszonozni kell” a tőle korábban kapott jót, hanem feltétel nélkül mindenkinek. Az ilyen tevékenységnek pedig nincs sem határa, sem ára. Az ilyen tevékenységnek csak egyetlen jelzője lehet: a szeretet. Egyedül a szeretet az, amely nem méreget, nem versenyez, nem szab feltételeket és nem hasonlítja magát máshoz, mert ha ezt tenné, már nem lenne szeretet...

Az önkéntesség gyökere tehát a szeretet, s ahol ez megjelenik, ott cselekedetek fakadnak. Az irgalmas samaritánus sem gondolkodott azon, hogy kinek segít, hanem tette azt, amit a szívében lévő szeretet, az Istentől kapott valódi emberség megkövetelt. Ezzel pedig nem csak megmentett egy emberi életet, hanem tudtán kívül hidat épített két ellenségeskedő nép közé is. Hiszen ott, ahol a szeretet cselekszik, megjelenik a békességre való törekvés épp úgy, mint a fejlődés, és a növekedés.

Gyülekezetünk és intézményünk harmadik alkalommal csatlakozott a Szeretethídhoz, hogy megmutassa tudunk összefogni és önzetlenül együttmunkálkodni közösségünk javára. A gyülekezet él és cselekszik. Önmagunkat nem másokhoz méregetjük, hanem azt tesszük, ami Isten dicsőségét és gyülekezetünk javát szolgálja. Feladat van bőven, de hálaadással mondhatjuk, hogy dolgos kéz is volt bőven. Mintegy 40 ember szíve dobbant egyszerre 2016. május 20-án péntek reggel, amikor Isten igéjével kezdődött a munka. Az ősökkel együtt visszhangoztuk: „Orando et laborando” – „Imádkozzál és dolgozzál!”

A közös munka négy csoportban zajlott, s mindenki kiválaszthatta, hol és miben tud a leginkább segíteni. Az első helyszínen kerítésfestés, a másodikon virágültetés, a harmadikon a kerti kiülők csiszolása és festése zajlott. A negyedik munkaállomáson pedig üstben főtt a babgulyás, hogy délre meleg étel várja a többieket. A zöldségeket már előző nap délután előkészítették a Nappali Klub tagjai és munkatársai. Ha az ember akar, tud is segíteni. Ennek egy csendes, de annál szebb és hasznosabb példáját adta az az önkéntes, aki ugyan feliratkozott, de egy nem várt egészségügyi probléma miatt nem tudott a szabadban lenni. Mégis eljött. Elhozta a szíve. Körbenézett, s felajánlotta, hogy amíg kint mindenki szorgoskodik, addig ő bent megteríti az asztalt. Ebben tud ő is szolgálni. Milyen megható ez a fajta munkamegosztás. Ebben mindenkinek helye és feladata van. A szorgos kezek alatt égett a munka, miközben jókedv, nevetés és énekszó is hallatszott. Felfigyelt ránk az utca és a város.

Lehet így élni, így is megvallani hitünket, azt hová tartozunk, hogy Ki az életünk Ura. S bár mindig voltak és lesznek, akik nem tudnak mást tenni mint a „partvonalon állni” és kritizálni, feléjük sem közvetítettünk mást, mint azt a szeretetet, mely összeköt Istennel és egymással, sőt amelyben feloldódik a rideg valóság, hogy „ember, embernek farkasa.” A szeretet kapuja mindenki előtt nyitva áll, csak be kell lépni rajta. Belépni abba világba, melyet Jézus által ismerhetünk, aki azt tanította: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Máté 7,12)

2016. május 21-én is pezsgett az élet gyülekezetünkben, hiszen a Belvárosi Esték keretében dr. Tőkéczki László pallérozta az értelmünket. Tőkéczki Lászlót egyrészt ismerhetjük mint a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokát, másrészt mint történészt, az ELTE tanszékvezető, habilitált egyetemi docensét, aki a közkedvelt Szabadság tér ’89 című televíziós műsor állandó szakértője volt.

„Reformátusként a katedrán és a közéletben” című előadásában kifejtette, hogyan kell figyelnünk a világ dolgainak menetét. Kritikusan és értékkonzervatív módon. Ne féljünk vállalni önmagunkat: keresztyének vagyunk, akik olyan értékek mentén éljük az életet, melyek 2000 év óta beigazolódtak. A mi felelősségünk, hogy milyen lesz a gyermekeink és az unokáink világa. Át kell adnunk számukra azokat a tanúságokat, melyek nyomvonalán ők is felépíthetik a saját maguk életét. Ahhoz, hogy a nemzet valóban éljen és fennmaradjon szükséges, hogy olyan generáció következzen utánunk, akik meg akarják tanulni a jövőt. Ismerik múltunkat, hagyományainkat, anyanyelvünket és tisztelik az élet alapvető értékeit, mint magántulajdon, szabadság, verseny, munka, család vagy épp a szolidaritás.

A felvilágosodás óta az ember akar az Úristen helyébe lépni. Keresztyénként ezt nevezzük eredendő bűnnek. Az ész akar uralkodni, mondván, hogy egyedül az ész hozhatja meg a haladást. Ám melyik ember esze? A tudást, a technikát, az észt egyaránt lehet jóra és gonoszra fordítani. Kiváló példája ennek az atomenergia feltalálása. Előadónk kifejtette, hogy a világban nem haladás, hanem változás van. A haladásnak kikiáltott „valami” nem más, mint az emberi ész „istenpótló” találmánya.

Kálvin hangsúlyozta, hogy az ember romlott természetű. Ez azt jelenti, hogy hatalomvágyból, élvezetből stb. olyan helyzetet teremt, mely felbontja a teremtési rendet. Szemléletesen hozta közel minden jelenlévőhöz a predestináció tanát: Isten mindenkinek adott egy saját futballpályát, amelyen mindenki az adottságai, a tálentumai szerint játszhat, de az ember olyan, hogy irigyeli a másik focipályáját. Az emberi természetet megváltoztatni nem tudjuk, de befolyásolni igen! Ezt adja elénk a jézusi szeretet. Ez a mi keresztyén felelősségünk. Mutassuk fel, hogy olyan világban akarunk élni, melyben a mérce a teremtési rend. Mutassuk fel az egymás iránti felelősséget és annak pozitív hatásait: az összefogást, az együttműködést, a szolidaritást.

A történelmi és társadalmi tanúságokat és összefüggéseket is felvillantó előadás után a gyülekezet asszonytestvéreinek köszönhetően szeretetvendégségre került sor, melyen kötetlen beszélgetésre is mód nyílt az előadóval. Hidakat építettünk, hiszen míg az asszonytestvérek az asztalravalókról gondoskodtak, addig az ifjúsági csoport leány tagjai a terítésből vették ki a részüket.

A Szeretethíd két napja felejthetetlen közösségi élményeket és tudást adott mindnyájunknak. A résztvevőkben megerősödött az a meggyőződés, hogy vállaljuk fel református identitásunkat minden körülmény között. Ennek sokat köszönhet magyar népünk és hazánk. Legyünk elődeink méltó követői, hogy utódaink is elmondhassák mindezeket mirólunk.

Koncz-Vágási Katalin bo. lp.

Sarkd-Belváros